Szeptember 11-én Halász Glória Rupa butikja című díjnyertes dokumentumfilmjének premier előtti vetítésével indul a Soldivision Filmklub.

Szeptember 11-én hagyományteremtő szándékkal veszi kezdetét a Soldivision Filmklub, mely az első évadban női rendezőkkel és női sorsokkal foglalkozik az alternatív terjesztésben már megszokott módon: a vetítéseket követően közönségtalálkozón faggathatják a nézők az alkotókat.

A sorozat nyitányaként Magyarországon első ízben láthatják az érdeklődők Halász Glória Angliát, Hong Kongot, Kanadát és Portugáliát megjárt, az ENSZ filmfesztiváljának nagydíját elnyerő dokumentumfilmjét, a Rupa butikját, amit indiai savtámadások áldozatairól készített. A vetítés után a filmklub vendége Halász Glória lesz. A film a Soldivision forgalmazásában a jövő évtől látható a hazai mozikban.

Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmjét szeptember 6-tól vetítik a mozik. A rendezővel és a dramaturggal,  Kovács András Bálint beszélgettünk. 

A Tegnap tervéről 2009-ben beszéltél először és már 2011-ben elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó Atelier díjat a Cannes-i Filmfesztiválon. Miért húzódott ennyit a projekt és mennyit változott ez idő alatt a történet?
Kenyeres Bálint: A csúszás oka a finanszírozás volt, ennyi ideig tartott összeszedni rá a pénzt. A film alapja ettől függetlenül soha nem változott. Amiről szólni akart, már a kezdetektől megvolt és meg is maradt. Ahogy az alapstruktúra és a premisszák is. De volt rá idő, hogy csiszoljuk a forgatókönyvet, és ezt ki is használtuk.

Mindig is koprodukcióban gondolkodtatok?
Kenyeres Bálint: Persze. Ráadásul akkor, amikor elkezdtük, épp nem is létezett magyar filmfinanszírozás. Előbb volt francia pénzünk, mint hazai. Aztán ahogy felállt a Filmalap, kiderült, hogy a koprodukció sem lesz olyan egyszerű, mint vártuk. Első filmes projekthez képest ez egy nagyon ambiciózus tervnek bizonyult.

Ráadásul úgy emlékszem, az első verziókban talán épp ezért még nyugat-európai lett volna a főszereplő.
Kenyeres Bálint: Igen, alapvetően egy jóléti, nyugati karakterre lett kitalálva a főszerep. Épp azért, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt, amikor ez a pali belecsöppen az észak-afrikai közegbe. Szerettem volna, hogy nagyon élénk legyen ez a különbség, és minél jobban bele tudjon veszni abba, ami ott várja.

Szeptember 27. és október 7. között rendezik meg idén a budapesti Művész moziban a SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁLT. A Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség közös rendezvénye immár hetedik alkalommal hozza el a német nyelvterület új filmjeinek legjavát, eredeti nyelven, magyar felirattal.

5 tematikus blokkban 17 filmet vetítenek, melyek elsősorban társadalmi és lélektani kérdésekkel foglalkoznak, de vígjáték, romantikus roadmovie, gengszterfilm és több dokumentumfilm is lesz a kínálatban.

Szeptember 27-én Az állam Fritz Bauer ellen című film rendezőjének új alkotása, az idei Müncheni Filmfesztiválon Békedíjjal és rendezői díjjal méltatott, valós eseményeket feldolgozó Néma forradalom nyitja az idei SZEMREVALÓT, melyben két NDK-s gimnazista srác tudomást szerez az 56-os magyar forradalomról, s ráveszik az egész osztályt, hogy egyperces néma csenddel fejezzék ki szolidaritásukat a magyar szabadságharcosok iránt. Az ügy a Stasi fülébe jut, és komoly vihart kavar.

MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)
Pazár Sarolta: Próféta voltál? (Zolnay Pál portré – 2. rész)
Szivák Bernadett: Sellők és Rinocéroszok (Beszélgetés Traub Viktóriával)
Varga Zoltán: Oroszlán/idomár (Leo és Fred animációs sorozat)
Tóth Péter Pál: A Hugó (Domokos János: Jutalomutazás Dárday Istvánnal)
Mészáros Márton: Könnyű leckék (Beszélgetés Zurbó Dorottyával)

A SOÁ EMLÉKEZETE
Ádám Péter: A feledés mélyvízében (Claude Lanzmann – 1925-2018)
Závada Pál – Rózsa János: A szerződés (filmterv)

A MESEÍRÓ MESÉJE
A 80-as évek óta a tömegfilmben egyre gyakrabban kerül elő a meseteremtők (írók, rendezők) és hőseik közötti reflektív viszony, legyen szó Pán Péter-filmverziókról, Terry Gilliam átértelmezett meséiről vagy a mágikus realizmus alapműveinek filmadaptációiról Margaret Atwoodtól Angela Carterig: ahogy a klasszikus mesék posztmodern adaptációinak szövetén minden esetben átdereng a valóság, az életrajzi filmekben is rendre összemosódik alkotó és teremtmény világa.

Fekete Tamás: Mese-terápiák (Meseírók filmes életrajzai)
Varró Attila: A képzelet pikareszkjei (Terry Gilliam meséi)
Pethő Réka: Feminista mesevilágok (Angela Carter-adaptációk)

A TITKOS ITÁLIA
A Szicíliát uraló megszállók, a spanyol, pápai, osztrák és Bourbon rendőrállamok évszázados tapasztalatai alakították ki ezt a mentalitást, amely mafiát egykor létrehozta, ez a módszer azonban a demokráciával már semmiképp sem összeegyeztethető. A szicíliai maffia regionális problémából mára az olasz társadalom egészét sújtó átokká vált, így továbbra is filmek és tévésorozatok visszatérő témája.

Paár Ádám: Szicíliai tragédia (Olasz maffiafilmek)
Kovács Patrik: Kallódó emberek (Új raj: Paolo Sorrentino)

PERZSA TÜKÖR
Jafar Panahit, a ma élő legnevesebb iráni rendezőt pályakezdése óta vegzálják a hatóságok: már első nagyjátékfilmjét, A fehér léggömböt (1995) is nehezen tudta leforgatni, A tükör (1997) elkészítése után pedig semmilyen állami támogatást nem kapott. 2010-ben végleg eltiltották a filmkészítéstől és házi őrizetre ítélték. Panahi azonban nem adta fel, négy filmet készített azóta.

Varró Attila: Harminc madár (Teheráni Filmfesztivál)
Kránicz Bence: A tiltás virágai (Jafar Panahi és a cenzúra)
Benke Attila: Csador nélkül (Iráni rendezők amerikai filmjei)

FESZTIVÁL
Schreiber András: A változatlanság diadala (Sehenswert/Szemrevaló)

KRITIKA
Baski Sándor: Kijutni a labirintusból (Kenyeres Bálint: Tegnap)
Czirják Pál: Magányos kamaszok (Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül meghalnod:))
Kránicz Bence: Az ébredő erő (Spike Lee: Csuklyások – BlacKkKlansman)

A címlapon: Nemes Jeles László: Napszállta (Jakab Juli) – A Mozinet szeptemberi bemutatója

A 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja helyett idén a Kitekintő / Open Eye szekcióba kerültek a világ legnagyobb filmfesztiváljainak díjazott művei.

Ilyen például a japán Hirokazu Kore-eda Bolti tolvajokja, amely Cannes-ból az Arany Pálmát vitte el idén. Kore-eda az Anyátlanok után most is egy diszfunkcionális család tagjait mutatja be, akik szegények és kényszerbetegek, és nem lehet eldönteni, hogy miért lopnak mindent össze áruházakból.

Szintén a 2018-as Cannes-i Filmfesztiválon versenyzett az Arany Pálmáért Nuri Bilge Ceylan, a török filmművészet élő klasszikusa, A vadkörtefa című filmjével. A lassú ritmusú, meditatív alkotás meseszép anatóliai tájakon játszódik, ahol az emberek még titokzatos harmóniában élnek a természettel. A történet hőse Sinan, a szépreményű fiatal író, aki a nagyvárosból érkezik haza szülőföldjére, hogy erőt és anyagi támogatást gyűjtsön első kötete megjelentetéséhez. A visszatérés nehezebben megy, mint gondolná, mert a falu és az emberek megváltoztak, vagy éppen ő maga nem az már, mint aki egykor volt.

Fábri Zoltán három évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, hogy festőművész lehessen, majd 1938-ban átiratkozott a Színművészeti Akadémiára, mert a filmrendezés kezdte érdekelni. A pályamódosításban döntő tényezőnek nevezte találkozását a francia lírai realizmus alkotásaival: „Marcel Carné, René Clair, Renoir, Duvivier művei olyan hatással voltak rám, hogy egyre fokozódóan nem érdekelt semmi más, csak hogy lehetnék filmrendező” (idézi Marx, 25-6.). Elsősorban a francia filmek hatása látható abban, hogy Fábri, főleg az 1950-es években készült műveiben, drámai összeütközéseket visz színre erős érzelmeket kiváltó, a fények és árnyékok kontrasztjára épülő képekkel. A hatást a változatos kameraállások, a gyakori közelik, a gyorsuló montázs, illetve a zene és a hangok kifejező ereje is fokozza. A szakirodalom röviden expresszív-drámai formának nevezi ezt a stílust, és a rendező olyan filmjeire tartja a legjellemzőbbnek, mint a Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna és a Dúvad (Gelencsér, 4-7.).

A 75. Velencei Filmfesztivál Biennale College Cinema szekciójában lesz Szőcs Petra Déva című nagyjátékfilmjének világpremierje. A világ egyik legrangosabb filmes eseményét 2018. augusztus 29. és szeptember 8. között rendezik meg a velencei Lidón.

A Déva egy árvaházban élő albínó lányról, Katóról szól, aki a nyári szünetben összebarátkozik egy új önkéntessel, Bogival, de barátságát csak úgy tudja kifejezni, hogy elárul valaki mást. A film a gyermeki látásmód mágikus és szürreális dimenzióját bontja ki, és új színben láttatja Déva posztszocialista világát.

A Déva Szőcs Petra első nagyjátékfilmje. A film a Biennale College Cinema tehetséggondozó programjának támogatásával készült, amelyre évente mindössze három projektet választanak ki. Ez az első magyar alkotás, amely a Biennale College Cinema közreműködésével jött létre.