Mobilkamera, YouTube, chat, FaceTime, szex. Az Inkubátor Programban készült FOMO testközelből mutatja be a Z-generáció életét.

Eredetileg a halállal való szembenézésről szólt volna a FOMO, ahogy a kisfilmjeid is az emberi végességgel foglalkoztak. Miért foglalkoztat egy huszonéves rendezőt ennyire intenzíven az elmúlás?

Az önmagunkkal való szembenézés és a felelősségvállalás foglalkoztat. A halál motívuma kapcsán is az ezzel kapcsolatos emberi esendőségeket igyekeztem körüljárni. Valószínűleg azért, mert sok helyzetben gyávának érzem magam, miközben felháborít, hogy az emberek az interneten hajlamosak megmondani a tutit anélkül, hogy a valóságban felelősséget vállalnának a tetteikért. Eredetileg a FOMO-ban is egy haláleset állt az események hátterében – a főhősnek elhunytak balesetben a szülei, és fel kellett dolgoznia, hogy egyedül maradt –, de az írás során úgy éreztem, hogy ez a konfliktus el van távolodva attól a formanyelvi és történetmesélési koncepciótól, amit meg akartunk valósítani a filmben. Egy pont után lefagyott az alkotói folyamat, és ugyanazokat a köröket futottuk le a társírómmal, Csaba Bálinttal, úgyhogy bevontam egy új írót, Kerékgyártó Yvonne-t, akivel újraépítettük a történetet a környezetemben megtörtént, gyakran látott szituációkból olyanná, ami jobban passzolt a filmhez.

Miért a Z- és miért nem az Y-generációról forgattál, amelybe 27 éves fejjel te is tartozol?

Mert közelebb érzem magam ehhez a korosztályhoz, mint a sajátomhoz. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar filmjének tartom, de a harmincasok problémakörét, a szerelmi tétovázásokat és a felnövés problémakörét még egyáltalán nem érzem sajátomnak.

Október 10-én kerül mozikba Hartung Attila első filmje. A FOMO - Megosztod, és uralkodsz a mai serdülők online és offline térben játszódó életébe nyújt bepillantást.

A filmhez oktatási segédanyagok készültek, amelyek a felelősség, az online közegben való tudatosság, az önismeret és a következmények témaköreit érintő beszélgetésekhez kívánnak szakmai támpontot nyújtani. Egyszerre reflektálnak a filmben történtekre és a mindennapokra, a világra, amelyben a fiatalok és mi mindannyian élünk. A szakmai anyag célja, hogy tartalmas beszélgetés és eszmecsere induljon el az online világ jelenségeiről, a fiatalabb és idősebb generációk élményeiről, valamint arról, hogy az online világ előnyei és árnyoldalai miként hatnak ránk.

MAGYAR MŰHELY
A Rákosi-korszak történelmi filmjei tudatosan átírták a múltat: úgy beszélik el a magyar társadalom/nemzet történetét, e történet néhány jelentős epizódját, fordulópontját, hogy feltáruljon: az 1948-as kommunista hatalomátvétel nem valamiféle „baleset”, történelmi katasztrófa volt, hanem a történelem „logikájából” következő, elkerülhetetlen szükségszerűség.

Pólik József: Az elrabolt emlékezet (A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 1. rész)  
Soós Tamás Dénes: Mikor jön el a hősök kora?” (Beszélgetés a magyar zsánerfilmekről)
Darida Veronika: Könnyek nélkül (Szabó Réka: A létezés eufóriája)  
Klacsán Csaba: Ezt a nőt mindenkinek látnia kell (Beszélgetés Szabó Rékával)  
Baski Sándor: Túlélni nehezebb (Tóth Barnabás: Akik maradtak)  
Várkonyi Benedek: Meghitt történelem (Beszélgetés Tóth Barnabással)  

GYILKOS-DOSSZIÉK
A német Serienmörder-film bepillantást enged az átlagember képzeletét felülmúló borzalom-világba, de az általánossá vált hollywoodi módszertannal szemben, miszerint a sorozatgyilkos a maga módján zseni (legutóbbi példa: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány), a német filmekben a sorozatgyilkos leginkább az, ami: emberek ezreit rettegésben tartó, bomlott elméjű rémalak.

Varró Attila: Végjátékok (A Manson-dosszié)
Schreiber András: A gyilkosok köztünk vannak (Serienmörder-filmek )  
Árva Márton: Csak egy tánc volt (Luis Ortega: Az angyal)  

BATMAN ÉS JOKER
A semmiféle szuperképességgel nem rendelkező Joker pontosan azért válhatott a Batman-univerzum elpusztíthatatlan társ-főszereplőjévé, mert rendre azt képviseli, amit Wayne/Batman elfojt magában. A szabálykövető, döntéseit alaposan mérlegelő Denevéremberrel szemben a senkit és semmit nem tisztelő Joker maga a színtiszta irracionalitás.

Varga Zoltán: Denevérinvázió pirkadatkor (Batman: Az első év; Hosszú Halloween)
Huber Zoltán: Őrült világ (Todd Phillips: Joker)  

KETTŐS ÉLETEK
Barkóczi Janka: Különvélemény (Florian Henckel von Donnersmarck)
Gelencsér Gábor: A hit törvénye (François Ozon: Isten kegyelméből)  

CINÉMA GODARD
Ádám Péter: „Mestervágás első kardcsapásra” (Kifulladásig: Egy kultuszfilm születése – 2. rész)  

TELEVÍZIÓ
Murai András: Egy fiú a várból (Borsody István: Nicky, a másik fiú)  

HATÁRSÁV
Czirják Pál: Idegen képek (Fortepan-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)  

FESZTIVÁL
Müllner András: Menedék a szikla alatt (Amantea)  

KÖNYV
Varga Zoltán: Animátor kerestetik (Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Magyar animációs alkotók I.)  
Gelencsér Gábor: Az elmélet gyakorlata (Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera)  

KRITIKA
Schubert Gusztáv: Borlovagok (Almási Tamás: Folyékony arany)  
Kránicz Bence: YouTuberek vonzásában (Hartung Attila: FOMO)  

STREAMLINE MOZI
Margitházi Beja: Kultúrsokk (Julia Reichert – Steven Bognar: American Factory)  

A címlapon: Florian Henckel von Donnersmarck: Mű szerző nélkül – A Cirko Film októberi bemutatója

A Casablanca aligha készült volna el, ha a japán támadás másnapján nem fedezik fel a Warnernél porosodó sztoriban a hazafias dráma lehetőségét.

Rick kezét akkor pillanthatjuk meg a Casablanca elején, amikor éppen aláír egy csekket. A dátum: december 2. Később az is kiderül, hogy 1941-et írunk. Vagyis a Casablanca a Pearl Harbor elleni japán támadás előtt pár nappal játszódik. Akkor, amikor az Egyesült Államok még nem harcolt a második világháborúban, de a legtisztábban látó politikusai már tudták, hogy az izoláció politikája nem tartható fenn.

Franklin Delano Roosevelt elnök régóta tisztában volt ezzel. Már 1937-ben így szónokolt egy chicagói gyűlésen: „Ártatlan népeket és ártatlan nemzeteket áldoznak fel a hataloméhség oltárán… Ha ilyen dolgok játszódnak le a világ más részein, senki se gondolja, hogy Amerika megmenekül, hogy Amerika kegyelmet várhat, hogy a nyugati félgömböt nem támadják meg, és nyugodtan élhet békében!”. Az amerikai társadalomban azonban olyan erős volt az ellenérzés minden külpolitikai vállalkozás ellen, hogy kis híján megszavazott egy alkotmány-kiegészítést, amely népszavazástól tett volna függővé minden hadüzenetet. Ezért Roosevelt is azt ígérte az 1940-es elnökválasztási kampány során, hogy „Fiaitokat nem fogják elküldeni semmilyen háborúba!”. Választási győzelme után azt hangoztatta, hogy a sorozásra csak az ellenség visszariasztása érdekében van szükség, Nagy-Britannia fokozott támogatására pedig azért, hogy az Egyesült Államok kimaradhasson a háborúból. Tisztában volt vele, hogy a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen, de azt is tudta, hogy az amerikai társadalom túlnyomó többsége nem kíván részt venni benne. Egyik levelében így foglalta össze dilemmáját: „Az a problémám, hogyan vegyem rá az amerikai népet, hogy nézzen szembe a valószínű következményekkel, anélkül, hogy azzal rémíteném meg, hogy bele akarják vonszolni a háborúba”.

Egyórányi ismeretlen filmanyag került elő a húszas évek Magyarországáról. Csaknem 100 éve francia operatőrök járták a magyar falvakat és városokat, hogy megörökítsék az ott élők mindennapi életét. A tekercseket a Budapesti Klasszikus Film Maraton szakmai programján mutatta be a holland filmarchívum. 

A nemrég véget ért 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton értékes hozadéka az a néhány most közzétett, Magyarországot bemutató riportfilm, amelyet a Budapesti Francia Intézetben megtartott szakmai napon mutatott be Elif Rongen holland filmtörténész. A tekercsek az elmúlt években kerültek hollandiai magángyűjteményekből a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum igazgatósággal szoros együttműködésben dolgozó amszterdami EYE Filmmuseumba, ahol már eddig is számos elveszettnek hitt magyar némafilmet találtak meg, köztük a világhírű Kertész Mihály (Michael Curtiz) 1918-as drámáját, Az utolsó hajnal-t. 

Nagy Anikó rendező ötrészes online dokumentumfilm-sorozatot készített a Nemzeti Színház hat fiatal színészéről (Így jöttem…). A művészek a színház új előadásában, a Rocco és fivérei című Vidnyánszky Attila-rendezésben szerepelnek, és történetük sok tekintetben hasonlít a Luchino Visconti filmklasszikusára (Rocco e i suoi fratelli, 1960) épülő előadás szereplőihez: vidékről kerültek a nagyvárosba. Hat színész történetén keresztül mutatják be, hogyan találtak rá hivatásukra, mit jelent nekik az otthon. 

Az ötrészes sorozatban Mészáros Martin mutatja be a délvidéki Csókát és Zentát, Berettyán Nándor és Sándor Balmazújvárost és a pusztát, Barta Ágnes Szolnokot, Szabó Sebestyén László Debrecent, Bordás Roland pedig a beregi Hetefejércsét.

Az első epizód:

Életének 86. évében elhunyt Sára Sándor kétszeres Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, operatőr, a nemzet művésze. Az alábbi interjú eredetileg a Filmvilág 2005 novemberi számában jelent meg.

Amelyik népnek nincs múltja, azt a jelenéből is ki lehet forgatni. Sára Sándor dokumentumfilmjei a történelmi amnézia ellen. 

– Olyan dokumentumfilmekkel indult, amelyek azonnal figyelmet keltettek, díjakat hoztak, és ma már klasszikusnak számítanak. Később, már játékfilmesként is újra meg újra visszatért a dokuhoz. Melyik az igazi műfaja? 

– Az az igazság, hogy játékfilm-lehetőségek hiányában kezdtem el dokumentumfilmeket forgatni. 

– Már a kezdet kezdetén is? 

– Igen, a 2. magyar hadseregről szóló filmbe is azért fogtam bele, mert nem sikerült megvalósítanom a játékfilmterveimet. 

– És még előbb? A Pályamunkások, a Cigányok idején?