"Everything starts like a knock at the door
You don't know what it is but you know who it's for."
(Kim Carnes: Room Enough for Two)
Rajongóként és újságíróként is közel férkőzhetünk egy hírességhez. Tanácsos az illetőt szakmai kérdésekkel bombázni. Ha nincs is mindenre válasza, legalább gondolkodó lényekként kezel bennünket. Egyensúlyra is lelhetünk közvetlen és rigorózus tónus között. Ingoványos talajra érkezünk, ha egyre többet szeretnénk kapni a csillagból. Úgy kezeljük, mint a szüleinket. A testvérünket. Netán a legjobb cimboránkat. A barátnőnket. És akkor vége. Öten túl későn vagy sosem jöttek rá, hol a határ.
1980. augusztus 14. Paul Leslie Snider, a kanadai strici és night club-promóter Nyugat-Los Angelesben egy gyúrópadon megerőszakolta és shotgunnal kivégezte fagyizóból rakétastartoló, mindössze 20 éves nejét, a mozibizniszbe betörni, Peter Bogdanovich-csal pedig házasságra készülő Dorothy Strattent (Galaxina, És mindenki nevetett, bővebben: Egy aktmodell halála). Aztán öngyilkosságba menekült. Megoszlanak a vélemények arról, hogy az elkövető nekrofil aktusba bocsátkozott-e a rémtett után. Arról is, Hugh Hefner szexuálisan bántalmazta-e a lányt "grotto"-kastélybarlangjában.
Robert John Bardo (1970 -)
1982. március 15. Arthur Richard Jackson, a skóciai Aberdeenből származó, 47 éves csavargó Martin Scorsese asszisztensének hazudta magát telefonon egy idősebb hölgy, Divina előtt. Los Angelesben élő lánya címét kérte el a mit sem sejtő középkorú asszonytól, európai forgatásra hivatkozva. Célpontja Theresa Saldana volt, akibe A kihívás és a Dühöngő bika megtekintésekor habarodott bele. 14 cm-es koreai dzsungelkést mélyesztett a nőbe fényes nappal, járókelők szeme láttára (lásd: a Watchmenben is hivatkozott, '64-es Kitty Genovese-gyilkosság) olyan intenzíven, hogy a penge elhajlott. Saldana csak a vízszállítóként dolgozó "szőke mentőangyal", a seriffvizsgára készülő, majd heroizmusa révén törvényszolgává léptetett Jeff Fenn gyors közbelépésének köszönhette az életét. 10 szúrásból egy a tüdejét lyukasztotta át, 26 adagnyi vértranszfúzió segített rajta. Az offenzíva derékba törte biztatóan induló mozikarrierjét, felépülése során elmaradtak a színészfelkérések, így anyagi problémái támadtak. Jackson a börtönből is fenyegető levelekkel hajszolta idegbénulásba és álmatlanságba ikonját, míg végül egy régi bűne miatt ki nem adták egy brit elmegyógyintézetnek, ahol 2004-ben szívproblémák miatt halt meg. A később a Mókás hekusban játszó Saldana 2016. júniusában hunyt el. Szervezete vélhetően nem tudott védekezni egy frissiben kialakult tüdőgyulladás ellen.
1982. október 30. John Thomas Sweeney békülni próbált exével, az elátkozott Poltergeistban mellékszereplő Dominique Dunne-nal. Felkereste a 22 éves lányt nyugat-hollywoodi lakásán. Sweeney és Dunne kint vitatkoztak. A remélt összemelegedés hamar kudarcba fulladt. A volt barátnője orrát törő Ma Maison-főszakács 4-6 percig szorította a lány nyakát. Dunne kómába esett, kórházba szállították. November 4-ig feküdt benn, mikor apja, Dominick Dunne író (sokkélményéről '84. márciusában publikált könyvként is piacra dobott esszét Justice címmel a Vanity Fairben) lekapcsolta a lélegeztetőgépről.
1989. július 18. Robert John Bardo, a 19 éves Jack in the Box-takarító két sikertelen Warner Bros.-stúdiólátogatás után ismét buszra ült és Tucsonból Nyugat-Hollywoodba (Saldana letámadásának és Dunne meggyilkolásának helyszínére) indult, hogy találkozhasson imádottjával, a My Sister Sam CBS-sitcomjában feltűnt Rebecca Schaefferrel. Becsöngetett a színésznő Sweetzer Ave.-n álló lakásába, melynek közelében a pályakezdő Brad Pitt is lakott. Schaeffer kedvesen szignózott, ugyanakkor távozásra szólította fel rajongóját. Bardo szomorúan egy közeli étterembe vonult. 1 óra múlva visszatért, majd szíven lőtte az immár rideg tekintetű, 21 éves lányt egy 357-es Magnummal. A keresztapa III. Mary Corleone-meghallgatására készülő áldozat vérfagyasztóan sikította: "Miért?!" (Rémes párhuzamként a Sofia Coppola alakította legkisebb sarj is hasonlóan végzi.) A tettes Jacksont tekintette példaképének. Lépéseit a U2 Exitje diktálta (az együttes áldozat iránti tiszteletből máig sem játssza a dalt), azon gondolkodott, főbe lövi magát, hogy a holtteste rázuhanjon a lányéra. A Ted "Unabomber" Kaczynskivel is beszélgető Dr. Park Dietz kriminálpszichológusnak beteges örömmel játszotta elő rémtettét, a tárgyaláson némán ülő, aztán rock-taktusokra fészkelődő-tátogó Bardo látványa velőtrázóan ijesztő.
2016. június 10. Kevin James Loibl egy évvel korábban bukkant rá a karrierjét 2009-ben zeldaxlove64 felhasználónéven kezdő, 2014-ben a The Voice 3. helyezéséig emelkedő YouTuber Christina Grimmie-re. Hitte, párkapcsolatban élhetnek. Esküvőjük dátumát is kitűzte. Várakozásaiban csalódnia kellett, így az orlandói The Plaza Live-ban, a Before You Exit pop rock-csapat előzenészeként fellépő Christinát a show utáni meet and greeten érte a végzet. Loibl egy Glock 19-essel egyszer fejbe, kétszer mellkason találta kedvenc celebjét, majd a lány menedzsereként dolgozó bátyjával, Marcusszal folytatott rövid dulakodás után a másvilágra lőtte magát. Loibl nem akart többé hazamenni, szándékosan rohant a halálba. Egyetlen barátjától, Cory Denningtontól így köszönt el: "Fáradt vagyok és készen állok az égbe költözni." Christina Grimmie 4 nappal Theresa Saldana természetes halála után hunyt el. Június 12-én következett be a több mint 50 halálos áldozatot követelő Pulse-melegbári lövöldözés. 2 nappal később a Disney Worldben aligátor falt fel egy 2 éves kisfiút.
A true crime-irodalom korántsem csak az események precíz részletezésére alkalmas. Egy jóval ellentmondásosabb dilemmát is feloldhat. Bár Snider, Jackson, Sweeney, Bardo és Loibl a legszörnyűbb bűnt követték el, egyikük sem született szörnyetegnek. Profilerekként kell szembenéznünk azzal, honnan jöttek. Mi vette rá őket a gyilkosságokra? Snider hajlamait leszámítva többjük alkoholista, nem ritkán bántalmazó családfők (Sweeney) vagy édesanyák (Jackson, Loibl) oldalán, esetleg agresszív testvérek (Bardo) árnyékában nőtt fel. Izolált közegbe csöppentek (a szobaablakait fóliával bevonó, függönyökkel sötétítő, zajcsökkentő dugót viselő, otthon és munkaidőben is Grimmie-videókra kattanó Loibl; a gyorsétteremben és azon kívül magányosan, barátok nélkül tengődő, Schaeffernek házi oltárt emelő, korábban a 10 éves Andropov-békeaktivista Samantha Smith-re (1972-1985) fixálódó, Madonnát, a popsztár Tiffany Darwish-t és Debbie Gibsont is kiszemelő Bardo), sosem nyílt esélyük a társas viselkedési formulák elsajátítására.
Úgy döntöttek, ha mikroviláguk szellemi és/vagy fizikai terrorral köszönti őket, például bipoláris személyiségzavar formájában (Bardo), visszavágnak. Azt hitték, késszúrásokkal, lövésekkel győzedelmet arathatnak a velük igazságtalanul bánók felett. Csakhogy mindez legfeljebb magyarázat a tetteikre. Véletlenül sem mentség. ("Mindenki a saját döntéséért felelős" - összegzi John E. Douglas a Sorozatgyilkosokban.) Dunne-ban, Saldanában, Schaefferben és Grimmie-ben a tovatűnt pozitív szülőképet kívánták viszontlátni. Nárcisztikus dühük viszont elszakította őket választottjaiktól. Felfogásuk szerint alanyi jogon járt nekik a szerelem. Így, ha a sztár nemmel felelt, a pozitív visszacsatolásért könyörgő, törékeny egójú tettesek önző énképe kérdőjeleződött meg ("Ha nem lehetsz az enyém, másé sem leszel.") és a visszautasításra csak hisztérikusan tudtak reagálni: főleg Jackson, Bardo és Loibl nevezhetők való életbeli Travis Bickle-öknek, szabadjára engedett, gyilkos indulattól hajtott nőgyűlöletük a Visszafordíthatatlan Gilisztáját ('"Azt hiszed, neked mindent lehet, mert szép vagy?") idézheti az emlékezetünkbe.
Theresa Saldana (1954-2016)
Paul Leslie Snider, Arthur Richard Jackson, John Thomas Sweeney, Robert John Bardo és Kevin James Loibl azonban eleve nem is szerették a kiszemeltjeiket. Az odaadó lamúr ugyanis nagyfokú türelmet, párunk iránti elfogadást feltételez. Kontrollmániásokként, féltékenységi rohamok közepette, kompenzáció gyanánt szerették volna magukhoz láncolni Strattent, Saldanát, Dunne-t, Schaeffert és Grimmie-t. Vagyis Jackson, Bardo és Loibl passiója a megszállottság, az egyoldalú viselkedésminták és a birtoklásvágy terepe. Fontos különbség, hogy Jackson, Bardo és Loibl pusztán sóvárogtak vágyképeik iránt, míg Snider és Sweeney leszállóága a már szárba szökkent románcok gallyra futását képzi le. Sőt, ha Jackson vagy Loibl esetleg össze is jöttek volna Saldanával és Grimmie-vel, feltehetően diktátorként utasítgatják a lányokat. Parancsba adták volna, hogyan beszéljenek. Hová mehetnek, mit viseljenek.
Az üzlettársai által kiröhögött, fenyített kanadai dzsigoló lekicsinylő underdog-státuszát próbálta levakarni és azért nevezte a Playboy-ba Dorothy-t, hogy a lány várható karrierje után fejőstehénként zsákmányolhassa ki őt. (Némi hasonlóság akad a Heidi Fleiss-bordélybizniszen élősködő, '56-os disszidens, exploitation-hazánkfia, nem mellesleg az Uncut Gems Sandler-antifigurájára bevallottan ható Nagy Ivánnal.) Lúzergengszterként ugyanis idővel elapadtak volna a dollártartalékai. Egoista senkiként viszont nem hagyhatta, hogy az igájában tartott, saját jogán sikeres lány függetlenedjen tőle. Ilyen fénytörésben az erotikus fotók nem mások, mint az uralkodásmánia képbe záró, passzivitásra kényszerítő indexei. Snidertől Bardón át Loiblig mindegyik bántalmazó pontosan tisztában volt leírhatatlan szerencsétlenségével. A hőn áhított párkapcsolatok nem többek reménytelen segélykiáltásoknál, szánalmas életükből való kétségbeesett menekülési kísérleteknél.
Arthur Richard Jackson (jobbra, 1935-2004)
Canossájuk osztályellentéttel vértezett tragédia az átlagember kudarcáról. E valós történetekben a kispolgárok sosem a vagyonosok gazságai miatt kerültek padlóra. Múltbéli traumáik feldolgozatlansága lökte őket a mélybe. Jackson, Bardo és Loibl (lásd: selfie-kért, autogramért vonyítók hada) vagy a párkapcsolatban élő tettesek (vö: Damu Roland és Palácsik - ma Vajna - Tímea viharos afférja) az erotománia, más néven de Clérambault-szindróma állatorvosi lovai. Jelentéktelen senkik vágyakoznak rangjuk felett álló, elérhetetlen álomlányokra. A hat idősebb testvérrel osztozó és egyikük által folyamatosan vert, tanárfenyegető Bardo, a vallási babonákba zavarodó, kényszerbeteg anyja terrorját nyögő Jackson, a pincérnő anyukájával együtt ütlegelt Sweeney vagy a gyógyszerfüggő, serpenyővel püfölő, tányérokat hajigáló édesanyját semmibe vevő (kételyei szerint öngyilkosságba kergető) Loibl nyugalomra vágytak. Ám sosem kaphatták meg.
Stratten, Saldana, Dunne, Schaeffer, Grimmie: hótiszta lelkű, naiv tünemények. Rivaldafényben, több száz vagy ezer mérföld ismeretlenségében (Jackson átszelte az óceánt, Bardo Arizonából zötykölődött Kaliforniába, a St. Petersburg-i Loibl 160 km-t taxizott a koncertmerényletig) fogalmuk sem lehetett a támadóikat gyötrő szörnyűségekről és a fájdalmukat generáló miliőről. Rebeccának vesztét okozta a jóhiszeműsége. (Érdemes pillantást vetni az 1987. márciusi Seventeen-címlapra: Schaefferén kívül az ugyancsak tragikus sorsú River Phoenix neve szerepel ott.) Zaklatója egyik üzenetét a legcsodálatosabb rajongói levélnek titulálta. Békeszimbólumot rajzolt a papírra, mire egy sminkeshölgy figyelmeztette, ne tegyen ilyet, ugyanis túl sok őrült császkál odakint, akik szerelmi vallomásként értelmezik a direkt kontaktot. Jackson vagy Loibl (előbbi hajléktalanszállókba, panziókba csapódott vándor; utóbbi egy Best Buy hátsó részében, az ún. Geek Squadban számítógépeket bütykölgető, vásárlókkal érintkezni képtelen, részmunkaidős szürke egér) olyan messze estek Saldana és Grimmie életterétől, mint a Hazelton bányászvárosából induló, munkásosztálybeli Sweeney a Dunne-művészfamíliától. Dominique bátyja Griffin Dunne. Nagynénje Joan Didion. Schaeffer a Casper pénzügyi sikere előtt álló Brad Silberling menyasszonya volt. (A rendező később a Holdfényévvel lendült túl veszteségén.) Apja oregoni gyermekpszichológus. Tavaly novemberben elhunyt édesanyja pedagógus. Ordító különbség a piás légierőtiszt-japán anyuka nászából fogant Bardóhoz képest. Grimmie harmonikus New Jersey-i otthonban töltötte gyermekkorát. Kevin diszfunkcionális családban. Jacksonnál megint csak adott a szeszfüggő édesapa, a brooklyni Saldanát ötnapos korában, szeretettel adoptálta egy Puerto Ricó-i, olasz-amerikai pár.
Paraszociális kapcsolatban állt bűnös és áldozat. A Jackson-Saldana, Bardo-Schaeffer, Loibl-Grimmie-nexusok valóság és fikció határainak összemosódásáról ejtenek keresetlen szavakat. Snider vancouveri nímadból a Playboy-villa életművészévé kívánt válni. Nem eszmélt rá, hogy bűnözőmódszerekkel, Stratten nyakára lépő pornográfusként, Hefnerrel barátkozó áltőkésként előbb-utóbb lelepleződik. Jackson a mozi illúziójába menekült sanyarúsága elől. Jótékony halálangyalként definiálta magát. ("Az elérhetetlenség megszállottja vagyok és el kell pusztítanom, ami nem lehet az enyém" - közölte nővérével Bardo.) Zavaros logikájával Saldanát mennyből leszállt és a show business álvilágába keveredett angyalként vizionálta. Úgy érvelt, meg kell ölnie a színésznőt, ő pedig a gyilkosságért villamosszékbe kerül, hogy végül együtt lehessenek a paradicsomban.
Olyasvalakitől származik e reáliáktól teljesen elrugaszkodott kijelentés, aki Az ördögűző után azt hangoztatta, anyja démoni átkokat szór rá. Aki a rácsok mögött CIA-elmekísérletekről vagy a megszöktetésére készülő Charles Bronson, Gregory Peck, Charlton Heston-trióról zagyvált. Plusz a '60-as években bankrablással szerzett pénzt egy tengerentúli útjához és közben lelőtt egy kétgyermekes családapát. Tehát Saldanát már rögtön gyilkosként vette üldözőbe. Mások azért ragadtak fegyvert, mert az imádottjukról alkotott, szűzies Patti Russell-imázsba nem fért bele A játék neve: Beverly Hills ágyjelenete vagy a sétányajtóban elhangzó "Rabolja az időmet!"-válasz (Bardo). 2016-ban egy jóindulatú, 22 éves teremtés kívánta átölelni szégyellősnek tartott 27 éves frandjét, aki szó nélkül tüzet nyitott rá. Christina Grimmie bűne csupán annyi volt, hogy nem ismerte a támadóját és év elején beleszeretett Stephen Rezza lemezproducerbe, gyanútlanul hergelve a rózsaszín ködben vegetáló, Grimmie magánéletét a közösségi médiában ellenőrző kockasrácot. Bardo nem tudott különbséget tenni a fiktív My Sister Sam-alakítás és a valódi Schaeffer-perszóna között. Loibl vegetáriánus étrendre és kereszténységre tért át Christina kedvéért. Közel 20 kg-t fogyott. Szemműtétnek vetette alá magát, kifehérítette a fogait, hajbeültetést végeztek rajta, hogy attraktívabban léphessen hozzá hasonlóan gamer "szerelme" elé.
Sweeney, Bardo és Loibl a körülmények áldozatai. (Idézzük a My Friend Dahmert író-rajzoló Derf Backderfet: "Tisztában voltam azzal, Jeff min ment keresztül, de amint gyilkolt, nem szimpatizáltam vele többé.") Saldana és Schaeffer esetében a hatóságok nem készültek fel a mai napig is csak gyilkossági kísérlet esetén félreállítható stalkerekre. Maga a kifejezés sem létezett a '80-as években. Bardo 250 dolláros magánnyomozói tarifa fejében gond nélkül megszerezhette választottja lakcímét. Loibl hátizsákban becsempészett fegyverrel sétálhatott a meet and greetre, lévén a szervezők ostobán szendvicsek, üdítők kipakoltatásával bíbelődtek. Sweeney csupán 3,5 évet töltött rács mögött Burton S. Katz bíró felelőtlensége miatt.
Jóllehet, morálisan hatalmas büntetést kapott: ha egy étterem állományba vette, Dominique rokonsága szórólapokkal hívta fel a vendégek és a főnökség figyelmét az alkalmazott előéletére. Ha Sweeney esküvőre készült, a Dunne-család kiteregette a menyasszony előtt a vőlegényszennyest, és ha a ma John Patrick Maura néven futó, egy idősotthon élelmezésvezetőjeként dolgozó Sweeney-ről hallanak a Dominique-nek igazságot követelő rajongók, az alábbi retorikai kérdéssel juttatják el az áldozat fotóját a munkahelyi email-címre: "Miért öltél meg?" Dominick Dunne 1 éven belül tönkre is tette a korrupt bíró karrierjét. Nekiveselkedésében a bűntudat is szerepet játszott: drogfüggőként ügyet sem vetett a lánypofozó, hajcibáló, bútorcsapkodó Sweeney-re.
Christina Grimmie (1994-2016)
Kalifornia 1990-ben iktatta törvénybe az első zaklatásellenes rendeletet, épp Schaeffer meggyilkolása örvén. '94-ben megszületett a Driver's Privacy Protection Act, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben ne tudjon mindenféle jöttment 1 dollárért, űrlapok téves kitöltésével hozzájutni mások címéhez egy tetszőleges állami GÜP-nél. A Külvárosi körzet NBC-kreátorai zúzódásokkal teli arccal hagyták kamera elé állni Dunne-t, mondván a bántalmazott tinianyukát életre keltő huszonéves játékának úgyis realizmust kölcsönöznek a Sweeney-től eredő sebhelyek. Jackson és Bardo kapcsán sosem fogták perbe a zsarukat, akik illetéktelenül kiadták az áldozatok lakcímét. Bardo kezébe a bátyja, a felelősségre ugyancsak nem vont Edward adott fegyvert (hiába kérte, hogy csak együtt, céllövészetkor süssék el azt), miután a pisztolyt önként zsákmányolni akaró fiú mentális sérülését rögtön kiszúrta a fegyverboltos. Loiblt ugyan fegyelmezte a rendőrség otthoni balhék miatt (2014-ben összeveszett az apjával, 1 évvel korábban rácsapta az ajtót a papa új, lobbanékony élettársának csuklójára), de hivatalos papírok sosem igazolták az elmezavarát, így 5 nap várakozási idő után birtokolhatta a hideg fémdarabot.
Jól látható a képlet: az erőszak csak erőszakot szül, kölykök tesznek el láb alól kölyköket. A család kidobta Jacksont, Sweeney-t, Bardót és Loiblt. A jelképes árvákból bűnözők lettek. Felügyelet nélkül léphettek az utcára. Ott randalíroztak. Fiatalok vagy gyerekkorban rekedtek nem tudtak uralkodni magukon. Valaki emiatt meghalt. Szintén nagyon fiatalon. De a társadalom csak mosta kezeit. Snider, Jackson, Sweeney, Bardo és Loibl esetei kőkeményen ráhúzzák a vizes lepedőt rengeteg intézményre a szórakoztatóipar megtévesztő csillogásától (Snider) az igazságszolgáltatáson és a vendéglátóipari egységeken át (Sweeney) a zaklatásokkal érdemben máig is csak haláleseteknél foglalkozó rendvédelmi szervekig (Jackson, Bardo), a bürokráciáig (Loibl) és természetesen a családig.
Kevin James Loibl (1989-2016)
És a nők rendszerszintű elnyomása, valamint a patriarchátus túlkapásai sem elhanyagolható tényezők. Snider, Jackson, Sweeney, Bardo és Loibl toxikus maszkulinitással hevített stan-ámokfutásai (jelzett kifejezésünk Eminem horrorcore-jából született) roppant aktuálisak. Globálisan teret hódítanak a jobboldali, "erős ember"-politikusok, akik önmagukat megosztó társadalmak elégedetlen polgárainak hátán másznak fel. Kiszolgálóik, a naiv, befolyásolható, sőt, véresszájú polgárok pedig észrevétlenül bele is futnak a közösségi háló mesterséges testképet reklámozó PR-felületeibe. Csont nélkül vallják: őket is fiúöltöző-bukéjú dumával ("locker room talk"; "bro culture") felszedhető jócsajok illetik.
Azaz a fenti nézetek harsogói gyengének tartják a barátnőt nem találó Bardókat és Loiblöket, tovább fokozva önbizalomhiányukat. Plusz a toxikus kemény legények homofób, szexista lózungokat fröcsögnek. Már kamaszként is. Fekete-fehér kategóriákkal, passzív-agresszív cinizmussal vagy nyílt agresszióval halálra rémítik, sőt, érzelmi kínzásnak vetik alá párkapcsolatban nem élő társaikat, mire újabb haragvó, védekezésképtelen, tehetetlenségüket ártatlanokra vetítő bűnözőket szabadítanak a külvilágra. A reflektálatlan kortársak ("peer rejection") ezen felül a szexaddikt inceleknek is (vö: a nevelésre alkalmatlan filmipari szülők kiáltványfogalmazó, nőhiányból sarjadó frusztrációja révén tömeggyilkos gyerekévé váló, konteókörökben Istenként tisztelt Elliot Rodger) táptalajt biztosítanak, mely csoportosulás válaszul szélsőséges digitálzugokból épít fasisztoid gyűlöletbuborékot. De a magukat rajongóknak nevező, eredeti gondolatokra képtelen, bírálatra sértődötten reagáló toxikusok érvek helyett szimpátia és népszerűség alapján történő, fanatizmuson nyugvó véleményalkotása, alternatív tényekre fűzött hőzöngései is sokat nyomnak a latban. J.G. Ballard az alábbi konklúziót vonja le a Super-Cannes-ban: "Korunk Hitlerjei és Pol Potjai bevásárlóközpontokban várakoznak." A népirtók mára áttették székhelyüket az internetre.
Saldana balsorsa és a többiek halála szerencsére nem volt hiábavaló. Miss Saldana létrehozta a Victims for Victims nevű, bántalmazott nőket támogató karitatív szervezetet, illetve eljátszotta traumáját egy NBC-tévéfilmben, plusz jószolgálati munkásságáért Ronald Reagan is kitüntette. Bogdanovich a The Killing of the Unicorn című könyvben emlékezett meg szeretett Dorothy-ja haláláról. És ha nagyjátékfilmek nem is, általában krimisorozatok feldolgozták már a Schaeffer vagy Saldana elleni atrocitásokat. A Hunter-széria Any Second Now című epizódjában Theresa Saldana kvázi újra önmagát kelti életre, Az elátkozott fegyver címre keresztelt MacGyver-rész Rebecca Schaeffer erőszakos halála ürügyén született. Az Esküdt ellenségek Star Struck című epizódja szintén a bántalmazások ellen száll síkra, akárcsak a Gyilkos elmék Végzetes kötődés-fejezete.
Rengeteg híresség elleni támadást lehetne még csoportosítani a Steffi Graf-fanatizmusában teniszellenfelét, Szeles Mónikát csontozókéssel lapockák közt döfő, munkanélküli esztergályos Günter Parchétól (a'la Tonya Harding-Nancy Kerrigan-affér) a John "Népszerűbbek vagyunk, mint Isten!" Lennont hátba lövő Mark David Chapmanen vagy a Björknek kénsavval töltött, de a hatóságok közreműködése révén szerencsére időben visszatartott levélbombát postázó, mentális kisiklásáról, végül öngyilkosságáról több, mint 20 órás videonaplót forgató Ricardo Lópezen át a Pantera-gitáros Dimebag Darrell életét fellépéskor kioltó Nathan Gale-ig, a Reagan-merénylő, Jodie Foster-és Taxisofőr-rajongó zenész John Hinckley Jr.-ig és a barátnőjét, a tejano-királynő Selena Quintanillát láb alól eltevő, fan club-és butiküzemeltető Yolanda Saldívarig. A boncolgatott true crime-ügyeknek létezik egy újabb olvasatuk: értelemszerűen nem azt mutatják be, pszichózisoktól sújtva mit tegyünk, arra viszont pontosan rávilágítanak, mit ne kövessünk el. A mentálhigiénés gondoskodás preventív szerepére hívják fel a figyelmet. Az őszinte szülői, baráti, munkatársi viszonyok, illetve az élő szóban zajló dialógusok ugyancsak rengeteget segíthetnek. De ha nem vigyázunk, jegyet válthatunk Jackson, Snider, Loibl vagy az életfogytiglanra ítélt (ügyésze az O.J. Simpson-pert később elveszítő Marcia Clark), máig Taylor Swift, Chucky vagy Biden-portrékat karistoló, 2007. júliusában zárkaceleb-státusza miatt 11-szer megszúrt Bardo mellé. Humán interakciók nélkül bárki lehet a következő.
