A járványnak vége, a kultúrharc azonban „élesedik”. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium modellt váltana, a Színház és Filmművészeti Egyetem köszöni, nem kér belőle. A politikus polihisztor, mindenhez ért: az ITM nyilván jobban tudja, mi kell a színészek és filmesek képzéséhez, mint a 155 éves hagyományból építkező egyetem.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) 2020 május végén az Országgyűlés elé terjesztett egy törvénytervezetet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) „modellváltásáról”. (A felsőoktatás irányítását 2019 szeptember elsején adta át egy kormánydöntés az Emberi Erőforrások Minisztériumától a ITM-nek.)
Az SZFE másnap kiadott egy nyilatkozatot, melyből többek közt kiderült, hogy ITM egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy lépéséről egyeztessen az egyetemmel: „A sajtóból értesültünk arról, hogy 2020. május 26-án benyújtották az egyetemünk jövőjét meghatározó törvénytervezetet. Meglepetésünkre az alapítványi modellváltás határideje még a korábban kijelöltnél is közelebb került: 2020. szeptember 1. Az átállás részleteinek kidolgozásához és gondos lebonyolításához ez az idő ijesztően kevésnek tűnik, a sietség oka nehezen érthető.”
Hamarosan az SZFE egykori és jelenlegi hallgatói is tiltakoztak, és a Hallgatói Szakszervezet is elítélte az átalakítási tervet.
Az SZFE a probléma megoldása érdekében javaslataival az Országgyűlés Kulturális Bizottságához fordult. Sajnálatos módon, nem járt eredménnyel:
„A Parlament Kulturális Bizottsága 2020. június 9-én tárgyalta az Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakulására vonatkozó törvényjavaslatot. A képviselők által benyújtott négy módosítás mindegyikét elvetette. Az SZFE vezetősége előző nap levélben kérte, hogy az ülésen érveit kifejthesse, a Bizottságtól nem érkezett válasz, ezért a következő szöveget juttatta el a bizottsági tagoknak, arra kérve őket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet és javasolják a döntés elhalasztását. Hiába.
TÍZ ÉRV A TÖRVÉNYTERVEZET ELLEN
A modellváltás indokai részben homályosak, részben kifogásolhatók, a jelenleg ismert és tervezett jogszabályi környezet pedig súlyosan veszélyezteti az egyetem autonómiáját. A folyamat elindítását a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetősége elsietettnek – ezért veszélyesnek – látja.
- Mi olyan sürgős?
A kapkodás kockázatos. A mai napig semmilyen szakmai érv nem hangzott el, amely indokolná az egyetemünket súlyosan megterhelő erőltetett menetet.
- A kultúra közügy!
A kultúra ápolása – kevés kivétellel – világszerte állami vállalás, hiszen a nemzeti kultúráért érzett felelősség egy államtól elvárható, egy magánalapítványtól nem feltétlenül.
- Közkincsből magánügy?
Magyarország egyetlen, több mint másfél évszázados hagyományt ápoló, színház- és filmművészeket képző egyeteme nemzeti kincs. Állami tulajdonban tartása közérdek. A művészeti elitképzés magánosítása a viszonylag szűk és államilag dotált hazai piacon indokolatlan, a tehetségfejlesztés ellen ható lépés.
- Forrásnövelés helyett fenntartóváltás?
A „fokozatváltás” garanciája nem a fenntartó megváltoztatása, hanem a művészeti alkotás oktatási alaptevékenységként való elismerése. Szükséges az egyetem korszerűsítését elősegítő megnövelt finanszírozás, átlátható szabályozás és korszerű, az egyetem igényeit kielégítő infrastrukturális környezet megteremtése.
- A lelakott ingatlan negatív vagyon!
A törvénytervezet szerint juttatandó, siralmas állapotú ingatlanok jelenleg szűkös és méltatlan elhelyezést biztosítanak az egyetemnek. Az alapítvány önálló forrás híján sem a jelenlegi épületek korszerűsítésére, sem az új, önálló kampusz létesítésére nem vállalkozhat. Az átállás csakis az ingatlanhelyzet jövőbeni rendezésének törvénybe foglalt biztosítékaival együtt lehet megfelelő.
- Ki fizeti a képzést?
A javasolt törvény nem kötelezi a kormányt arra, hogy támogatási megállapodást kössön. Így tervezhetetlen az oktatási és alkotói alaptevékenység. Ha pedig a jövedelmezőség válik fenntartói elvárássá, az végveszélybe sodorja a nemzeti kultúra hagyományos utánpótlásnevelését, és már a jelenlegi hallgatókat is súlyosan érinti.
- Hatás – tanulmány nélkül? Ugrás a sötétbe…
Nincs sikeres intézményfejlesztés, főleg nincs fokozat- és modellváltás az érintettek (az egyetemi polgárság) tapasztalatainak, véleményének és elképzeléseinek összegyűjtése, feldolgozása nélkül.
A modellváltás értelmezhetetlen a jelen gyakorlat kritikai elemzése, az elérni kívánt változások pontos meghatározása nélkül. Komoly hatásvizsgálat híján egy elsietett modellváltás vakugrás.
- Mégis kinek az egyeteme?
Magánegyetem hagyományosan az ágazat jeleseinek tőkehozzájárulásából jön létre. Ezzel szereznek maguknak mandátumot az igazgatótanácsban, hogy az elképzeléseik szerinti szervezetet hozzanak létre és működtessenek. Az SzFE modellváltása esetében erről szó sincs.
- Kurátorok korlátok nélkül?
A fenntartói szándék szerint a modellváltás „politikamentesíti” az egyetemeket. Ugyanakkor a határozatlan időre – tisztázatlan szempontok alapján kinevezett – kuratórium gyakorlatilag leválthatatlan. Ráadásul 2022. január 1-jétől az alapítói jogok is átkerülhetnek az alapítványhoz, ezzel a kuratórium felett minden külső kontroll megszűnik. Így olyan döntési jogkörökhöz juthat, amelyek megfelelő biztosítékok nélkül erősen veszélyeztetik az egyetemi autonómiát.
- Az autonómia a sarokpont!
Az egyetemi autonómia majd’ ezer éve az európai kulturális hagyomány általánosan elfogadott alapértéke. Ennek világszerte legfőbb biztosítéka a fenntartói, finanszírozói rendszertől független, az egyetemi polgárok által választott szenátus. Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésével összhangban az egyetemi autonómia megőrzéséhez elengedhetetlennek tartjuk, hogy az egyetem legfőbb döntéshozó szerve a szenátus maradjon, hogy a mindenkori rektort nyílt pályázat útján továbbra is a szenátus javasolhassa, érvényesüljön a tanszabadság, az esélyegyenlőség, a politika- és ideológiamentes oktatási és képzési tevékenység.
