Az igazi horror nem ajtók mögül előugró szörnyekkel és visongató vonósokkal ijesztget, hanem a tudatalattink homályából gyúr rémeket. Az alaktalan félelmek alakot öltenek és a borzongató történeteken keresztül megmutatkoznak előttünk, tematizálva, kibeszélve és oldva a kollektív szorongásainkat. Az efféle alkotásokhoz persze komoly alkotói invenció és nagyfokú műfaji tudatosság szükséges, a katarzis az olcsó ijesztgetés és a trancsír-sokk helyett a dráma, a feszültség és a látvány pontos arányával érhető csak el. Az ausztrál The Babadook a műfaj legnemesebb hagyományaihoz nyúl és kétségtelenül az utóbbi évek egyik legkiválóbb pszichológiai horrorja. Még az sem kizárt, hogy idővel klasszikusként hivatkozunk majd rá.
Fontos kiemelni, a filmet egy nő, Jennifer Kent írta és rendezte. Mindez korántsem holmi feminista- vagy gender-motívumok miatt érdekes, hanem mert a történet az anyaság sötét oldalát tematizálja. Hősnőnk egyedül neveli gyermekét, aki alig hagy számára privát teret. Mindebben természetesen nem lenne semmi abnormális (a gyereknevelés már csak ilyen), ám Kent súlyosbítja a képletet, hisz a szeretett férj és apa éppen akkor lett halálos baleset áldozata, amikor a vajúdó nővel a kórházba tartottak. A tragédia és a gyász évekkel később is beárnyékolja az anya és a fiú életét, sőt, ez az árnyék végül a szó konkrét értelmében is önálló entitássá válik és megpróbálja elpusztítani őket.
A The Badadook legnagyobb erőssége hibátlan szerkezetében rejlik. A karakterek jellemvonásait az említett múltbeli esemény határozza meg, az otthon nyomasztó légköre és az anya-fiú kapcsolat furcsaságai logikus következményei a traumának. Kent fokozatosan vezet be minket a kettős fullasztó világába, a feszültség észrevétlenül emelkedik, a normalitás határai lassan elmodósnak. Az író-rendező először a gyermekre fókuszál, a hősnő gond nélkül elnyeri a néző szimpátiáját, majd elszabadul a szörnyeteg és a feje tetejére fordul minden. Az egyre lúdbőrösebb fordulatokat látva rá kell döbbennünk, a házban kísértő Babadook nem a gyermek képzeletének a szüleménye, hanem valami sokkal ijesztőbb és valóságosabb elfojtás hívta életre.
Kent pontosan ismeri és érti a filmtípus működési mechanizmusát, a használt műfaji toposzok és látványelemek nála sohasem öncélúak, a hátborzongató események és a torzuló anya-fiú viszony mögött végig mindenki számára ismerős érzelmek, a bűntudat, a félelem és a magány árnyai kísértenek. A The Babadook unalomig ismert alapanyokból épül fel, mégis a zsigerekig hatol. A gyönyörű éjfekete képek, a hiánnyal operáló beállítások és az erős színészi alakítások felerősítik a pszichikai hullámvasút hatását. Közvetlen előképként az Iszonyat, az Ördögűző és a Rosemary gyermeke juthat az eszünkbe, a jelenetek örvényszerűen szippantanak be és a bennünk lakó szörnyekkel szembesítenek. Mi másért fogyasztunk horrorokat, ha nem pont ezekért az élményekért?
Négy éves késéssel ugyan, de a Pannonia Entertainment jóvoltából mozikba kerül a film február 1-jével.
