Nehéz, sőt szinte lehetetlen az elmúlt évek legnagyobb bolgár fesztiválsikerét látva nem a Két nap, egy éjszakára asszociálni. Nem csak az alapszituáció teremt kapcsolódási pontokat – mindkét filmben egy kiszolgáltatott harmincas nőnek kell a határidő-dramaturgia által sürgetve megőriznie saját és családja anyagi biztonságát –, de a realizmus maximumára törekvő stílus is. Kristina Grozeva és Petar Valchanov író-rendező páros olyan hibátlanul mondja fel a Dardenne-iskolában tanultakat, mintha már ők is veteránok, és nem pályakezdők lennének. Főhősük, Nadezhda (Margita Gosheva legalább olyan erős alakítást nyújt, mint Marion Cotillard) egy bolgár kisváros iskolájában tanít, és az első jelenetek tanúsága szerint szigorú erkölcsi elveit a diákjaiba is igyekszik beleverni. Miközben megszállottan próbálja lebuktatni az osztályában garázdálkodó zsebtolvajt, családja egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül; pár napon belül elárverezik a fejük felől a házat.

A Lecke nyilván a bolgár oktatási rendszer helyzetéről is hűen tudósít – Nadezhda fizetése akkor is alamizsnának minősülne, ha munkanélküli férje nem verné el azonnal –, de ahogy a film címe jelzi, a közéleti mellett húsbavágó, morális kérdéseket is boncolgatnak az alkotók. Míg a Két nap, egy éjszaka gyári munkásának „csak” a büszkeségét kellett lenyelnie azért, hogy visszakapja az állását, addig Nadezhda fokozatosan jut el odáig, hogy zárójelbe tegye saját elveit; ő ráadásul saját magán kívül senkire sem számíthat. Az álmosító tempóban kezdődő Leckében a banális, hétköznapi pillanatok szinte észrevétlenül vezetnek el a drámai végkifejletig, és a film hatását csak erősíti, hogy a rendezők a szenvtelen külső megfigyelő szerepéből – a Dardenne-testvérekkel ellentétben – egy pillanatra sem lépnek ki. A morális dilemmák feloldását teljes mértékben a közönségre bízzák, a Lecke így jóval a stáblista lepörgése után is a nézővel marad.

A rendezőpáros új filmje, Az óra már a hazai mozikban.