Napjaink talán legnépszerűbb, legizgalmasabb szórakoztatóipari műfaja a stand up comedy, melynek egyik legkiemelkedőbben tehetséges alakja Aziz Ansari, a szerelem, a párkapcsolatok tematikája pedig mindig tuti siker, kimeríthetetlen humorforrás, ennek megfelelően már alapból borítékolható, hogy a Modern románc egy érdekes, a közönség figyelmére okkal számító produktum. Nos, a képlet szerencsére nem ennyire egyszerű, cikkünk tárgya ugyanis simán lehetne szórakoztató, ám tét nélküli blöff, mondjuk „Csajozási tippek Aziztól” címmel, melyben hősünk jópofa, de teljesen haszontalan tanácsokat adna olvasóinak, lazán sztorizgatna, rosszmájúan poénkodna, a borítóra rányomtatnák (márka)nevét és fotóját, majd elégedetten hátradőlne, és bekasszírozná a temérdek lóvét – halkan jegyzem meg: ez esetben sem járnánk feltétlenül rosszul.

Aziz azonban ennél jóval komplexebb feladatra vállalkozott: miután egy teljes napot sikerült végigparáznia csak azért, mert egy lány nem válaszolt az üzeneteire, rádöbbent, hogy ismerkedési szokásaink összehasonlíthatatlanul bonyolultabbak, mint akár csak évekkel ezelőtt voltak, és elhatározta, utána jár, mennyiben jó ez nekünk.

Munkájához segítségül hívta dr. Eric Klinenberg szociológust, akivel komoly kutatásba fogtak: a világ különböző pontjain fókuszcsoportokat szerveztek, több száz embert meghallgattak, alanyaikkal bensőséges beszélgetéseket folytattak, akik közül többen hozzájárultak, hogy megosszák velük aktuális kapcsolataik alakulását, betekintést engedtek számukra e-mail fiókjaikba, társkereső oldalakon bonyolódó viszonyaik szövevényébe. Ansari és Klinenberg nem álltak meg itt: a Reddit weboldal segítségével kérdéseiket több ezer vállalkozó kedvű emberhez juttathatták el, a válaszokból egyre bőségesebb információhoz jutva a kötet megírásához, ezen felül neves pszichológusokkal, szociológusokkal tárgyaltak, további online kutatásokat folytattak, legyen elég annyi: több mint tisztességesen elvégezték házi feladatukat.

A könyv ismerkedési, társkeresési szokásainknak minden lehetséges aspektusát körbejárja: szóba kerül a randira hívás állandó kihívásokat okozó témája, a telefonos üzenetek buktatói, az online ismerkedés szabályai, a megfelelő profilkép kiválasztásának problematikája, a szerelembe esés, a megcsalás, a veszekedések, a szakítás stációi, a házasság jelentősége (vagy épp jelentéktelensége), az egyéjszakás kalandok örömei, a lelki társ megtalálásának boldogsága. A könyv múltbeli és jelenkori szokásinkat veti össze, azt kutatja, milyen módon alakultak a férfi-nő kapcsolatok az évek során, például milyen pozitívumokkal vagy negatívumokkal járt, ha az ember nagyjából a szomszéd utcáig mehetett feleséget-férjet keresni, mennyiben könnyítik vagy nehezítik meg a párválasztást napjaink határtalan lehetőségei, mi a jobb: ha három lányt mutatnak neked, akik közül el kell venned az egyiket, vagy ha felmész egy randioldalra, és több ezer jelentkező közül szemezgethetsz kedvedre (meg fogtok lepődni: a válasz korántsem olyan egyértelmű, mint amilyennek első látásra tűnik).

Be kell vallanom, a fenti témák alapból fikarcnyit sem érdekelnénk, a magánélet (nevéhez híven) magánügy, az enyém alakul valahogy, másoké máshogy alakul, ebben a dologban elvileg ennyi van és nem több, én lepődtem meg a legjobban, mennyire leköt a könyv, a párválasztás főmotívumán kívül ugyanis rengeteg mindent elmond a generációk közötti döbbenetes különbségekről, a megfelelő kommunikáció alapvető feltételeiről, a teljes (vagy legalább boldog) élet eléréséhez vezető út nehézségeiről, a másik iránti tisztelet mindenkori fontosságáról. A Modern románc nem pusztán párkapcsolati kisokos, inkább okos, bölcs, végtelenül szerethető életvezetési kalauz.

Aziz szerencsére nem kíván a tévedhetetlen megmondóember szerepében tetszelegni: önironikus, vicces, éleslátó és intelligens, néha csipkelődik, de egy pillanatra sem cinikus vagy rosszindulatú – egyszerűen csak bemutat bizonyos embereket és helyzeteket, valamilyen módon reagál rájuk, elmondja a véleményét, az ítélkezéstől azonban tartózkodik. Poénjai mellett végig érezhető respektusa alanyai iránt, érdeklődik, kérdez, és érezhetően örül a válaszoknak – olvasóként pedig díjazhatjuk, milyen természetességgel ossza meg velünk saját mindennapjainknak esetenként meglepően intim, de távolról sem vulgáris részleteit is (kalandja a tokiói szilikontojással különösen emlékezetes momentum). Aziz humora trágár, de nem obszcén, a szövegből süt a határtalan életöröm, ráadásként tömve van mókás popkulturális utalásokkal a Transformerstől kezdve a Naughty By Nature-ön át a Star Warsig (utóbbi mondjuk nem is csoda, lévén hősünk annyira menő, hogy egy időben James Earl Jones házát bérelte).

A könyv bőségesen illusztrált grafikonokkal és röhejes fotókkal, a borító letisztult, elegáns, de vicces, Holló-Vaskó Péter fordítása pedig gördülékeny, jó ritmusú, Aziz poénjait hatásosan közvetítő munka.

Ha a fentiek esetleg nem győztek volna meg, hogy érdemes tenned egy próbát a Modern románccal, íme egy jellemző, bájos idézet a könyvből:

„Carol, le sem tudom írni, hogy érzek irántad. Illetve, de, de igen! Tőled az agyam gyönyört generáló neurotranszmittereket termel, és így dopaminnal öntözöd az elmémet. Ha a zsák kokain, amit eltolhatnék, és annyira beállnék tőle, hogy megmásznék egy telefonpóznát puszta kézzel csak azért, hogy láthassam, sikerül-e, szóval, ha ez a zsák kokain egy személy lenne, akkor te volnál az.”

Most komolyan, hát nem gyönyörű?