Karatefilmjeivel műfajt teremtett. Hihetetlen magaslatokba tört, élvezte az ünnepelt sztároknak kijáró tiszteletet. De a siker nem tart örökké, egyre mélyebbre került, az alkoholhoz és a kábítószerekhez menekült. Aztán sikerült újra felkapaszkodnia, Jean-Claude Van Damme most, túl az ötvenen is lelkesen dolgozik.

A nyolcvanas évek vége felé egy jóvágású fiatalember kopogtatott a nagyhatalmú izraeli producer, Menahem Golan hollywoodi irodája ajtaján.

– Színész szeretnék lenni – jelentette ki határozottan. – Mivel foglalkozik jelenleg? – kérdezte a filmcézár. – Karateedző vagyok, minden küzdősportot a legmagasabb szinten űzök. - Hát mutasson valamit! – biztatta jóindulatúan Golan.

A hihetetlenül izmos jövevény lement ollóba, majd néhány vízszintes rúgást tett a levegőbe. Egészen a fejével egy vonalba emelte fel nyújtott lábát, majd bemutatott néhány karateütést.

- Nem rossz… - tűnődött a producer, és az ambiciózus kezdő néhány hét múlva felkérést kapott egy készülő új film, a Véres játék főszerepének eljátszására. A film óriási sikere egy csapásra sztárrá tette. Mára az akciómozi egyik legkedveltebb alakjaként ismert az egész világon.

Jean-Claude Van Varenberg 1960. október 18-án született Brüsszelben. Tizenegy éves korától karatézott. Gimnáziumi tanulmányai mellett fotómodellként dolgozott, balettet és színjátszást is tanult. Franciaországban táncos volt, majd Belgiumban testépítő bajnokként lett ismert. Ezután visszatért a karatéhoz és középsúlyú Európa-bajnoki címet szerzett. Saját tornatermet nyitott és karateedzőként dolgozott. Első filmszerepét a Barbár utca című francia filmben kapta 1983-ban. Ekkoriban már színészi álmokat dédelgetett, rövidesen el is adta tornatermét, és Hollywoodba költözött. Sorra járta a színészügynökségeket, de három évig mindenhol elutasították. Ez idő alatt sofőrként és karateoktatóként kereste a kenyérre valót. Néhány rövid filmszerep után 1988-ban mosolygott rá a szerencse, amikor Menahem Golan producer-rendező rábízta a Véres játék főszerepét. A kis költségvetésű film bombaként robbant, és egyszeriben divatot teremtett. Hatására virágzásnak indult a karatefilm, amelynek első számú csillaga Van Damme lett. Második filmje, a Kickboxer (1989) ugyancsak sikeresnek bizonyult.

Az újdonsült akciósztár rövidesen a saját lábára állt. Következő, Oroszlánszív (1991) című filmjét már a saját ötletéből ő maga írta, és nemcsak kiváló sportolói, de színészi képességeit is megcsillogtatta. Ezzel aratta élete legnagyobb sikerét. A modern gladiátorról szóló izgalmas-érzelmes történet egész Amerikát meghódította. Ettől kezdve már a legnagyobb hollywoodi stúdiók ajánlatai között válogathatott.

Következő filmje, a Dupla dinamit már a Columbia cég égisze alatt készült 1991-ben. Kettős szerepet alakított benne, egy ikerpárt játszott, akik bosszút állnak szüleik gyilkosain. A hatalmas siker a legnagyobb akciósztárok élvonalába emelte: milliós rajongótábora Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Steven Seagal egyenrangú társának tekintette.

A jóképű, káprázatosan izmos színész a kilencvenes években virágkorát élte. Sikert sikerre halmozott: a legnagyobb lelkesedést a Tökéletes katona (1992) című sci-fi akciófilm váltotta ki. A durva Börtöncsapda (1990) és az érzelmes Hiába futsz (1991) mozidarabját csak mérsékelt érdeklődés kísérte, többségében azonban minden filmje bombasikernek bizonyult (Tökéletes célpont, 1993), Időzsaru, 1994, Streetfighter, 1994, Hirtelen halál, 1995). Ez utóbbi után már abszolút szabad kezet kapott a producerektől, rendezőként is bemutatkozhatott A kalandorral (1995). Partnerének egykori nagy ideálját, Roger Moore-t szerződtette. Ám a karatefilmek „Ben-Hur”-jának szánt nagyszabású produkció megbukott, és a sztár további filmjei is egyre kevésbé bizonyultak sikeresnek.

Az 1996-os Mindhalálig volt bukássorozatának kezdete. Noha folyamatosan dolgozott, a kilencvenes évek végén készült filmjei rendre csalódást okoztak. Karrierje súlyos válságba került, legtöbb filmje csupán DVD-formában került forgalomba, a mozikba el sem jutott.

Ekkoriban már három váláson volt túl, negyedik feleségével és fiával egyre kevesebbet mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az 1998-as A légiós című kalandfilmje sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és a csalódott színész az alkoholba és a kábítószerekbe menekült. Közel 10 éves (!) kokainfüggőségéből csak néhány esztendeje gyógyult ki. Nagy visszatérését a 2009-es kijevi filmfesztiválon ünnepelte: az önkritikus JCVD című produkciójával osztatlan kritikai sikert aratott.

Túl az ötvenen is óriási energiákkal dolgozik új filmjein. Egyszemélyes vállalkozásba ment át: forgatókönyvíró, rendező, színész, sőt producer is. Valósággal ontja a filmeket: a Tökéletes katona az évek folyamán 4 részes sorozattá bővült, a legutóbbi részt, A Tökéletes katona - A leszámolás napja című produkciót 2012-ben mutatták be. A feláldozhatók 2-ben (2012) Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone partnere volt. Legújabb filmje a Kickboxer új változata.