A VÉGZET EREKLYÉI – CSONTVÁROS – A film, amely az alkotók reményei szerint az Alkonyat helyébe lép. Szinopszis: Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot.

KAMATYLISTA – Újabb amerikai tinivígjáték a szüzesség elvesztéséről, de ezúttal szigorúan korhatáros, testnedvekben gazdag poénokkal. Főszereplő: Audrey Plaza; epizodisták: Bill Hader, Rachel Bilson, Christopher Mintz-Plasse, Andy Samberg. [előzetes]

EGY FRANCIA CSALÁD SZEXUÁLIS KRÓNIKÁJA – Nem sokkal a Q - Érzékek birodalma magyar bemutatója után újabb élesben forgatott (?) szexjelenetekkel operáló francia film kerül a mozikba. A műfaj elvileg vígjáték. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A mindenféle tartalom és mondanivaló nélküli, pusztán önmagukban, a hatáskeltést hanyagolva megmutatott párzások az igen sovány cselekménnyel rendelkező filmben egy idő után unalmassá válnak a néző számára – hacsak nem egy 16 éves kamaszfiú az illető. (Vajda Judit kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

AZ ELNÖK VÉGVESZÉLYBEN – Roland Emmerich filmjében terroristák támadják meg a Fehér házat. Aki az elnököt megmentheti: Channing Tatum. Aki az elnök: Jamie Foxx. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az első perctől kiszámítható a képlet, a patrióta, Obama-hívő célközönség megkapja, amire jegyet váltott. A semleges nézőt a közhelyes dialógokkal becsületesen küzdő színészgárda, illetve a film szórakoztatóan kaotikus utolsó harmada kárpótolhatja. (Huber Zoltán kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

BLUE JASMINE – Woody Allen menetrend szerint érkező új filmje ezúttal nem vígjáték, de még csak nem is krimi, hanem dráma, amely Európa helyett San Francisóban játszódik. Szinopszis: „Az elegáns, New York-i társasági hölgy, Jasmine (Cate Blanchett) élete darabjaira hullik, a házassága is tönkremegy a vagyonos üzletemberrel, Hallal (Alec Baldwin), ezért beköltözik a testvére, Ginger (Sally Hawkins) szerény, San Francisco-i lakásába, amíg összeszedi magát. Jasmine labilis lelkiállapotban érkezik San Franciscóba, a feje zsong az antidepresszánsokra megivott koktéltól. Bár arisztokratikus viselkedését meg tudta őrizni, érzelmileg bizonytalan, és hétköznapi dolgokat sem tud megoldani.” További szereplők: Peter Sarsgaard, Michael Stuhlbarg, Louis C.K., Bobby Cannavale. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: (…) a Blue Jasmine az elaggott Allen eddigi legnagyobb önplágiumának tekinthető, mivel gyakorlatilag a Melinda és Melinda forgatókönyve elevenedik meg fordulatról fordulatra, figuráról figurára, jóformán csak a fekete zongoraművész nem játssza újra. (Varró Attila kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

ASZTAL KÉT FŐRE – Roger Gaul vígjátéka egy előkelő katalán étterem működésének utolsó estéjén játszódik, amikor is különleges vendégsereg gyűlik össze, kezdve a japán befektetőktől, az órásmesteren át a halott férje hamvainak társaságában érkező grófnővel.

A Filmvilág kritikusa szerint: Előrukkoltak a spanyolok is a maguk haute cuisine gasztrománcával, ám a manapság oly divatos témát a tőlük remélt virtuozitás helyett inkább sematikus globalizáltsággal tálalják. (Parádi Orsolya kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

CÉZÁRNAK MEG KELL HALNIA – A Taviani fivérek (Jó reggelt, Babilónia!, Szent Lőrinc éjszakája) legújabb produkciója, amely idén Berlinben megkapta az Arany Medvét, fikciós dokumentumfilm. A helyszín a római Rebibbia börtön, ahol művészetterápiás foglalkozás keretében az elítéltek előadják a Shakespeare-féle Julius Caesar-t. Tavianiék rögzítenek mindent, a castingtól a próbafolyamaton át a bemutatóig. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az ilyesfajta vállalkozásnak kettős célja, illetve eredménye lehet: a sajátos körülményekből fakadóan egy újszerű adaptáció, valamint az amatőrszereplők és a darab találkozásából, a fiktív karakterek átéléséből következő önismereti munka. Shakespeare és a börtönlét drámája mindkettőnek tág teret nyit, s a rendezőpáros él is a felkínált lehetőséggel: egyformán foglalkoztatja őket a születő előadás és annak hatása. (Gelencsér Gábor kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)