Big White – amerikai, 2005. Rendezte: Mark Mylod. Írta: Collin Friesen. Kép: James Glennon. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Robin Williams (Barnell), Holly Hunter (Margaret), Giovanni Ribisi (Ted), Tim Blake Nelson (Terry), Woody Harrelson (Raymond). 100 perc.
Vetítik: M1 - 22:45
Nem véletlen, hogy a kritikusok többségének a Fargo jutott az eszébe A nagy fehérségről: hiszen mindkét krimi hóban, hidegben, északtájon játszódik, mindkettőben olyanok élnek a havas tájban, akiknek a lelkében több az idegenség, mint az életkedv, és ebből következően egyik film sem nélkülözi a hóban még kirívóbb fekete humort. Ami persze nem a „ne egyél a sárga hóból” színvonalú beköpéseket jelenti – holott a rendező miatt erre is következtethetnénk, hiszen Mark Mylod rendezte az Ali G. Indahouse-t –, hanem sokkal inkább a vérfagyasztó poénokat. Mindkét filmben akad hulla, a Fargóban valamivel több és brutálisabban kivégzett, A nagy fehérségben csak egy, azt sem látjuk, hogyan lesz hulla: az első, egyébként igen erős jelenetben a most nem buta, ám kedves embert, hanem keserű szerelmest alakító Robin Williams húzza ki egy alaszkai kukából. Azoknak, akik odacsempészték, persze az arcára fagy a mosoly, amikor hiába keresik a korpuszt. Hűlt helyén csak patkányok tanyáznak. A Williams által alakított, korántsem egyértelműen szimpatikus, tehát életszerű figura az eltűnt bátyja biztosítását akarja felvenni, ezért van szüksége a holttestre; egy bármilyen holttestre. A biztosító kiváló szimatú ügynökének (Giovanni Ribisi) persze bűzlik valami (elvégre mégiscsak egy guberált tetemről van szó), az ő és Williams összecsapásából kerekedik ki a film, ami a szépen koreografált végső leszámolásjelenet miatt látszik igazán kellemes műnek. A Williams feleségét alakító Holly Hunter mint Tourette-szindrómás középkorú nem túl hiteles, bár ez nem az ő hibája: rossz szakkönyvet olvasott az egyébként kiváló forgatókönyvíró, Collin Friesen. És ha ezt a szüzsét nem is fogják a Fargóéhoz hasonlóan citálni a forgatókönyv-iskolák, azért a kezdő szkriptíróknak érdemes odafigyelni. És jegelni néhány jelenetet az ínségesebb időkre.
Kolozsi László
