A KIRÁLY LÁTOGATÁSA – Angol történelmi(nek szánt) dráma, amelyben a címbéli király VI. György (a dadogós), akit meglátogat: Roosevelt amerikai elnök (Bill Murray). Rendező: Roger Michell (Sztárom a párom, Ébredj velünk). A szinopszis szerint nem feltétlenül a politika dominál a filmben: „Mivel Anglia attól retteg, hogy hamarosan háborúba bocsátkozik Németországgal, a királyi udvar tagjai nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy Roosevelten keresztül amerikai támogatáshoz jutnak. Az elnök távoli unokatestvérét és egyúttal barátját jelentő Daisy (Laura Linney) nézőpontjából megismert hétvégén nem csupán két nagy nemzet lép különleges kapcsolatba egymással, hanem Daisy is sok mindent megtud a szerelem és barátság rejtélyes természetéről.” [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Michell nem törődik sem a hitelességgel, sem a hőseivel és inkább a botrányt szimatoló néző elvárásait követi. Az ikonikus személyekből sima celebeket farag, a kitalált magánéleti drámát pedig kizárólag a szex, a féltékenység és a hűtlenség mozgatja. (Huber Zoltán kritikája a februári Filmvilágban lesz olvasható.)
A KEZELÉS – Ben Lewin drámájában egy 38 éves, ágyhoz és vastüdőhöz kötött férfi (John Hawkes) szexuálterapeutához fordul. A Helen Hunt által (Oscar-jelölésre érdemesen) alakított családanya unortodox módszerekkel gyógyít: saját maga fekszik le a pácienseivel. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Lewin biztos kézzel nyúl az alapanyaghoz, kerüli a hatásvadászatot és csak egy-két ponton didaktikus vagy érzelgős. A Sundance Filmfesztiválon is díjazott alkotást mégsem a szívmelengető életmese, hanem az erős színészi alakítások teszik igazán emlékezetessé. (Huber Zoltán kritikája a januári Filmvilágban olvasható.)
VÉRTURISTÁK – Ben Wheatley bizarr fekete komédiájában egy átlagos(nak tűnő) szerelmespár elindul lakókocsival felfedezni a vidéki Anglia festői szépségű tájait – és egy véres ámokfutás lesz a kalandból. A tavalyi év egyik legjobb filmje egy ígéretes brit rendezőtől. Nem mellesleg a blog szerkesztőjének 2012-es kedvence. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A Vérturisták legnagyobb bravúrja, hogy a frappáns egysorosok és az abszurd szituációk ellenére képes megőrizni a történet hitelességét és komolyságát. Mindez a humoristából lett színészek mellett legfőképpen Wheatley-nek köszönhető, aki csalhatatlan arányérzékkel vegyíti az idill képeit a sokkolóan naturális erőszakkal, a Vérturisták így, a hivatalos műfaji megjelölés ellenére, jóval több egy szimpla fekete komédiánál. (Baski Sándor kritikája a januári Filmvilágban olvasható.)
DJANGO ELSZABADUL – Tarantino új filmjéről már írtunk a blogon és még fogunk is. A lényeg: Amerika, 1858, western, rabszolga főhős, erőszak, humor, 165 perc, Christoph Waltz, Jamie Foxx, Leonardo DiCaprio, Samuel L. Jackson. Sajnos 1-2 mozit leszámítva szinkronosan vetítik mindenhol. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A harsány, ugyanakkor agyafúrt szórakoztatás mellett a történelmi atrocitásokkal való szembesítés népnevelő szándéka is megjelent Tarantino napirendjén, rajongani azonban alighanem továbbra is jóízűen vaskos szövegei és hátborzongatóan bizarr szituációi miatt fogunk érte. (Nevelős Zoltán kritikája a februári Filmvilágban lesz olvasható.)
