A pénzügyek digitalizációja és a gazdasági folyamatok növekvő virtualizációja óta a financiális krízisek igen előkelő helyre ugrottak a világunkat fenyegető kataklizmák sorában. A folyamatok komplexitása, az áttételes következmények beláthatatlansága és a jelenségkört övező sajátos misztikum a hullámvasutazó árfolyamokat és tőzsdeindexeket nemcsak a hírműsorok és az újságok szenzációivá avatták, de mostanság a mozi is kezdi felfedezni a témában rejlő potenciálokat. A vásznon azonban rendkívül nehéz megfelelően megragadni a kívülálló számára gyakran érthetetlen fordulatokat, a látványos események nélküli csődöket. A rendezők így általában e zárt világok markáns atmoszféráira, a legfontosabb szereplők jellemére koncentrálnak.
A Válság a Wall Streeten hasonló helyen kutakodik, mint a nagyszerű Krízispont, ám elődjével ellentétben az HBO saját gyártású filmje átfogóbb és objektívebb képet rajzol a befektetési bankok 2008-as csődjéről, a kis híján összeomlott amerikai pénzügyi rendszerről. A veterán rendező, Curtis Hanson csalhatatlan rutinnal fedezi fel az események drámaiságát: műve egyszerre ötvözi a vállalati neo-noirok, a katasztrófafilmek és a társadalomkritikus dolgozatok legjobb erényeit. Filmje erős alapszituációját egy valós lehetőségként valóban létező gazdasági apokalipszis szolgáltatja. A gazdaság ma sebezhetőbb, mint valaha, hiszen a pénzügyi rendszer legfontosabb szereplői már olyan nagyra híztak, hogy ha egyszer bedőlnek, könnyedén átszakítják még a legvastagabb védőhálót is (Too big to fail – utal minderre ironikusan a film eredeti címe).
Hanson erős kézzel tartja egyben az összetett történetet, miközben a hitelességet sem áldozza fel a könnyebb befogadhatóság oltárán. A laikusokat és a téma iránt közömbös nézőket menet közben vélhetően elveszíti, az amerikai pénzügyminiszter szemszögéből bemutatott, majdnem a tragédiába torkolló csődhullám felvázolásával azonban elgondolkodtató látleletet készít az uralkodó szabadpiaci modellről, illetve az állami szerepvállalás korlátozott lehetőségeiről. A Válság a Wall Streeten ügyesen foglalja össze a 2008-as válság csomópontjait, miközben sikeresen érzékelteti a politika vak önhittségét is. Hanson állapotfelmérése szerint akár ortodox, akár unortodox az adott szabályozás, a mai gazdasági fordulatokat érdemben már régen nem képes befolyásolni senki (még az amerikai kormány sem). A film nagy erénye, hogy ezen állításához pimaszul felvillantja a racionális folyamatokba irracionálisan beavatkozó, leginkább károkat okozó emberi tényezőt.
Az okos és provokatív forgatóköny, a feszes és lényegretörő rendezés ellenére a mű mégis az elsőrangú színészgárda miatt működik. A finom vonásokkal életre keltett, jól eltalált karakterek arcot adnak a steril pénzügyi machinációknak. James Woods, Paul Giamatti, Tony Shalhoub és Bill Pullman nyúlfarknyi szerepében is emlékezetes, William Hurt miniszter-karakterének átélhető dilemmái pedig jóval többet mesélnek nekünk a pénzügyi rendszer betegségeiről, mint a gyorsan villódzó, elsuhanó számsorok. A Válság a Wall Streeten nem könnyű darab, a téma ismerői azonban biztosan nem fognak unatkozni: az eseményeket sikerül érdekfeszítően feltálalni, míg a film végkövetkeztetései akár vitaindítónak is kiválóak.
Vetítik: HBO - 21:00 (július 20.); 17:35 (július 25.); 6:00 (július 26.)
