Van úgy, hogy egy el nem készült film is legendássá válik. Alejandro Jodorowsky előkészítési fázisban elkaszált Dűnéje is ilyen. 1974-ben bízta meg őt Jean-Paul Gibon producer Frank Herbert regényének adaptációjával, amelyhez 9.5 milliós büdzsét biztosított. A mexikói rendező elsőként a szerepeket osztotta ki: Salvador Dali a Császárt, Orson Welles Harkonnen bárót alakította volna, míg zeneszerzőnek (többek közt) a Pink Floydot és Stockhausent kérte fel, a látványvilág megalkotásában pedig Chris Foss, H.R. Giger és Moebius is segédkezett. Mivel a költségvetésből csak az előkészületek során elfogyott 2 millió dollár, a forgatókönyv pedig annyira felduzzadt, hogy 14 órás filmet kellett volna forgatni belőle, a produkció összeomlott. A jogok később Dino de Laurentiis-hez kerültek, aki David Lynchet kérte fel a rendezésre.
Tegnap jelentették be a Cannes-ban, hogy Frank Pavich rendező-producer dokumentumfilmet forgatott erről a soha el nem készült projektről, amelyben természetesen az összes még élő egykori stábtag megszólal. A sajtóközlemény szerint Jodorowsky Dűnéje annak ellenére fontos szerepet játszott a modern sci-fi történetében, hogy nem készült el, az akkoriban még kevésbé ismert dizájnerek, vizuális művészek ugyanis a későbbiekben részben megvalósították vagy továbbgondolták az itt felvetett ötleteket, témákat - H. R. Giger a Nyolcadik utas a halál, Moebius A birodalom visszavág, a Tron és Az ötödik elem, Chris Foss pedig a Superman látványvilágát dolgozta ki. A tovább után látható filmrészletben maga Jodorowsky mesél arról, hogy a Dűnét egy olyan LSD-tripnek szánta, amely az „utazás” élményét nyújtja a drog fogyasztása nélkül.