Egy újonnan induló magyar sorozat mindig nagy érdeklődésre tart számot, sajnálatos módon azonban általában nem erényei miatt, hanem mert az esetek nagy többségében bőséggel tálalja kis országunk lakosságának a fikáznivalót. Bizony van miért vinnyogva vihogni a tévék előtt, a nemes televíziós forma hazai keretek közt ugyanis évtizedek óta képtelen kitermelni egy színvonalas szériát, vagy a díszlet hungarocell, vagy a sztori szörnyű, vagy a dialógok rémségesek (ez szinte mindig igaz), vagy a színészek iszonyatosak, vagy a snittelés amatőr, de általában mindez egyszerre hasítja ketté a tévékészülékeket és az előttük ülők rekeszizmait. Summa summarum: Murphy törvénye, mely szerint, ami elromolhat, az el is romlik, hatványozottan érvényes a hazai szappanoperákra. Nincs ez másként a Duna TV legújabb, Diplomatavadász című 20 perces epizódokból álló csodájával sem; de ne legyünk igazságtalanok, a hír, mely szerint az Álom.net című opusért felelős direktor hozza majd tető alá, alaposan megelőzte – pozitív fejlemény, hogy ennek tükrében sokkalta rosszabb dolgokra számítottunk annál, mint ami a sorozat 2x20 perces pilotjában történt.

Persze mindezek csak a felületi problémák, alapjáraton maga a koncepció tűnik riasztónak: 20 perces kis részek 3 barátnő mindennapjairól mesélnek, a hölgyek történetesen szinglik és pasikra vadásznak. Oh-la-la, az alkotóknak senki nem szólt, hogy 2006-ban, azaz 4 évvel ezelőtt nem véletlenül zárták le a Szex és New Yorkot, kifogyott belőle ugyanis a szufla. A szinglilétet alapvetően kísérletező kedv jellemzi, amit a nagy sikerű amerikai sorozat kívülről-belülről, elölről-hátulról kitárgyalt, különböző szempontok mentén – lássuk be, a férfi az férfi, a nő pedig nő, mind az Ó- mind pedig az Újvilág metropolisában. A szériatípus alapfelállása az, hogy a nők elkötelezetten hajkurásszák a nagy őt, de az egyik defektes, a másik nem hajlandó ülve pisilni, a harmadik szolid pszichopata, a negyedik meg papucs. Mindez kiderül a kávézóknak álcázott ötye-klubokban, vagy éppen két cipővásárlás és egy gyantázás között; a jelenség és a sztorik érdekesek, esetleg tanulságosak is, – nem minden nő ilyen locsifecsi és ítélkező, de tény, hogy a hajlam megvan rá.

A Diplomatavadász azonban – hogy szó ne érje a ház elejét – keretek közé szorítja a témát és itt rúgja ki maga alól a sámlit. Ebben a sorozatban a hölgyek ugyanis – a pilot alapvetése szerint legalábbis – csak egy körből válogatnak, diplomatákra vadásznak. Az egy dolog, hogy a sújtó minőség miatt sok-sok ember alázza magát a stáblistán való jelenlétével, az viszont már végképp szomorú, hogy az alkotók a saját figuráikat degradálják le hozományvadász hisztérikákká, és csak remélni tudjuk, hogy végül mindenkinek megjön az esze és a szíve, és ezek a karikatúrák végül a sarki pékbe vagy egy jóravaló csaposba szeretnek majd bele. Mindenesetre biztos mindenki befizetne arra, hogy lássa, mit szólna az átlag, öntudatos 21. századi nő, ha elkészülne egy olyan sorozat, ami férfiakról szólna és „Nagymellvadász” vagy „Titkárnővadász” címet viselné.

Diplomatavadász - magyar, 2010. Rendező: N. Forgács Gábor. Írók: Szélesi Sándor, Fekete Fruzsina, Szkurka Szilvia. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Szűcs Norbert. Producer: Sallay Edina. Szereplők: Gubík Ági (Nóra), Szűcs Kinga (Eszter), Sallai Nóra (Rebeka), Miller Zoltán (Ákos), Labancz Lilla (Dia), Incze Idikó (Anna).

A sorozat epizódjai a Duna TV honlapján is megnézhetőek: első és második rész.