A BFI, azaz a Brit Filmintézet, az új Burton-film bemutatójához időzítve restaurálta és a neten is elérhetővé tette a filmtörténelem első, 1903-ban bemutatott Alice Csodaországban adaptációját. A brit Hepworth stúdióban készített élőszereplős alkotás a maga 12 percével a leghosszabb film volt, amit addig bemutattak (több vetítőhelyen nem is vették meg a teljes filmet, csak egy-egy jelenetét), ebből azonban csak 8 perc maradt fent. A Cecil Hepworth és Percy Stow által rendezett film Sir John Tenniel eredeti illusztrációira épült, és a teljes történet helyett inkább csak a jellemzőbb helyszíneket és momentumokat villantotta fel. Igazi családi vállalkozásról volt szó: Hepworth a feleségére osztotta a Vörös Királynő szerepét (akárcsak Burton 107 évvel később), de saját maga is feltűnik a filmben, Vigyori urat pedig a család macskája személyesítette meg (meglehetősen rezignáltan). Alice-t Mabel Clark alakította, aki a színészkedés mellett a stúdióban titkárnőként és „kifutólányként” is dolgozott. A produkció a korabeli filmekhez képest jelentős előkészületeket igényelt: ahhoz, hogy az eredeti illusztrációkhoz hűek maradhassanak, tucatnyi kosztümöt (köztük kártya-egyenruhákat) kellett készíteniük.