Külön banda (Bande à part) - francia, 1964. Rendezte és írta: Jean-Luc Godard. Kép: Raoul Coutard. Zene: Jean Ferrat, Michel Legrand. Szereplők: Anna Karina (Odile), Sami Frey (Franz), Claude Brasseur (Arthur). 97. perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Godard, mint a francia új hullám legfontosabb figurája (Truffaut mellett, természetesen) a hatvanas években élte pályája legtermékenyebb időszakát. Ekkoriban készült filmjei, ha nem is mind remekművek, egy saját stílusát megtaláló, magabiztos és merészen kísérletezgető alkotó munkái. Az 1964-ben bemutatott Bande à part (Külön banda) sem szerepel előkelő helyen a rendezővel foglalkozó filmlexikon-szócikkekben (két híres jelenete miatt egy-egy mondat azért általában jut neki), ugyanakkor az életmű egyik legközönségbarátabb darabja, amely egyben 'állatorvosi lóként' vonultatja fel a korai Godard-filmek jellemző stílusjegyeit.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

A Kifulladásighoz hasonlóan a Külön banda is egy tipikus bűnügyi történet kifordítása. Godard Dolores Hitchens Bolondok aranya című regényét adaptálta, meglehetősen szabadon. Főhőse két vagány párizsi fiatalember, Arthur (Claude Brasseur) és Franz (Sami Frey), akik egy angol nyelvtanfolyamon megismerkednek a félénk Odile-lel (Anna Karina). A lány elárulja nekik, hogy nagynénje albérlője, egy bizonyos Mr. Stolz, egy bőröndnyi pénzt rejteget a szobájában. A két férfi ráveszi Odile-t, hogy segítsen ellopni a pénzt. A tervbe természetesen hiba csúszik.

 Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

Tarantino bevallottan óriási Godard-rajongó, a Külön banda pedig az egyik kedvenc filmje, olyannyira, hogy még saját produkciós cégét is „A Band Apart” névre keresztelte. Emellett, saját elmondása szerint, a Ponyvaregény táncjelenetét – a Szombat esti láz mellett – a Külön banda hasonló jelenete inspirálta. „Godard filmjeiben vannak a kedvenc musical-jeleneteim, mert a semmiből jönnek. Olyan magával ragadóak, olyan barátságosak. És az, hogy nem egy musicalben vannak, hanem a rendező egyszerűen csak megszakítja a filmet egy musical-betét kedvéért, még bájosabbá teszi a dolgot.” Bár a szereplők között nincs konkrét (fizikai vagy egyéb) hasonlóság – leszámítva, hogy mind törvényen kívüliek – Uma Thurman és John Travolta Jack Rabbit Slim’s-béli tánca éppoly váratlannak és műfaj-idegennek hat elsőre, mint a Külön banda főhőseinek legendás táncjelenete. És valóban: mindkettő magával ragadó és bájosan bizarr.

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Inspiráció, ám ennél jóval többről van szó. Tarantino a Külön bandából vagy Godard korai filmjeiből ritkán vesz át konkrét tárgyi vagy képi elemeket, ugyanakkor a francia rendező filmtörténelemhez, a műfajokhoz és a nézői elvárásokhoz való viszonya nagyon nagy hatással volt QT munkásságára. Godard volt talán az első, aki büszkén vállalta, hogy filmje korábbi filmszövegek, műfajok, hagyományok, stílusok kollázsa. A Külön banda zsúfolásig van filmes idézetekkel: rögtön az első jelenetben a klasszikus gengszterfilmeket elevenítik fel a főszereplők, akik újrajátsszák Billy a kölyök és Pat Garrett párviadalát, a film végén pedig egy westernekből ismerős pisztolypárbajt láthatunk. A szereplők többször kiszólnak a filmből, ahogy a narrátor (maga Godard) is állandóan jelzi a nézőnek, hogy egy filmet lát. A rendező a műfaji elemekkel is ugyanígy játszik, a már említett zenei betéten túl burleszkszerű jeleneteket illeszt a filmbe, és a hangsúlyokat sem oda helyezi, ahová a zsáner szabályai szerint illene (azaz a bűntényre). Nem nehéz belátni, hogy QT kezdetektől fogva a Godard-iskolát követi, ebben a szellemben készíti filmjeit, ha céljai nyilván nem pont ugyanazok.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A Külön banda nem a legfontosabb Godard-film, de frissessége, humora, bája máig megmaradt. Különösen annak ajánlható, aki még egyetlen Godard-filmet sem látott, de szeretné egy könnyedebb darabbal kezdeni az életművel való ismerkedést.