Filmvilág blog

Duncan Jones: Hold

Régi témák, újragondolva

2010. február 02. - filmvilág

Duncan Jones első filmje mértéktartó, mégis elevenünkbe vágó sci-fi. A film hőse, Sam három éves, magányos holdbéli tartózkodása végén jár, és már alig várja, hogy hazatérjen a földre feleségéhez és kislányához - lassan már csak a rájuk való emlékezés tartja benne a lelket. Azonban utolsó két hete finisében hallucinációk kezdik gyötörni. Azt látjuk, hogy a hős belvilága a külvilágra vetül, s önmagát kapja vissza külső ingerként, azaz hallucinál. Tudattalan képzetei megelevenednek, kezd becsavarodni, s elkezdjük félteni, érezzük, hogy ebből valami baj lesz. S valóban, egyik víziója miatt balesetet szenved mindennapos holdjárása közben.


(Az elemzés spoileres!)

A következő jelenetben már a lábadozóban látjuk, ahol kedves barátja és munkatársa, az Űrodisszea pszichopata Haljának kiegyensúlyozott, emberbarát testvére, Gerty viseli gondját (Kevin Spacey hátborzongatóan simogató hangján). A néző agyán épp átvillan a kérdés, hogy vajon ki és hogyan menthette ki a holdjáróba szorult, eszméletlen hőst, amikor Sam, kibotorkálva a regenerációs szobából, azt hallja, hogy Gerty élő beszélgetést folytat a Földdel, ami pedig állítólag évek óta műszaki okokból lehetetlen. Gyanút fog, ezért meg akarja vizsgálni balesete körülményeit. És amire mi is csupán halványan számítottunk: az összetört holdjáróban megtalálja még élő önmagát, akit megment és visszavisz az űrállomásra.

A két Sam némi értetlenség, majd ellenségesség után összefog és közösen rájönnek, hogy mindketten a holdbázist fenntartó vállalat által létrehozott klónok: csupán másolatai az eredeti Samnek, aki már régen halott. Továbbá az is nyilvánvalóvá válik, hogy élettartamuk három év, annyi idő, amennyit a Holdon kell eltölteniük, az állomás alsó szintjein pedig Sam-klónok százai várják az ébresztést.

A film, bár több kultusz sci-fit megidéz, jó arányérzékkel ötvözi az átvett elemeket, és képes új perspektívát kínálni: sokkal inkább újragondolja az örökzöld témákat, semmint ismételné. Ugyanakkor a mozi szerényen rukkol elő csattanójával, és bizony megbírkóztunk volna egy fokkal rafináltabb forgatókönyvvel is, sőt még egy megtestesültebb Gonoszt is elviseltünk volna, nem csak a személytelen Céget, aki termeli, kiszipolyozza, majd megsemmisíti az individualizáción már átesett szimpatikus és szenvedő – saját személyiségre szert tett klónokat.


Érdemes áttekinteni a felhasznált scifi-témákat. A Szárnyas fejvadász három évre szavatosított klónjai már előhuzalozták a nézőket a krízisre, hogy a klón is ember, akinek nem elég ez a limitált élettartam. Azonban a Moonban eleve individuumként ismerjük meg a főszereplőt, akiről bár kiderül, hogy emlékei csupán implantátumok, ez ugyanakkor lényegtelenné is válik, mert azt látjuk, hogy a klón is individuum, függetlenül attól, hogy emlékei valódiak vagy sem. A klónnak ebből a szubjektív nézőpontjából szemlélve ő nem klón, viszont az a több száz pincebeli, még nem aktivált klón klón. Akárcsak a Solaris Harey-ja, aki már a második példány, (miután az elsőt Kelvin kilőtte az űrbe), és az ő tragédiája arról szól, hogy fokozatosan emberré, ráadásul egy új személyiséggé válik Kelvin mellett, olyannyira, hogy el akarja pusztítani magát szerelméért, de „ezer halált” kell halnia, mire sikerül neki. A klón mint önálló individuum problémája a scifi-irodalmon kívül, leginkább az analitikus filozófia által kiagyalt gondolatkísérletek birodalma volt, de amint nem külső nézőpontból és logikai levezetések nyomán, hanem a szubjektív fenomenológiai tapasztalat egyes szám első személyű perspektívájából jelenik meg a kérdés, mindjárt közelebbnek érezzük magunkhoz.

Az értelmes és kommunikáló számítógép ötlete a 2001 Űrodisszea óta mindannyiunkban bizalmatlanságot ébreszt, így most is ugrásra készen hallgatjuk Kevin Spacey szerzetesi hangját, ezúttal azonban a gép nem fordul az ember ellen, valóban emberbarát-módban üzemel.


A film képes elérni, hogy bár felerészt monodráma, ahol a főhős egy steril holdbázis díszletei közt végzi napi rutinját, mégsem unalmas, sőt képes közvetíteni klónunk becsavarodásának mélységeit, és felébreszteni a megfelelő nyomasztó hangulatot meglehetősen kimért és visszafogott eszközökkel. Egy idő után viszont a film fokozatosan akciósodik, amivel szintén meg lehetünk elégedve, még ha a rendező láthatóan kerüli is a túlzottan felkavaró és direkt képsorokat, beéri egy decens izgalmi-szint kiegyensúlyozott fenntartásával.

A mozi hollywoodi kvázi-happy enddel zárul, ami ugyanakkor igencsak jólesik a nézőnek, mert a nyomasztó sorstragédia után totális depresszióba hullanánk, ha még ez sem adatna meg. Ugyanakkor a félig bizakodó befejezés ellenére velünk marad az atmoszféra, és azok az elgondolkodtató kérdések, amelyeket a film a maga jól nevelt stílusában feldob. Túl azon a bioetikai problémán, hogy miként tekintsünk egy klónra, olyan egzisztenciális kérdések maradnak bennünk, hogy mi teszi individuummá az embert? Van-e jogunk bármilyen önreflexióval és -affekcióval bíró lényt szenvedésre kárhoztatni? Számít-e, hogy mi történt valójában a múltban, nem pusztán az érvényes, amire emlékezünk – azaz, hogy felülírja-e a „Valóság” az individuum saját, egyszemélyes valóságát, amely számára mégiscsak az egyetlen valóság.



Pintér Judit Nóra

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr281719029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elmouse 2010.02.02. 09:25:33

SPOILER!
Szerintem az eredeti Sam nem halt meg, hiszen mikor az egyik klón beszélget a lányával, akkor a lány kiszól a képből: "Apa, valaki anyuról kérdezősködik!"
Persze ez nem feltétlenül az eredeti Sam, de szerintem ha igen, akkor ez ad egy újabb fricskát a történetnek. Én úgy képzelem, az eredeti Sam tudott az egészről, csak jól megfizették, és volt olyan gerinctelen, hogy belemenjen. Bár az tény, hogy a klónok személyiségének minősége nem azt mutatja, hogy az eredeti ilyen kis genyó lenne, de hát ha az emlékekbe is bele tudtak nyúlni, akkor a személyiségen is tudtak változtatni.
Persze ez csak az én hozzáköltésem... :)

zogmund · http://zogmund.blog.hu 2010.02.02. 10:30:42

@elmouse: Nem rossz gondolat, s nagyon eredeti is :)
Bár szerintem nem így van, hisz te is mondtad, a klónok személyiségéből adódóan. Mondjuk a film azt is mutatja, hogy ők is sokat "fejlődnek" ezen a téren az alatt a 3 év alatt.
Amúgy én is írtam egy kis szösszenetet erről a filmről, hisz tetszett nagyon :)
zogmund.blog.hu/2009/12/03/elet_a_hold_tuloldalan

pjn 2010.02.02. 13:34:16

@elmouse: igen, elképzelhető, hogy él az eredeti Sam, bár lehet, hogy a lány a mostohapapát hivja apának. De hogy Sam tud erről az egészről... valóban nem egy szivmelengető gondolat.

v_lad 2010.02.02. 19:59:40

Szerintem a 'telefonbeszélgetés' során fel lehetett ismerni az eredeti Sam hangját, valamint az is elhangzott a lány szájából, hogy az anyja évekkel azelőtt meghalt. Így nem igazán lehetne mostohaapja, maximum nevelőapja.

Kyuzo 2010.02.03. 08:26:54

"Before the events of Moon.

The real Sam Bell hired Tess as an intern. After her internship ended, he asked her out, they began a relationship and eventually married. Their marriage ran into difficulties and they separated for six months, then got back together. Sam trained as an astronaut and went to the Moon to work for Lunar Industries, extracting helium-3 from the soil for energy production. While Sam was on the Moon, Tess sent him video messages and showed him his daughter, Eve Bell, who was born around the time Sam left Earth.

After three years, Sam returns to Earth. Lunar Industries had decided that it is too expensive to train and ferry workers to and from the Moon: instead, they create clones of Sam (apparently about a hundred), implant them with the real Sam's memories and keep them cryogenically frozen.

...

Sam 5 drives out of range of the signal blocker and calls Sam Bell's home. Eve (now 15) answers, telling him that Tess is dead. Sam 5, overcome with emotions, begins asking about her, causing Eve to call for her Dad (revealing that the real Sam Bell is alive)."

www.imdb.com/title/tt1182345/faq

Kyuzo 2010.02.03. 08:31:37

Mondjuk nem hivatalos...
"The content of this page was created directly by users and has not been screened or verified by IMDb staff."

zogmund · http://zogmund.blog.hu 2010.02.03. 08:39:34

@Kyuzo: No ezek után ez tényleg érdekes. Nem gondoltam volna rá... De akkor mégsem Sam volt a szemét :P

elmouse 2010.02.03. 12:55:50

Érdekes... És még csak nem is olvastam az IMDb-t előtte. :)

szigiri 2010.02.04. 15:18:53

A frenetikus zenéről senki nem ejt egy szót sem? Szinte hibátlan.

És a Dűne harvesterei és az itteni begyűjtők közti hasonlóság? Valóban ollózva volt, de hát ki nem ollózik ma?
És hát egészen más jött ki belőle mint a Solarisból vagy az ürodüsszeiából. Tartalmában nekem leginkább a szárnyas fejvadászra hajazott (Eredeti címe ugyebár:Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?) szerintem.

zogmund · http://zogmund.blog.hu 2010.02.04. 23:09:38

@szigiri: én írtam a blogomban ;) (már fentebb belinkeltem) Szerintem is zseniális, talán szokatlanul jó is egy sci-fi hez :P
süti beállítások módosítása