Thriller - en grym film - svéd, 1974. Rendezte és írta: Bo Arne Vibenius. Szereplők: Christina Lindberg (Frigga / Madeleine), Heinz Hopf (Tony), Pamela Pethö-Galantai (A fiatal Madeleine). 107 perc (vágatlan verzió).

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Az első film, amelyet Svédországban betiltottak – hirdeti büszkén a Thriller - en grym film tagline-ja, és ugyan e kijelentés nem állja meg a helyét (a dicsőség Victor Sjöström 1912-ben készült Kertészéé), tény, hogy eredeti formájában nem engedték a svéd hatóságok bemutatni, csak miután a 107 perces játékidőt lefaragták 82-re. Volt mit kivágni belőle: rengeteg erőszak, hardcore szexjelenetek és premier plánban mutatott megvakítás (utóbbihoz egy fiatal lány holttestét használták) szerepelt az eredeti verzióban. Nyilván ennek is köszönhető, hogy Bo Arne Vibenius író-rendező, aki, ha hinni lehet az IMDb-nek, az első filmje anyagi kudarcát akarta ezzel a klasszikus rape’n’revenge típusú bosszúfilmmel feledtetni, álnéven szerepelt a stáblistán. A főszereplő Christina Lindberg viszont ekkor volt éppen karrierje csúcsán; az erotikus magazinok címlaplányából exploitation királynővé avanzsáló babaarcú szőkeségnek – a Sex és Fury mellett – ez a leghíresebb szerepe.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Madeleine, a fiatal főhősnő gyerekkora óta néma – egy pedofil megerőszakolta, és azóta nem hajlandó beszélni. Egy farmon él apjával és anyjával, mígnem egy strici elrabolja, rászoktatja a heroinra és prostitúcióra kényszeríti. Amikor a lány nem hajlandó fogadni az első kuncsaftját, a férfi kiszúrja az egyik szemét. Közben a szülők, akik a strici által írt hamis levek miatt azt hiszik, lányuk meggyűlölte őket, öngyilkosok lesznek. Madeleine, kihasználva, hogy a hétfői szabadok, autóvezetést és karatét kezd tanulni, illetve lőgyakorlatra jár. A bosszú ideje természetesen egy szép napon elérkezik.





Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

Daryl Hannah a Kill Bill Elle Driverének szerepében szemkötőt visel, ügyelve rá, hogy az színben épp passzoljon az aktuális ruházatához – a korházi jelenetben még egy kereszt is van rajta. Divatérzékenységét egyértelműen Madeleine karakterétől örökölte, aki piros pulóveréhez piros, bőrkabátjához pedig fekete szemkötőt visel, ahogy illik.



 
Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Egy frappáns vizuális poén ügyes kikölcsönzése. A két karakter között semmi egyéb hasonlóság nincs: Driver jóval beszédesebb, és élvezi is a kegyetlenkedéseket, míg Madeleine csak azért öl, hogy bosszút álljon azokon, akik tönkretették az életét – ebből a szempontból inkább a Mennyasszonyra hasonlít. Tarantino egyébként azonnal felfedte forrását, sőt igen meleg szavakkal emlékezett meg Lindbergről és a filmről („A legkeményebb bosszúmozi, amit valaha láttam.”)

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Bár egyes források szerint az Akit félszeműnek hívnak korábban is kultfilmnek számított, széles(ebb) körben a Kill Bill hatására fedezték fel, 2004-ben DVD-n is megjelent végre, Tarantino szerepe tehát ezúttal (is) pozitív a történetben. Ennek ellenére maga a film nem biztos, hogy a Kill Bill rajongóinak is elnyeri tetszését, lévén egészen más stílusban készült. A harsányabb exploitation-jellegű jelenetek ugyan nem hiányoznak, de ezek között majdnem olyan lassan csorog a cselekmény, mint egy Bergman-filmben. Vibenius rendező emellett bátran kísérletezik, sok szubjektív beállítást használ (a szereplők néha közvetlenül a kamerába beszélnek), a szexjelenetek alá nyugtalanító zajzenét kever, a fináléban látható kivégzéseket pedig szuperlassításban mutatja. Eleinte ugyan hatásosak ezek a megoldások, a harmadik, negyedik alkalommal viszont már kifejezetten zavarják a műélvezetet – más kérdés, hogy ’74-ben mindezek (a pornó inzertekkel együtt) kifejezetten forradalminak számíthattak.