A zsoldos (Il Mercenario, The Mercenary, 1966). Rendezte: Sergio Corbucci. Írta: Giorgio Arlorio, Adriano Bolzoni, Sergio Corbucci, Franco Solinas, Sergio Spina, Luciano Vincenzoni. Szereplők: Franco Nero (Sergei Kowalski), Jack Palance (Curly), Tony Musante (Paco Roman), Giovanni Ralli (Columba). 110 perc. 

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Bár Sergio Corbucci számos műfajban kipróbálta magát, rendezett történelmi filmet, politikai thrillert és vígjátékot, mégis a spagetti-westernnel vált igazán ismerté. Az olasz direktor a zsáner erőszakosabbik, korántsem vérszegény vonulatát képviseli, nem elégszik meg a pisztolypárbajokkal, alkotásaiban a dinamitrudaktól kezdve a baltán át a géppuskáig mindent felhasznál, hogy pörgős összecsapásokban gazdag jelenetekkel szórakoztassa akcióra éhes közönségét. Híressé az 1966-os, Franco Nero főszereplésével készült Django tette, melyben egy, a meggyilkolt feleségéért vériszamos bosszúhadjáratot indító férfi kálváriáját követte végig. A két esztendővel későbbi Il Mercenario (A zsoldos) már a zapata western műfajához tartozik, azaz egy politikai kontextusba helyezett vadnyugati történetet mesél el.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Szergej Kowalski (Franco Nero), lengyel zsoldos megbízást kap a mexikói Garcia testvérektől, hogy ezüst készleteiket jutassa át Sierra Palóból az Egyesült Államokba, ugyanis Mexikóban küszöbön a forradalom, és vagyonukat biztonságban szeretnék tudni. A bérenc azonban a helyszínre érkezve azzal szembesül, hogy a várost Paco Roman (Tony Musante), egy forradalmi terveket szövő mexikói és csapata kifosztotta. Kowalski csatlakozik a fegyveres bandához (természetesen busás haszonért), és besegít a felszabadítási akcióba. Nyomukban van azonban Paco volt főnöke, Alfonso Garcia generális (Eduardo Fajardo), és a keménykezű Curly (Jack Palance).

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

Tarantino híres arról, hogy kitűnő érzékkel választ filmjei jeleneteihez passzoló dallamokat. A Kill Bill második részében Beatrix Kiddo élve eltemetéséhez, és a fakoporsóból való kiszabadulásához Corbucci tárgyalt westernjéből Ennio Morricone méltóságteljes L’Arena című szerzeményét emeli át. Továbbá a Menyasszony halállistája és Kowalski egy bankrabláshoz készített öt pontos jegyzetének külalakja teljesen megegyezik, ráadásul mindkettőn kétszer van aláhúzva az utolsó tétel (Bill -- bank). 

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

QT köztudottan rajong az italowesternekért, a filmtörténelem legnagyobb műfajának tartja őket. Corbucci munkáit és Morricone zenéjét pedig különösképpen nagyra értéli, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy A zsoldos mellett az olasz westernmester indiános Navajo Joe-jából további két Morricone számot használt fel a Kill Bill második részében. A film- és zenebolond rendező mentségére szolgál, hogy az aláfestő dallamokat a nagyközönség számára kevésbé ismert művekből válogatja össze, ráadásul azokat az eredeti kontextusuktól eltérő jelenetekhez és más helyszínekhez társítja. Ez történik a L’Arenával is, amely A zsoldosban többnyire lovaglós és párbaj jeleneteknél, tágas terekben, míg a Kill Billben, épp ellekezőleg, egy szűknél is szűkebb környezetben, történetesen egy koporsóban játszódó jelenet alatt erősíti a film hangulatát.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Tarantinóra a Kill Bill második volumenének megálmodásában vélhetően hatással lehetett Corbucci stílusa a véres leszámolásokat és a kölcsönzött zenét illetően. A zsoldos azonban a Kill Billhez fűződő kapcsolatától függetlenül, önmagában is megállja a helyét, erőssége kétségkívül a humoros karaktereknek és a jól megválasztott színészeknek köszönhető. Tony Musante hatalmas beleéléssel hozza a széles vigyorú, kispályás banditából tettre kész forradalmárrá avanzsáló Pacót, Jack Palance maga a megátalkodott gonosz, míg Franco Nero, ahogy azt tőle a Djangóban és a Campañerosban (Egy kincskereső Mexikóban) is láthattuk, eszelős módjára szedi géppuskájával az áldozatait. Ezek után nem is kérdés, hogy a keményebb spagetti-westernek kedvelőinek és a Morricone-zenék szerelmeseinek Corbucci alkotása kötelezően ajánlott tétel.