A pixelek szép lassan minden attrakciós mozit felzabálnak, míg a franchise-szemlélet és a geek-kultúra térnyerése a kötelező összekacsintós irónia, önreflexió és a agyonkonstruált elbeszélői univerzumok felé mutat. A mai látványfilmek túlnyomó többsége érezhetően roskadozik a mindenféle elvárásokat kiszolgálni igyekvő, épp ezért túlgondolt és bugyuta forgatókönyvek, illetve a steril CGI-romboláspornó terhei alatt. A nagy igyekezetben mostanság sokszor épp a lényeg sikkad el, hisz a néző azért ül be a terembe, mert a körítésen túl valójában a nagy mutatványra kíváncsi. Ezért mászott fel Harold Lloyd az órára, ezért feszített Schwarzenegger és ezért spárgázott mindig JVCD: az akciófilm a cirkuszi sátrakból indult hódító útjára. A nagy világszámot nem lehet mindig szimpla trükkökkel, rafinált stilizációval vagy elrejtett utalásokkal kiváltani. A Mission: Impossible ötödik felvonása ismét az oldschool attrakciós hangulatot csempészi vissza a vásznakra és ezért kimondottan kellemes élményeket tartogat.
Alkotóink remek érzékkel ellensúlyozzák ki művük gyenge pontjai és nem riadnak vissza attól, hogy a teljes forgatókönyvüket a mai igényekhez turbósított, de alapvetően a hagyományos rugóra járó akcióknak rendeljék alá. A papírvékony figurákat remek szereposztással kompenzálják, Sean Harris és különösen Rebecca Ferguson telitalálat, Alec Baldwin pedig iszonyú vicces. A tempósan kacskaringózó történet megbízhatóan fűzi össze a produkció színes műsorszámait, a turistacsalogató nagytotálok után némi párbeszéd lendíti előre az ügyet, majd jönnek a szédítő hajszák, a feszült rablások, nagy leszámolások. A film stílusosan fejet hajt Hitchcock előtt, és a már régi, jól bevált műfaji fogásokat dobja be. Merénylet az operában, kínzás és szökés, egy kivitelezhetetlen rablás végrehajtása, hajmeresztő autós és motoros üldözések, kölcsönös átveréssel kombinált kémjátszma. Minden összetevő itt van tehát szép sorban, és igen, a technológiai körítés tényleg röhejes, és a sztori következetlenségeit is hosszan lehetne sorolni, de abszolút felesleges. Kit érdekel a vesézgetés, ha látjuk amint Tom Cruise tényleg egy felszálló repülőgép ajtajába kapaszkodik?!
