Mindezidáig Guy Ritchie Take It To The Next Level című opusza számított a legjobb futball témájú reklámfilmnek (meg is említem a júniusi Filmvilágban a „focifilmekről” szóló írásomban, példaképp a játék intenzitásának ügyes visszaadására), de Alejandro González Iñarritu-nak sikerült überelnie a brit kollégát. A háromperces kisfilm látványos, pörgős és humoros, szinte gájricsisebb Guy Ritchie-nél, már ami a gyorsmontázsokat illeti. A stílusban ugyan nem nagyon lehet a mexikói rendező kézjegyeit felfedezni, a téma viszont rímel némileg a Bábel globalista minden-mindennel-összefügg-típusú megközelítésére (mellesleg a Korcs szerelmek és a 21 gramm is azt boncolgatta, milyen kölcsönhatásai lehetnek egy karambolnak, a különbség, hogy az ütközés itt a pályán belül történik, a tragédia pedig csak a rémálom része).

A film legszellemesebb húzása, hogy nem csak a mérkőzésekből villantja fel az úgy nevezett „sorsdöntő” pillanatokat, hanem láthatjuk ennek lehetséges következményeit is a játékosok – a Nike legnagyobb sztárjai: Rooney, C. Ronaldo, Drogba, Ronaldinho, Cannavaro – megelevenedő fantáziájában, mint a „megdicsőülés” és az „elkárhozás” lehetséges alternatíváit. A futball már nem sport, hanem globális médiaesemény, ahol siker és kudarc milliók életét befolyásolja, a játékosok pedig nem (csak) sportolók, hanem médiasztárok. Közhely? Az. De ezt képekben ilyen hatásosan és tömören – lásd: az újszülött-osztályon a „Wayne”-csuklócédulákat, vagy ahogyan Ronaldinhós biciklicsel mémmé válik a YouTube-tól a grundig – még nem sikerült bemutatni, sem reklám-, sem játékfilmben.