Március 8-án, pontban 20 órakor, a Richard Curtis rendezte angol romantikus időutazó családi vígjáték, az Időről időre vetítése után, az Apolló mozi Nagytermében elérkezett az I. Debreceni Szinkronszemle (2014. március 6-8) díjátadó ünnepsége, amolyan „fapados” ceremónia—a díjak és a díjazottak fizikai jelenléte nélkül. (Kerekes Sándor, a szemle sajtóreferense, közlése szerint a díjakat Budapesten egy egyeztetett időpontban átadják a legjobb szinkronrendezőnek, a legjobb férfi- és a legjobb női színésznek, amely eseményről a debreceni sajtó kishírben beszámol.) Az illúzió persze megmaradt, mert a három teljesítmény értékelésekor a vászon osztott oldalain megjelent a magyar szinkronszínész és rendező portréja, mellett pedig a szinkronizált szereplők karakterei ill. a fődíjas film egyik jelenete.
Kerekes Sándor humoros belépője („Ne ijedjenek meg, hogy hirtelen 4D formátumban leléptünk a mozivászonról…”) után felkérte dr. Veress Józsefet, a szemle elnökét, hogy összegezze a verseny és konferencia tapasztalatit. Tanár úr többek között elmondta, hogy az évi több ezer szinkronfilm közült 10 filmet értékeltek, amelyek azonban metszetszerűen tükrözik a mai magyar szinkronállapotokat: „Szemlének nevezzük a debreceni összejövetelt, és nem fesztiválnak, ami azt jelenti, hogy szűkített volt a merítés. Ez nem a 2013-as év mérlege, hisz egy esztendőben Magyarországon több ezer szinkron készül. Mi tulajdonképpen egy hagyományt folytattunk, mert itt korábban 1967-től 10 alkalommal is rendeztek nívós szemlét. Most pedig az újrakezdés „stációjában” vagyunk, mert Debrecen városa folytatni akarja ezt a hagyományt, és szeretné a szemlét rendszeresen a” városarculat” részévé tenni. Az elmúlt három nap nem ünnep volt, hanem számbavétele annak, ami a magyar szinkron körül és szinkronért történt, tehát arról is szó esett, ami nem annyira szívderítő: hogy a mennyiség gyakran a minőség rovására megy, s arról is, hogy nincsenek eléggé megbecsülve a „szinkron munkásai”. Ez a 10 film talán csepp a tengerben, de alkalmas arra, hogy viszonylag pontos képet alkossunk a magyar szinkron mai színvonaláról. Bár nincsenek más országokkal összehasonlító adataink, de azt megállapíthatjuk, hogy a magyar szinkron „felnőtté” vált az utóbbi időben: minden feladatot tisztességesen és igényesen meg tud oldani… Akik a szinkronszerepeket alakítják, azok egyúttal a magyar színjátszás klasszikusai, kiválóságai, tehát Magyarország legjobb színészei a legjobb szinkronszínészek is, ami nincs így a világon. Képzeljük el Jack Nicolsont, amint éppen szinkronizál! Magyarországon, akik igazán számítanak - Bodrogi Gyulától, Udvaros Dorottyán át Kulka Jánosig - mind ott vannak a „fedélzeten”, garantálva, hogy a „magyar megszólalás” befogadható, elfogadható és élvezhető legyen.” Veress József végül, a zsűri szakmai munkáját értékelve kiemelte, hogy nem az alapfilmet, nem annak műfajiságát, hanem a magyar változat minőségét díjazták a kialakult rangsorban: „Skizofrénnek kell lenni ahhoz, hogy valaki elválassza az eredetit a magyar változattól. Hát megpróbáltunk skizofrénné lenni, azaz tárgyilagosan ítélkezni. Amit igazán figyelembe vettünk: milyen színvonalú a magyarítás, azaz a szöveg mennyire érthető, megfelelő-e hangsúly, hanglejtés, hangdinamika; milyen árnyalt a színészi teljesítmény, eredeti-e a magyar megoldás, van-e benne sok ötlet… ha volt humora, akkor azt különösképpen díjaztuk. Részben mi is vendégek voltunk. Örömmel és szívesen vállalkoztunk erre a feladatra, s bizakodva néztük, hogy megtörtént az első „kapavágás” az újrakezdés évében.”
Kerekes Sándor tréfás megjegyzése („Úgy érzem magam, mint az Oscar-díj átadásán, mert a borítékokban már itt az eredmény.”) után egyenként szólította be a vászon előtti színpadra a zsűri tagjait. A legjobb színésznőnek járó díj értékelését Kelemen Zoltán, az Egyesület a Magyar Szinkronért szóvivője végezte el: „Börcsök Enikőnek, a Női szervek (Sandra Bullock) alakításáért, mert az amúgy is nagy nyelvi leleménnyel megírt szöveget rendkívüli módon oldotta meg, természetes játékával gazdagítva a nem túl erős filmet. „A női nézők „virtuális” köszöntése után, Fejér Tamás az Apolló filmszínház vezetője egy szál rózsát adott át Ráckevei Anna színésznőnek, a debreceni Csokonai színház igazgatójának, a zsűri egyetlen női tagjának. A színésznő az év legjobb férfi szinkronhangját Hevér Gábornak (Leonardo DiCaprio), A Wall Street farkasában nyújtott kiemelkedően sokoldalú alakításáért ítélte oda: „Sikerült azonosulnia e filmbeli személyiség minden rezdülésével az érzelmek rendkívül széles skáláján.” Végül a legjobb rendező díját Veress József, a zsűri elnöke adta át virtuálisan, Dóczi Orsolyának a „karmesteri bonyolultságú feladatokat ellátó” női szinkronrendezőnek: „A majd három órás film a színészi viselkedés sokféleségét kívánta meg, továbbá a téma kibontása, gondolati összetettsége, a film hangi atmoszférájának színvonala mindenképp indokolta, hogy a magyar változat ilyen kitüntetésben részesüljön.”
Kerekes Sándor záró mondatiban utalt a díjak személyes budapesti átadására, s megköszönve a nézők három napos megtisztelő jelenlétét, és meghívta a filmrajongókat a 2015-ös második szinkronszemlére.
Szűk Balázs
