Karate Kiba - japán-amerikai, 1973/76. Rendezte: Ryuichi Takamori, Simon Nuchtern. Írta: Ikki Kajiwara. Kép: Yohio Najakima, Joel Shapiro. Zene: Maurice Sarli. Szereplők: Sonny Chiba, Etsuko Shihomi, Aaron Banks, Judy Lee, Bill Louie. 87 perc.
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
A keményvonalas rajongókon kívül talán kevesen tudják, hogy a kíméletlen karate-filmjeivel és véres chambaráival kult-státuszba emelkedett Sonny Chiba karrierje a japán televízióban kezdődött. A később nemzetközileg is ismertté vált színész a hatvanas évek tévésorozataiban még leginkább mesés szuperhősöket és agyafúrt detektíveket alakított. A szigetországban gyorsan népszerűvé váló Sadaho Maeda ekkoriban vette fel a világszinten is jól csengő Sonny Chiba nevet, majd saját küzdősport-akadémiát alapított, ahol nemcsak feltörekvő fiatal színészek és kaszkadőrök szakmai útját egyengette, de komoly harcművészeti tudása a saját pályáján is fontos változásokat eredményezett. Az 1973-as Karate Kiba a legendás sztár első olyan filmje, melyben Chiba már legyőzhetetlen harcművészként lép elénk. A történet egy Japánban ismert akció-mangán alapul és nyomokban már tartalmaz valamit azokból az alkotóelemekből, melyek a soron következő mű, az áttörést jelentő Utcai harcos sikeréért felelősek. A gyorsan trilógiává bővülő filmfolyam szép bevételt produkált az Egyesült Államokban, ezért aztán 1976-ban The Bodyguard címmel a Karate Kiba is forgalmazásba került a tengerentúlon. Az amerikai verzió kapott egy fontos bevezető inzertet, illetve tíz perc extra anyagot is forgattak hozzá: ezek a markánsan elkülönülő betoldások nemcsak a film legszórakoztatóbb részei, de nagyban felelősek a mű későbbi hírnevéért is.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
A legyőzhetetlen karate-oktatóként és a drogellenes harc rettenthetetlen kulcsfigurájaként világszerte ismert Sonny Chiba amerikai látogatás után visszatér Japánba, majd egy rögtönzött sajtókonferencián bejelenti, személyesen számol le a helyi drogbárókkal. Ennek keretében testőri szolgálatait ajánlja fel annak, aki információkkal segíti ebben a harcban. Még aznap este feltűnik egy rejtélyes nő a hős lakásán, de Chiba nem lehet egészen biztos abban, hogy a hölgy valóban az, akinek mondja magát.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
„Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága” - tűnnek fel az amerikai változat bevezető képsorain egy bizonyos Ezékiel próféta szavai. E nyilvánvaló kapcsolódás mellett ismert az is, hogy Chiba régóta Tarantino egyik fontos fétis-színésze. A japán sztár Hattori Hanzo szerepében feltűnik a Kill Bill első részében, de az ex-tékás forgatókönyvíróként a Tiszta Románcban is megemlékezett a harcművész emblematikus trilógiájáról, a fentebb már említett Utcai harcos három felvonásáról. A Karate Kiba hatása azonban ennél összetettebb és mélyebb: a film tudatos önreflexiója, a valóságosnak beállított fikció (ahol a saját nevét viselő Chiba ismert igazságosztó, a Cosa Nostra pedig japán szervezet) egy párhuzamos univerzumot teremt. Ez megoldás Tarantino szerzői látásmódjára is jellemző.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
Bizarr kettősség feszíti a művet, hisz az eredeti felvételeken egy harcművészként bemutatkozó színész, míg a három évvel később betoldott jelenetek már egy valódi szupersztár jelenlétével számolnak. Az 1976-os utólagos kiegészítésben maga Chiba nem is jelenik meg, ehelyett számos bizarr dolog történik. Kapunk New York-i vágóképeket, egy Rocco nevű japán férfit (!) lemészárolnak, a főcím alatt egy rejtélyes karate-társaság vallásos “Viva Chiba” kántálással köszönti a főhőst. Ezek után két valódi küzdősport-bajnok, Aaron Banks and Bill Louie Chiba és Bruce Lee stílusáról vitatkozik – talán nem nehéz kitalálni, miként döntik el a kérdést és végül ki marad állva. Az 1973-as eredeti jelenetek ezzel szemben más minőségben, azaz rossz transzferrel kerültek át az új verzióba, az angol utószinkron pedig a barkács-hangsávok sajátosan borzongató világát idézi. E morbid hibrid tehát szemfüles forgalmazók gyermeke, ezért aztán hamisítatlan szennymozi-élmény vár az ínyencekre – fura képkivágatokkal, olcsó rajzfilmeket idéző zajokkal, morbid párbeszédekkel, szürrealizmusba hajló sztorival.
Az önmaga alternatív személyiségét alakító Chiba teljes fegyverzetben lép elénk: az alvilággal egyedül szembeszálló hős mindenkit lepofoz, kinyomozza a rejtélyt, elcsábítja a nőt és mindvégig kőkemény. Az ellenfelek szórakoztatóak, a döntött kameraállások, a hangsúlyos közelik, a meghökkentő nézőpontváltások, a stilizált akciók az alapanyagul szolgáló mangát idézik. A történet talán túlságosan egyszerű és buta, a tempó egyenetlen és néha kissé nehézkessé válik a dolog, de a folyamatos kikacsintás, a direkt mitológiateremtés és a kevert hangnem biztosan ismerős lesz azoknak, akik ismerik és szeretik Tarantino munkásságát. A Karate Kiba korántsem remekmű vagy megkerülhetetlen mozi, inkább egy olyan érdekes és egzotikus popkulturális lelet, melyre kizárólag a legolcsóbb akciós kosarak mélyén bukkanhat az ember.
