Filmvilág blog

Take Shelter

Családi apokalipszis

2012. május 28. - Huber Zoltán

Az „amerikai független film” címkéje szép lassan összemosódik a kásás, keserédes egzisztencialista szenvelgésekkel. Látva a honi forgalmazásba bekerülő, vészesen egysíkú kínálatot, a néző akár el is felejtheti, hogy a fehér középosztály infantilis harmincasainak búgó gitárkísérettel felskiccelt felnövés-drámáin túl is van még élet az indie-szcénán. Jeff Nichols tisztes kritikai elismeréseket besöprő filmje, a Take Shelter is „off-Hollywood”, ám a mű szerencsére ellentmond az egyre kiszámíthatóbb skatulya sablonjainak, és leginkább a lebilincselő történet, a gyönyörű vizualitás, a meglepő hangulatok miatt marad emlékezetes. Küllemét tekintve a film akár az álomgyárban is foroghatott volna, de a költői képeknek, az elképesztően erős színészi alakításoknak és a szabálytalan drámai ívnek köszönhetően azonnal nyilvánvalóvá válik, hamisítatlan szerzői alkotással van dolgunk. A Take Shelter nem gyorsan kiismerhető tucat-mozi: Nichols apokaliptikus víziója a szimpla családi drámát eposzi küzdelemmé varázsolja, a belső démonaival megküzdő családapából pedig univerzális hőst farag.

take shelter.jpg

A film rögtön az első percben magába szippantja a nézőt, és a játékidő hátralevő részében már nem is ereszti. Az ősi természet és a kényelmes kertváros határán élő kétkezi munkás baljós, profétikus álmai egyre nyilvánvalóbbá teszik a rá váró tragédiát, Nichols azonban sokáig nyitva hagyja az értelmezési horizontokat, amivel extra energiát pumpál a történetbe. A hős lassan kirajzolódó kálváriája óhatatlanul szíven üti az embert, hiszen ez a hétköznapi családfő nem anyagi haszonért, nem elvont ideákért vagy magasztos elvekért küzd, hanem a józan ítélőképességét, a szeretteit, a megszokott életét próbálja megvédeni. Nichols komótosan bontja ki a sztorit, és az ókori sorsdrámákat idéző, súlyos családi átkokat, illetve a biblikus hangvételű, komor előjeleket az egyszerű családi boldogság, az átlagos kertvárosi lét kedves képeivel ütközteti, miközben a thriller, a horror és a sci-fi ismert elemeit is hézagmentesen illeszti a műbe. A rendező e sajátos kontrasztokkal rendkívül intenzív atmoszférát teremt, hisz a lefojtott feszültséggel, a többértelmű fogalmazásmóddal, illetve a tömegfilmes panelek és a szerzői megoldások keverésével folyamatosan fenntartja a közönség érdeklődését. Műve heroikus katasztrófafilmként, szimbolikus horrorként és filozófiai értekezésként is nézhető, ráadásul a Take Shelter az első kockától az utolsóig gyönyörű kiállású darab. 

take shelter1.jpg

Nichols mellett mindenképpen meg kell említenünk még a főszereplő, Michael Shannon nevét is - a kortárs amerikai színésztársadalom egyik legkarizmatikusabb művésze ugyanis legalább olyan fontos alkotója ennek a mozinak, mint maga a rendező. A legapróbb gesztusokig kidolgozott, mégis természetes és visszafogott alakítása feledhetetlen élmény, hisz Shannon finom eszközökkel, csendes izzással varázsolja elénk a szellemi egyensúlyáért egyre elkeseredettebben harcoló családapát. A rendező egyenrangú partnerének tekinti a színészeket, és nagy súlyt fektet az ő jelenlétükre: szavak és magyarázatok helyett gyakran az arcokra és a tekintetekre bízza a narrációt, ami borzongató titokzatossággal és sajátos vibrálással tölti meg a jeleneteket. A Take Shelter hibátlanul egyesíti magában a fajsúlyosabb, pszichologizáló drámák, illetve az izgalmas rejtély-filmek legfontosabb erényeit, így egyszerre lesz közönségbarát és művészi. A szabálytalan, sokkoló fordulatai, a retinába égő, csodálatos képei és az ihletett alakítások magasan az átlag fölé emelik a filmet: ilyen az, amikor elhivatott, értő kezek nyúlnak a tömegfilm eszköztárához, és nem az öncélú szórakoztatást, hanem a markáns szerzői víziót erősítik vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr344550528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2012.05.30. 23:48:00

Kétségtelenül jó film, de azt hiszem szó nincs itt apokalipszisről.
Hacsak nem a jó ideje elhúzódó gazdasági válságot nem tekintjük annak. Nem ismerem a tengeren túli társadalmat, de azt hiszem itt inkább a létbizonytalansággal küszködő családfenntartó gyötrődése a lényeg. Nem tudom odaát hogyan gondolkodik egy átlagember a válságról, de én mint pénzügyi dolgokhoz nem értő, simán egy felettem álló mérhetetlen erőnek érezném/érzem. A vihar is pont ilyen, nem lehet ellene mit tenni, jön és kész, maximum alkalmazkodni lehet hozzá.
A filmben szereplő család azt hiszem teljesen átlagos lehet odaát, két autó, a férfi dolgozik, kényelmes ház. Nem élnek rosszul, de a pénz rendkívül sok jelenetben előkerül, vagy főszerepet játszik (gyógyszertár, kölcsön, piac), a feleség pedig jövedelemkiegészítésre kényszerül, varr és hímez. Bizonytalan a munkahely, bizonytalan a hitel, bizonytalan a pszichológus, bizonytalan a barátság, minden mi nyugalmat adhatna egy családfenntartó számára.
Az sem mellékes szerintem, hogy a filmben vissza-visszatérő vihar is kőolajszármazékot hoz. Gondolom elég fontos minden gazdasági szereplőnek, beleértve az egyszerű embereket is, hogy mennyi a kőolaj világpiaci ára.
Akárhonnan nézzük szép film.
Kisember és válságpara, no meg családi dráma.

scorsesefan 2013.01.07. 18:33:03

Ez az értelmezés nekem nem jutott eszembe, de kétségtelenül érdekes, és lehet benne igazság.
Nichols az alábbi interjú elején elmondja honnan indult a film ötlete, és bár nem konkretizál, biztos a válság is része azoknak a körülményeknek, amiről beszél. Ezzel együtt nem gondolom, hogy szándékoltan és direkten csak erre gondolt volna a filmben (ha mást nem, az álmok erőszakos fenyegetéseit nem teljesen lehet ezzel magyarázni), de biztos benne volt ez is.

www.youtube.com/watch?v=yAyZ-ivHcGQ

Huber Zoltán 2013.01.07. 18:54:49

@scorsesefan: Én sem gondolnám, hogy a film kizárólag erre az egy rugóra járna, de kétségtelenül ott kísért a válság-motívum is. A mű nyilvánvalóan konzerválja az aktuális (nem túl jó) tengerentúli közérzetet, de vannak itt még szimbólumok bőven, és nem is csak az álmokban (a ház pont a természet szélén van, kísértenek a szülők stb.) A lényeget amúgy már megfogalmazták fentebb: akárhonnan nézzük szép film :)

manuva 2013.01.08. 18:31:06

Mi volt ebben a sci-fi?

scorsesefan 2013.01.08. 19:37:47

Szerintem az apokalipszis-tematikára gondolhat talán a szerző, de nem akarom elvenni a kenyerét. :)

Huber Zoltán 2013.01.08. 20:01:16

@manuva: nem a filmben van sci-fi, hanem a rendező használ olyan hatáselemeket és motívumokat, melyek elsősorban e műfaj sajátjai. disztópia, inváziós hangulat, világvége-atmoszféra

karit 2013.01.11. 02:21:23

Nagyon földbe döngölt a hangulata, embertelenül erős film. Másfelől, biztos én vagyok túl konzervatív, de nekem hiányzott valami a végéről. Nem szeretem, ha nekem kell értelmezni _innen SPOILER!_, hogy volt-e végül is profetikus tartalom:
a parton a vihar valódi veszély volt, de ott nincs hová bújniuk, viszont ha otthon maradnak, lehet, ott süt a nap, szóval...
Volt egy pont, ahol biztos voltam benne, hogy nem nyitja ki a pinceajtót, és így vagy úgy, tragédia lesz a vége.

(Szerencse, hogy nem került a film közelébe Shyamalan.)

repulogepszerelo 2013.01.22. 23:22:34

Ez az a film, amit 15 év Titanic-rutinja után, a szinopszist elolvasva nagy ívben elkerül az ember.
Nem hallgattam a megérzésemre, hát pórul jártam.

Gonoszkodó, de tökéletes jellemzés.
"(...) a weird mix of M Night Shyamalan's The Happening and Terrence Malick's The Tree of Life"
www.guardian.co.uk/film/2011/nov/24/take-shelter-review

scorsesefan 2013.01.23. 11:54:26

Értem én, hogy neki nem tetszett, de hogy még az Abraham Lincoln vámpírvadász is jobb lenne...

repulogepszerelo 2013.01.23. 20:11:57

Mint minden sommás, vitrilos odamondás, úgy ez sem egy mély elemzés igényével született, de elég találó.
Mondom ezt úgy, hogy Shyamalantól csak a Bruce Willis-es és a Mel Gibsonos filmet láttam, ami éppen elég is volt. Malickot meg a Thin Red Line-ig szeretem, amit utána rendezett, azt nem mertem megnézni.

scorsesefan 2013.01.23. 22:59:23

A véleménye a sajátja, részemről nem osztom, csak számomra elszomorító, hogy akár az új Pókembert, de főleg és elsősorban a Lincoln vámpírfilmet jobbra értékelte, pedig az, na az olyan tisztességesen rossz film volt.
De majd csak túlélem...
süti beállítások módosítása