Top 50-es listánkból, amelyben az évtized filmjeit rangsoroltuk, több kommentelőnk is hiányolta a magyar filmeket – joggal. A Filmszemle apropóján most pótoltuk a hiányosságot, és szavaztunk az elmúlt évtizedben bemutatott magyar filmekre. Az alábbi listát ezúttal nem a blog teljes stábja, hanem a Filmvilág szerkesztősége állította össze, név szerint Létay Vera, Schubert Gusztáv, Varró Attila, Schreiber András és Baski Sándor. Pontosabban: külön-külön szavaztunk a személyes kedvenceinkre, majd összesítettük a listát, amely 10 tételből áll ugyan, de 2-2 esetben holtverseny alakult ki.

#10. – RENGETEG (2003)
Rendezte: Fliegauf Benedek

Fliegauf Benedek filmjének zeneisége van. Bizarr és újmódi, eddig ismeretlen kategóriába sorolandó zene-szerűsége. (Kritika)

"A Rengeteg rendezői koncepciója az volt: mi van akkor, ha csak azokat a részeket veszem ki a minket körülvevő életből, amikor a ventillálás történik? Mert ez a helyzet – lévén az érzés váratlanul, ösztönösen robban be az életünkbe – borzasztóan drámai. Olyan filmet pedig még nem láttam soha, amely kizárólag az ilyen szituációkra koncentrál." (Fliegauf Benedek - a teljes interjú.)


#9. - MOSZKVA TÉR (2001)
Rendezte: Török Ferenc

Akárhogy nézzük, a Moszkva tér hiteles ábrázolat az akkori tizennyolc évesek rendszerváltó évéről. Török Ferenc személyes élményei alapján rendezett szándékoltan nem szerzői, hanem zsánerfilmet. (Kritika)


#8. - MACERÁS ÜGYEK (2001)
Rendezte: Hajdu Szabolcs

A Macerás ügyek különleges tempójú, pulzáló munka, hihetetlen ötletek és energiák pörögnek, zakatolnak benne. Olykor döccen a sztori, kihagy a ritmus, borul a logika, de mindvégig kitart a lendület, meghökkent és izgalomban tart a formaválasztás szabadsága. (Kritika + Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel)

#6-7. - ISZKA UTAZÁSA (2007)
Rendezte: Bollók Csaba

Az Iszka utazása a színesedő, izmosodó új magyar film egyik meglepetésmozija. Rendezője, Bollók Csaba jó évtizede a pályán van már, sok finom, érzékeny mozgóképet láttunk tőle (Ezüstkor, Winnetou, Észak, Észak). Az Iszka utazása azonban valószínűleg azokat is váratlanul érte, akik korábban felmérték Bollók tehetségét: különös érzékét ahhoz, hogyan lehet eloldani motívumot, figurát, cselekményt a konkrét tér-időtől s hogyan kell , épp hogy csak érintve, halkan elővezetni akár súlyos lelki földcsuszamlásokat is. (Kritika)

#6-7. – ÓPIUM (2007)
Rendezte: Szász János

Szász hőseit ugyanaz sokkolja, mint Csáth Gézát és a századelő szecesszióját: a lélek benső fenyegetéseitől és a külvilág agresszivitásától satuba fogott ember szorongása. (Kritika + a film hangsávjáról)


#4-5. - KONTROLL (2003)
Rendezte: Antral Nimród

A megváltás érvényes vonaljegy nélkül érkezik – a mesemotívumok és a realisztikusabb elemek folytonos egymás mellé rendelése a Kontroll egyik legsajátosabb szerkezetépítő megoldása, és nagy szerepe van abban, hogy a film mitikus dimenziókba úsztatott univerzuma megszülessék. (Kritika)

"Nekem is zavaros, hogy milyen film ez, de pont az a lényeg, hogy nem lehet behatárolni. Röhögünk, aztán a következő pillanatban meglepődünk, aztán megint röhögünk, majd sírunk, és így tovább, akár az élet. A történet is változik, miért kell leragadni egy zsánerben – van ilyen törvény, hogy ha thrillert csinálunk, nem szabad röhögni? Az a fontos, hogy ez a keverés ne tűnjön erőltetettnek. A kedvenc filmjeim mind ilyenek, keverednek bennük a műfajok: a Mechanikus narancs vagy a Szárnyas fejvadász például. Vagy a Csillagok háborúja: az nem sci-fi, az „a” Csillagok háborúja. Erre vagyok a legbüszkébb, hogy sok műfaj váltakozik a filmemben." (Antal Nimród - a teljes interjú)

 
#4-5. - A NYOMOZÓ (2008)
Rendezte: Gigor Attila

Első filmjével Gigor Attila nem csupán becsatlakozott a magyar bűnfilm-hagyományba, de rögtön újra is írta azt. A nyomozó furmányos vonalvezetésű, többé-kevésbé jól centírozott dramaturgiájú, szellemes jelenetekkel és kiváló színészi teljesítményekkel teli film. Ráadásul nem csupán születésének időpontját tekintve, hanem a szemléletét illetően is abszolút kortárs, minden ízében mai, azaz maximálisan korszerű mozi. (Kritika)


#3. - NYÓCKER! (2004)
Rendezte: Gauder Áron

„Pénz és pina, ez az élet regulája” – foglalja össze tömör életfilozófiáját Gusztibá, a nyócker sokat látott roma veteránja. Ha az egyszeri néző túlesik azon a sokkon, hogy a nyolcadik kerületi őslakosok magától értetődő természetességgel használják a négybetűs szavakat, akkor már semmi nem menti meg attól, hogy élvezze ezt az egész estés, sűrű hangulatú animációs mozit. (…) A sok hazai műmájerkedés és meddő óvatoskodás után a Nyócker igazi kellemes meglepetés. A jelenlegi szabadsághiányos és tekintélyektől szűkölő időszakban valódi hiánypótló darab, példamutatóan szabad lélegzetvétel. (Kritika)

#2. – HUKKLE (2002)
Rendezte: Pálfi György

A Hukkle cím film ifjú rendezője nagyon szépen megtanulta, mire is büszke annyira a modernista papák mozija. Arra büszke, hogy megtanult olyan képet mutatni, ami nem viszi előre a történetet, de mégis ott van; meri vállalni, hogy számára az ilyen kép az igazán fontos; üzenet és hangulat az úr, a mese cifra szolga. A Hukkléban szó sincs erről. A Hukkle tömény fordulatosság, ős-Hollywood és brazil szappanopera. Csak éppen színtiszta képnyelven. (Kritika)

"A legtöbb film olyan szemszögből beszél, hogy a jelenhez képest visszaemlékezik egy múlt idejű történetre. Én viszont olyan történetet akartam elmesélni, ami éppen akkor történik, amikor látod. Ha körbenézel, ha csak szemlélődsz, ha benne vagy a világban, akkor nem fontosabb a bácsi a nyuszinál, a nyekkenõ pad a suhogó fánál. A séta jelenidejében minden együtt létezik. Csak ha már körbejártad a falut, és visszagondolsz arra, hogy mit láttál, akkor áll össze a fejedben, hogy a sok különféle benyomás mögött rejtőzködve milyen titkos események történtek." (Pálfi György - interjú)


#1. - WERCKMEISTER HARMÓNIÁK (2000)
Rendezte: Tarr Béla

A Sátántangó után Tarr Béla újabb alapművet forgatott. A Werckmeister harmóniák civilizációs rémdráma egy kisváros szétesésének, szétmállásának történetében. (Elemzés + Forgách András, Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos beszélgetése a filmről.)