Albert Lamorisse 1956-ban készített filmje igazi klasszikus, több nemzedéknyi gyerek számára ez jelentette az első filmélményt – főleg Amerikában, ahol ezerszámra osztogatták a 16 mm-es kópiáit az iskoláknak. A piros léggömb máig az egyetlen kisfilm, amely elnyerhette a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díjat, de megkapta a kategória Arany Pálmáját is. A történet Párizsban játszódik, ahol egy általános iskolás kisfiú (alakítja: a rendező fia) talál egy valószínűtlenül piros léggömböt, amit magával visz mindenhova. Rövidesen rájön, hogy a ballonnak saját személyisége van, és akár egy játékos, de hűséges kiskutya, akkor is követi őt, ha elengedi a „pórázát” – a felnőttek és az irigy iskolatársak persze nem nézik jó szemmel a különcködést. A piros léggömb speciális effektusai (az utólagosan kiszínezett, önálló életre kelő ballon) ma már persze nem túl meggyőzőek, de 1956-ban bravúrosnak számítottak. A félórás kisfilm legnagyobb érdeme talán mégis az, ahogyan a mesés történetet beleágyazza egy realista környezetbe: a (ma már ebben a formába nem létező) Belleville-negyed szürke utcáit színezi ki igazi, gyermeki fantáziával.