Három éve működik a Magyar Nemzeti Filmalap, de csak idén kezd látszani, hogy beindult az új alapokra helyezett filmgyártás. Az okokról kérdeztük a Filmalap vezérigazgatóját.
2011 júniusában kezdte meg a munkáját hivatalosan a Magyar Nemzeti Filmalap, ehhez képest az új támogatási rendszerben készült első három játékfilm (A nagy füzet, Isteni műszak, Coming Out) csak 2013 második felében került a mozikba, és idén várható, hogy sikerül bemutatni annyi játékfilmet – évente 8-10 –, amit a Filmalap még az indulásakor „elvárhatóként” meghirdetett. Mi az oka annak, hogy eddig állt a filmgyártás – ráadásul úgy, hogy a 2011-ben gyártástámogatásra előirányzott, mintegy másfél milliárd forintot nem költötték el?
Nagyon egyszerű az oka. Azok, akik kritizálják a Filmalapot – mondván, nem készülnek a filmek –, elfeledkeznek egy fontos dologról. Arról, hogy a Filmalap feladata lett a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) adósságának rendezése is. Ez nem kevés plusz munkát jelentett. Egyszerre kellett megoldani a közel 6 milliárdos banki és mozgóképszakmai adósság konszolidációját, és beindítani a pályáztatást, ami önmagában több hónapot vesz igénybe, bárhol a világon. 2011 szeptemberében írtuk ki az első felhívásunkat, akkortól kezdve a pályáztatás folyamatos. És ez a folyamatosság szó szerint értendő: nincsenek időszaki kiírások, a producerek akkor adják be a filmtervet, amikor az kész, nem pedig, amikor szorítja őket a beadási határidő. Ez nagyobb felelősséget ró a producerekre.
Az első pályázati döntések mégis főleg elutasított és érvénytelen pályázatokról szóltak, holott már 2011-re 3-4 film támogatását tűzték ki célul...
Ami részben meg is valósult, hiszen születtek forgatókönyv-fejlesztést támogató döntések is, igaz, az idő rövidsége miatt – hiszen 60 nap áll a Döntőbizottság rendelkezésére a pályázatok értékelésére, és nagyon sokan adtak be pályázatot – a támogatási szerződések megkötésére 2011-ben valóban nem került sor, ezek átcsúsztak a következő évre. De az MMKA-konszolidációt is csak 2012-ben sikerült rendezni, tehát az ezzel járó adminisztrációs terhet is görgettük magunkkal tovább. Ebben az időben, tehát 2011-2012-ben én két munkát végeztem egyszerre. Fel kellett építeni a Filmalap szervezetét, és ezzel párhuzamosan egyeztetnem kellett az MMKA-adósság ügyében. Egészen elképesztő mennyiségű embernek volt ügye, egyenként mindenkivel leültünk, beleértve a bankokat is, és úgy gondolom, hogy a lehető legtisztességesebben sikerült rendezni a helyzetet. Túl vagyunk az első KEHI-vizsgálaton, azt az első 3,5 milliárd forintot, amit a Nemzetgazdasági Minisztérium a Filmalap számára az adósságrendezés céljából folyósított, teljes egészében a konszolidációra fordítottuk, ebben hibát nem találtak. Ahogy – és ezt a visszajelzések alapján nyugodt szívvel állíthatom –, az érintett filmelőállítók zöme is úgy érezte, segítettünk kimászni a bajból.
