Pattanásig feszült a helyzet a LUX-díjra jelölt - és a legutóbbi CineFestről fődíjjal távozó - Osztályellenesség című filmben, melyben egy szigorú némettanárt az osztálya azzal gyanúsít, hogy felelős az egyik társuk öngyilkosságáért. A Szlovéniában született rendezővel, Rok Bičekkel a LUX-díj kihirdetése előtt beszélgettünk Strasbourgban, az Európai Parlamentben.
Neked is volt szigorú tanárod a középiskolában?
Természetesen. A matektanárom ugyanolyan szigorú volt, mint a filmben szereplő némettanár. Róla mintáztam Zupan professzor személyiségét. Valójában a film egész története valós eseményeken alapul, melyek a középiskolámban történtek meg. Mikor elsős voltam, egy lány öngyilkosságot követett el. Az eset után az osztálytársai a filmben szereplő diákokhoz hasonlóan lázadtak fel: égő gyertyákat helyeztek el az iskola lépcsőin, és egy rádióadást rendeztek a lánynak. De ők az osztálytársuk halála miatt nemcsak egy, hanem több tanárt is vádoltak. Amikor a film forgatókönyvét írtuk, úgy döntöttünk, hogy könnyebb elmesélni a történetet egy bűnbakkal. Ezért létrehoztunk egy némettanárt, aki Thomas Mannt tanít, és akit egyesek nácinak bélyegeznek. Így nagyobb feszültséget is tudtunk kelteni a két oldal, az osztály és a tanár között.
A filmben az egyik lány konkrétan nácinak nevezi a tanárt. Tekinthető-e az Osztályellenesség politikai témájú filmnek?
Talán azért gondolod ezt, mert ma itt ülünk az Európai Parlamentben. Mi egy személyes tragédiát akartunk elmesélni, melyet fiatal diákok felhasználnak arra, hogy a saját frusztrációikat kiéljék. A filmben az egyik lány el is mondja az osztálytársaknak, hogy a halott lányt, míg élt, nem is vették észre, nem is létezett számukra.
