Fenyőillatú, hegyek ölelte idilli kisváros az amerikai vadon szívében, a fekete öltönyös ügynök eltűnt személyek után nyomoz. Blake Crouch, a nagysikerű Wayward Pines-trilógia írója szándékosan idézi meg a Twin Peaks világát, az utószóban rajongva emlékszik vissza, mennyire várta a sorozat újabb epizódjait. Az akkor még csak tizenéves szerzőt oly sok tévénézőhöz hasonlóan valósággal magába szippantotta a tökéletes kisváros sötét titkokkal teli világa és hatalmas űrt hagyott benne a Lynch kiszállása után bekövetkező minőségromlás, a méltatlanul összecsapott befejezés. Crouch eddigi legsikeresebb regényfolyama megkísérli visszahozni az ikonikus sorozat titokzatos atmoszféráját, ám mielőtt túlságosan megmelegednénk Twin Peaks takaros utcáin, a történet hajmeresztő fordulatokat vesz és egészen más irányokba száguld tovább.
Ethan Burke az erdőben tér magához, kínzó fejfájással, rejtélyes sebesülésekkel és totális amnéziával. A történet tipikus krimiként indul, majd miután fény derül hősünk személyazonosságára és a céljaira, újabb bűnügyben találjuk magunkat. Aztán egy másikban, mert a képeslapra illő kisvárosban valahogy minden túlzottan tökéletes. Az emberek egyre furcsábban viselkednek, a kedves mosoly mögött valami nem stimmel, bár egy idő után abban sem lehetünk biztosak, nem csak Burke képzeli ezeket a dolgokat. Hiszen fejsérülést szenvedett, talán nem is ügynök, csak egy skizofrén beteg, aki képtelen kiheverni a háborús traumáit. A ránk váró fordulatokkal újabb zsánerek kerülnek a képbe és az addigi események is más megvilágításba kerülnek. Az első rész olyan nyugvóponton fejeződik be, ahol sok mindent megértünk és lezárulnak az elindított szálak, de az előzményekről és a következményekről többet szeretnénk tudni. A folytatásra nem is kell sokat várni, a kiadó a következő hónapokban megjelenteti a trilógia másik két darabját.
Egyedülálló tehetséggondozó startup mentorprogram indul egy új televíziós sorozatíró generáció kinevelésének céljából. Az ösztöndíjas képzésre 2015.02.18-án lehet jelentkezni, egy meghatározott témájú és történetű forgatókönyvterv online küldésével. Csak és kizárólag az írói készség számít, hiszen egy hozzáállásában és gondolkodásában formabontó csapat létrehozására törekednek a mentorok. 
Madarász Isti az MTVA tévéfilmes pályázatán nyert 63 millió forintból készítette el első egészestés filmjét, A legyőzhetetlenek című ifjúsági kalandfilmet. A Morális bypass, az Előbb-utóbb és a Superdigital című kisfilmek rendezője műfaji érdeklődésű alkotó, a fantasztikum és az időcsavarok megszállottja, tervezett első nagyjátékfilmje is egy időugrós sci-fi (Hurok), sőt, kicsit még az országimázs-filmjei is eljátszanak az időmúlással (time-lapse). A legyőzhetetlenekben viszont az idő csupán az akciófilmes határidő-dramaturgia erejéig nyer jelentőséget, mint ahogyan maga a film is inkább Madarász tisztességesen elkészített tévés munkáinak sorát (Barátok közt, Hacktion) gyarapítja, semmint szerzői indíttatású vállalkozásaiét. Vállaltan leegyszerűsített, de izgalmas, drámai történet, látványos kulisszákkal: hat fiatal rafting túrára indul, ahol baj bajt követ, és a teljesítménytúra kihívásai életmentő akcióba csapnak át. A klasszikus csoportdinamika, az egoista profi és a kétkedő laikusok szembenállása és a romantikus szál révén minden szükséges elem a helyén van a filmben, mint ahogy a szereplők, kiváltképp a Terápia tornászlányaként ismert Sztarenki Dóra, a rendezőként és színészként is dolgozó Szabó Simon és az eddig főként színházi munkái alapján ismert Mátyássy Bence. A hiteles alakításokat működőképes dialógusok és a jó arányérzékkel kitöltött 55 perces játékidő egészítik ki. Megvan benne az ifjúsági kalandfilm predesztináltsága (eleve elrendelt happy end), de egyszerű, keresetlen szimbolizmusa a vadvízi közegtől a felnövés-történet rituáléjáig tökéletesen megállja a helyét. Az expedíciókról szóló drámák és kalandfilmek (például a hegymászó-filmek) többségével szemben nincsen magasabb szintű tétje: hősei csupán egy hétvégi kaland kedvéért indulnak neki a vizeknek, sem megszállottság, sem a nagybetűs Ismeretlen felfedezése nem a céljuk, a kényszerű erőpróba és a halálközeli élmény mégis új területekre, önmaguk felfedezéséhez vezet (felnövés-történet). A film semmit nem áldoz fel a közérthetőség oltárán, a konfliktus pontosan körülhatárolt, hősei ártatlan, törékeny fiatalok, akikért mindenki csak szurkolni fog, törvényszerű megmenekülésüket pedig már jó előre beígéri a film visszafogottsága (semmi explicit, semmi brutális). A legyőzhetetlenek konvencionálisan fogalmaz és pontosan betartja a műfaji szabályokat, az akción és a vadromantikán túl pedig nem is kíván többet nyújtani.
Soul Kitchen