Fenyőillatú, hegyek ölelte idilli kisváros az amerikai vadon szívében, a fekete öltönyös ügynök eltűnt személyek után nyomoz. Blake Crouch, a nagysikerű Wayward Pines-trilógia írója szándékosan idézi meg a Twin Peaks világát, az utószóban rajongva emlékszik vissza, mennyire várta a sorozat újabb epizódjait. Az akkor még csak tizenéves szerzőt oly sok tévénézőhöz hasonlóan valósággal magába szippantotta a tökéletes kisváros sötét titkokkal teli világa és hatalmas űrt hagyott benne a Lynch kiszállása után bekövetkező minőségromlás, a méltatlanul összecsapott befejezés. Crouch eddigi legsikeresebb regényfolyama megkísérli visszahozni az ikonikus sorozat titokzatos atmoszféráját, ám mielőtt túlságosan megmelegednénk Twin Peaks takaros utcáin, a történet hajmeresztő fordulatokat vesz és egészen más irányokba száguld tovább.

Ethan Burke az erdőben tér magához, kínzó fejfájással, rejtélyes sebesülésekkel és totális amnéziával. A történet tipikus krimiként indul, majd miután fény derül hősünk személyazonosságára és a céljaira, újabb bűnügyben találjuk magunkat. Aztán egy másikban, mert a képeslapra illő kisvárosban valahogy minden túlzottan tökéletes. Az emberek egyre furcsábban viselkednek, a kedves mosoly mögött valami nem stimmel, bár egy idő után abban sem lehetünk biztosak, nem csak Burke képzeli ezeket a dolgokat. Hiszen fejsérülést szenvedett, talán nem is ügynök, csak egy skizofrén beteg, aki képtelen kiheverni a háborús traumáit. A ránk váró fordulatokkal újabb zsánerek kerülnek a képbe és az addigi események is más megvilágításba kerülnek. Az első rész olyan nyugvóponton fejeződik be, ahol sok mindent megértünk és lezárulnak az elindított szálak, de az előzményekről és a következményekről többet szeretnénk tudni. A folytatásra nem is kell sokat várni, a kiadó a következő hónapokban megjelenteti a trilógia másik két darabját.

Crouch könnyedén és lendületesen ír. Takarékos stílusával pillanatok alatt feszült atmoszférát teremt és jó ütemben adagolja a fordulatokat. A Wayward Pines első felvonásának talán legnagyobb erénye, hogy az író rendkívül elegánsan kacskaringózik a különböző irodalmi- filmes- és televíziós előképek között. Az említett Lynch-párhuzamok mellett az X-akták és a Lost hangulataival találkozhatunk, az irodalmi hagyományokat tekintve King, Dick és H.G. Wells hatása egyértelmű. Crouch érezhetően nagy mozirajongó és behatóan ismeri a válaszott alzsánerek csúcsműveit. Klasszikus krimi, paranoia-thriller, túlélő-horror és tudományos fantasztikum váltják egymást. A könyv lapjain egymástól látszólag távol eső mozik képei derengenek fel, a széles spektrum egyik végén A vesszőből font ember, a másikat a Rambo első része található.

A Wayward Pines legnagyobb előnye egyben a hátránya is. A könyv folyamatosan meg akarja lepni az olvasóját és a cél érdekében bármire hajlandó. Crouch egyetlen percre sem veszi magát komolyan és büszkén használja az olcsó ponyvákra jellemző, akár kimondottan hatásvadász megoldásokat. Folyamatosan emeli a tétet, a hős állandó életveszélyben, a fizikai teljesítőképessége határán kénytelen cselekedni és végül olyan szenzációs titokra bukkan, amire biztosan senki nem gondol majd. Egyik csavartól a másikig sodródunk, a figyelmet elsősorban a fizikai történések, akciók kötik le. A figurák éppen ezért nem kimondottan összetettek és nem fogunk éjszakákon át agyalni a sztori felkavarta kérdéseken. Crouch némi zöld üzenetet azért becsempész a fináléba, mégsem tesz úgy, mintha a csavarok mögött az amerikai álom vagy a kertvárosi lét kritikáját szeretné megfogalmazni. Ez a könyv amolyan fast food: nem éppen fajsúlyos darab, de cserébe könnyen fogyasztható és rendkívül szórakoztató.

A sztori korábban már bevált panelekből építkezik, ám olyan ügyesen váltakoznak, hogy nem érezzük elhasználtnak őket. A Fox nem véletlenül vásárolta meg a trilógia megfilmesítési jogait, a Wayward Pines eszményi sorozat-alapanyag és már májusban érkezik is az első évad. Bár a húzónévként emlegetett M. Night Shyamalan inkább riasztó tényező, mellette olyan érdekes rendezők jegyzik majd az egyes epizódokat, mint Zal Batmanglij, James Foley vagy épp Antal Nimród. A színészekre sem lehet panaszunk, Matt Dillon, Melissa Leo, Toby Jones és Juliette Lewis a könyv ismeretében kitűnő választásnak tűnik. A nagy kérdés már csak az, az íróknak sikerül-e kiszélesíteni a történetet és elmélyíteni a karaktereket. Ha igen, remek sorozatnak nézünk elébe.