A francia provokatőr mindig ugyanazt a filmet forgatja le, most is a virtuóz formakezelésben találja meg magát. 

Húsz évvel ezelőtti nagyjátékfilmes bemutatkozása, az Egy mindenki ellen óta Gaspar Noé provokációban és botránykeltésben utazik. A debütfilm címe szerzői program és önbeteljesítő jóslat egyben: a kétezres években a francia horror felfutását hozó, de a művészfilmes piaccal is szoros kapcsolatokat ápoló „új extrémizmus” előbb beérte, majd lecsengésével ismét magára hagyta Noét, aki 2018-ban is ugyanazokkal az eszközökkel és ambíciókkal dolgozik, mint pályakezdőként. Noé volna az idősödő férfi, aki ottfelejtette magát a szórakozóhely táncparkettjén, vagy ellenkezőleg: ő csinálná a bulit, ahová a fiatalok is be-benéznek? A kellemetlen és a tiszteletreméltó opció között az dönt, mennyire jó az aktuális filmje.

A partimetafora azért tűnik helytállónak, mert az Eksztázis is egy fergetegesen induló, majd nagyon hamar rémálomba forduló buli történetét meséli el. A baljós felütésben vérző ember vonszolja magát a hóban, a főcím után viszont hosszú, dokumentumszerű inzertek következnek. Táncosok nyilatkoznak arról egy meghallgatáson, miért választották a szakmájukat, hogyan képzelik el az életüket, mit tennének meg az érvényesülésért (fenyegető spoiler: nagyjából mindent). Körülöttük a kilencvenes évek popkultúrájának emblémái, kultfilmek videókazettán, jelezve, hogy Noé saját fiatalságának éveibe helyezi a történetet. A videós bejátszások lényege, ahogy az ezután induló, véget nem érő bulijeleneteké is, a túlzás: Noé olyan sokáig beszélteti a figuráit, amíg őszinte monológjaik unalmas hablatyolásnak nem tűnnek. Később a táncpróbát követő bulin vitatják meg, ki kit dugna meg a társulatból. A párbeszédek hosszúak és laposak, Noé drámai sűrítés helyett inkább kilopja a feszültséget az izgalmasan induló szituációkból is, felidézve a rossz drogos trip élményét, ami a zsizsegő indítás után hamar fárasztóvá, repetitívvé és lidércnyomásszerűvé válik.

Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmje két díjat nyert a ZagrebDox fesztiválon, Az Úr hangja című legutóbbi Pálfi György-film a legjobb speciális effektek díját hozta el Portugáliából a Fantasporto filmfesztiválról.  

A zágrábi dokumentumfilmfesztivál ifjúsági zsűrije különdíjjal jutalmazta Zurbó Dorottya dokumentumfilmjét, és indoklásában méltatta a Könnyű leckék „egyszerűségét és mozifilmszerűségét”. Zurbó Dorottya első önálló rendezése egy gyönyörű fiatal szomáliai menekült lány életét tárja a nézők elé, aki a felnőtté válás határán új életet kezd Magyarországon. A több mint száz dokumentumfilmet felvonultató ZagrebDox fesztiválon a rangos emberi jogi díjat, a „Movies That Matter” különdíjat is Zurbó Dorottya filmje nyerte el.

A Könnyű leckék a Filmalap Inkubátor Programjának keretében, az Éclipse Film gyártásában készült. 

Pálfi György legutóbbi filmjét, Az Úr hangját a legjobb speciális effektekért járó díjjal tüntette ki a Fantasporto filmfesztivál szakmai zsűrije szombat este Portóban.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
Az ember és a gép közötti távolság csökkenni látszik, épp csak az kérdés, hogy igazából ki hasonul a másikhoz. Jobban vágyunk arra, hogy a bőség és komfort nevében az okos kütyük mindent csináljanak meg helyettünk, mint amennyire félünk attól, hogy cserébe mindent tudni fognak rólunk. A szabadságát vesztett ember azonban közelebb áll a géphez, mintsem gondolná.

Parragh Ádám: Csontbarlang a Szilícium-völgyben (Mesterséges intelligencia)

MAGYAR MŰHELY
Hirsch Tibor: Mielőtt bástyák dőlnek (A történelmi film)
Kovács Ágnes: Fények, világok (Beszélgetés Kende Jánossal)
Benke Attila: Emberközeli történelem (Beszélgetés Szász Attilával)
Mészáros Márton: A víz fölé kerülni (Beszélgetés Kárpáti György Mórral)

OLASZ PANTEON
Bertolucci 60-as években induló pályája kísérleti filmektől, modernista remekműveken át ívelt nemzetközi szuperprodukciókig. A Pókstratégia, A megalkuvó, Az utolsó tangó Párizsban, a XX. század rendezőjének életműve nemcsak önértékén fontos. Példázza az egyik lehetséges utat, amelyet az európai film a múlt század második felében megtett.

Csantavéri Júlia: Filmstratégia (Bernardo Bertolucci 1941-2018)

MESTERKURZUS
Zalán Márk: Rendhagyó viszonyok (Jacques Audiard)

FÉRFIAS JÁTSZMÁK
Barotányi Zoltán: Felfelé száll a buborék (Orosz tengeralattjárók a filmvásznon)
Roboz Gábor: Nem csak a pénz (Megtörtént bűnesetek)

KÉPREGÉNY LEGENDÁK
A japán „manga” és az „anime” szavak a popkultúra globális nagyszótárába vésődtek, ami nem kis részben az Akira sikerének köszönhető. Katsuhiro Otomo bő kétezer-kétszáz oldalra rúgó mangafolyama és a belőle készült animációs film nem az első fecskék voltak ugyan, a nyugati olvasókat és nézőket mégis ők hódították meg.

Huber Zoltán: Neo-Tokió, 2019 (Katsuhiro Otomo: Akira)
Kránicz Bence: Mocskos arcú angyal (Yukito Kishiro: Battle Angel Alita / Robert Rodriguez: Alita: A harc angyala)

PANORÁMA
Géczi Zoltán: Kultfilmművészet (Indonéz zsánerfilmek)

FESZTIVÁL
Szalkai Réka: Mint te vagy én (Finn Filmnapok)

KÖNYV
Báron György: Kortársunk, Bergman (Gelencsér Gábor – Murai András szerk.: Bergman 100)
Gelencsér Gábor: Az X generáció Z terve (Kalmár György: A férfiasság alakzatai)

KRITIKA
Baski Sándor: Magánvágyak, közügyek (Kárpáti György Mór: Guerilla)
Fekete Tamás: Lakásszínház (Dobó Kata: Kölcsönlakás)
Margitházi Beja: Felejtéspolitika (Ruth Beckermann: Jó estét, Mr.Waldheim!)
Barkóczi Janka: Az előadás vége (Gaspar Noé: Eksztázis)
Kovács Kata: A család kicsi petesejtjei (Tamara Jenkins: Private Life)

A True Detective harmadik évada az átlagosnál jóval intenzívebb figyelmet kíván a nézőtől, de a befektetett energiánkat és türelmünket egy lélegzetelállító rejtéllyel hálálja meg. Nic Pizzolatto impozáns narratív építményében az az igazán lenyűgöző, hogy a kész válaszok helyett nyugtalanító kérdéseket szegez nekünk. Innen nézve maximálisan hálásak lehetünk a túlgondolt második évad kilengésének, hiszen az első felvonás túlhabzó sikere után a törvényszerű fanyalgás mintha visszalökte volna az írót a kezdőpontra, ahonnan ezúttal egyértelműen tovább tudott lépni. Felületesen szemlélve az új sztori tulajdonképpen az első variációja és finom továbbgondolása, földszagú, rozsdás helyszínekkel, egy inkább csak lokális hírértékű bűnténnyel és újabb aprólékosan árnyalt karakterekkel. Közelebb lépve persze hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a hangsúlyok ezúttal azért máshol vannak, mint korábban.

Az eltűnt kislány és a meggyilkolt kisfiú esete azért igazán formabontó, mert az évtizedeken átívelő nyomozás legfőbb drámája, hogy a két rendőr képtelen megoldatlanul hagyni az ügyet. A krimikben mindez általában fordítva szokott történni: a megszállott nyomozó addig kutakodik, míg végül összerakja az esetet, megnyugvást hozva az érintetteknek és persze önmagának is. Pizzolatto azonban megfordítja a dolgot, és azt járja körbe, ahogyan a bűntény szép lassan mindent felzabál maga körül. A hajszolt megoldás nemcsak az áldozatok és a nyomozók emberi kapcsolatait mérgezi, de a jövőjüket is determinálja. Mint egy láthatatlanul izzó, mégis feltartóztathatatlanul terjedő tűz, amiben akár minden megsemmisülhet.

120 éve született Székely István, a harmincas évek első számú magyar sztárrendezője, a Hyppolit, a lakáj alkotója. A Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum három szabadon megtekinthető filmmel köszönti az évfordulót. 

Székely István (Budapest, 1899. február 25. – Palm Springs, 1979. március 11.) Berlinben kezdte filmes pályáját, ahol rendezőként négy filmben dolgozott. Magyarországon a Hyppolit, a lakájjal mutatkozott be, pályájának felívelését a film sikerének köszönhette. A Hyppolit óriási közönségsikere soha nem látott mozivirágkort indított el Magyarországon. A harmincas évek elején Székely István a magyar filmgyártás első számú sztárrendezője lett, Amerikába történő kivándorlásáig egymaga rendezte az addig készült száz magyar film egynegyedét, huszonnégyet. 

A szocialista Magyarország túl szűk hely volt ahhoz, hogy a krimibe illő nagyformátumú bűn elférjen benne.

Az 1949-ben államosított magyar filmgyártás korántsem vonzódott a bűnügyi filmek zsáneréhez, majd húsz évbe tellett, míg az első szocialista krimi filmvászonra került.

Kezdetben volt a szabotázs

„Nem ez a módja, Holub elvtárs! Előbb majd… szembenézünk Vargával.”

Pedig Holub elvtárs már ütésre emelné az öklét.

A bölcs intelem, mint annyiszor, most is párttitkári szájból szól, magyar filmben halljuk, Herskó Város alattjában, mely az ötvenhármas évtől számított köztes időben készült: Sztálin már halott, de a Kádár kor még odébb van.

A mondat jelentése: ne üsse meg a leleplezett szabotőrt az öntudatra ébredt metróépítő keszonmunkás spontán felindulásból, azt majd odabent intézik a kék parolis elvtársak. Amúgy az első pofont, legalábbis ezekben a filmekben, lehet „szembenézésnek” nevezni. Majdnem szó szerint. Szinte nem is eufemizmus. Mert mi történik? A szabotőrt mindig a rászegeződő első éles tekintet és az első ökölbeszoruló kéz látványa bírja szóra. Ettől van az, hogy bár a szabotázsfilm az ötvenes évek olyan önálló filmzsánere, melynek középpontjában bűnügy áll, és formálisan nyomozás is tartozik hozzá – de soha nem krimi. A szabotőrt ugyanis mindig a „szembenézés” leplezi le. És nem azért, mert a kor hazai forgatókönyvírói ne tudtak volna kigondolni egy intellektuálisan penge, és verekedni (nem csak verni) képes ÁVH-s őrnagyot, amit azután eljátszhatott volna, mondjuk az ifjú Gábor Miklós. Csakhogy egy ilyen film hibásan közvetítette volna a műfaj lényegéből következő „eszmei üzenetet”. Hogy tudni illik, az új rend ellensége nem azért lepleződik le, mert ott és akkor egy nála okosabb, vagy nála keményebb öklű bűnüldözőbe botlik. Ha így volna, az azt jelentené, hogy a kommunizmus győzelme csak a jókor jó helyen felbukkanó egyén képességein múlik. Vagyis olyasmin, amiért krimit nézünk, olvasunk.

A szabotőr lebukásának „szükségszerűnek” kell lennie. Például munkások kicsiny csoportja vádló tekintetét a fúrótornyot megrongáló gyilkosra szegezi (Gyarmat a föld alatt, 1951), és a gyilkos összeomlik. Máskor elég egyetlen „szembenéző” tekintet, ha az a Pártot képviseli: „Tudjuk, ki vagy!” Ezt a Teljes gőzzel katartikus fináléjában, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, tényleg ÁVH-s őrnagy mondja a gyanús múltú vasúti mérnöknek. (Máriássy Félix, 1951). Jelentése: „azt nem tudjuk, hogyan akarod kisiklatni a vonatot most, de azt igen, mit tettél-tehettél valamikor régen.” Ennyi tudás pedig ebben a rövid életű műfajtorzóban éppen elég. Elég a szabotőrnek is: ott rögtön összeomlik. Vagyis, ahogy az a bizonyos Varga, nem állja a „szembenézést”, ahogy majd a pofonokat sem az Andrássy úti pincében. 

Az első Hypewriter pitchfórumot 2018 júniusában rendezték meg Budapesten. Az eredeti televízióssorozat-ötleteket bemutató eseménysorozat hatalmas sikerrel zárult, a 2018-as pályázat nyertes projektje, a The Butcher jelenleg előkészítési fázisban van, és még 2019 első felében megkezdődik a gyártása. 

A szervezők februárban bejelentették, hogy 2019-ben is megrendezik a Hypewritert, és ismét várják az eredeti sorozatötleteket. Nevezési határidő: április 30. 

A Paprika Studios és az RTL Magyarország mint az ötletfórum életre hívói a minőségi televíziós sorozatgyártás fejlesztését tűzték ki célul, ennek érdekében kívánnak lehetőséget adni egyedi ötletek és újszerű tartalmak megvalósítására. A szervezők a jövő legjobb televízióssorozat-ötletét keresik – mindenféle műfaji megkötés nélkül. 

A pályázat győztese 10.000 euró pénzdíjat kap, a kiírók segítségével továbbfejlesztett koncepciója pedig a Paprika Studios gyártásában készül el, majd az elkészült pilotepizódot az RTL Magyarország tűzi műsorra. A szervezők közt található a jelentős nemzetközi kontentforgalmazó cég, a DRG is, ők segítenek majd a legjobb nemzetközi perspektívájú sorozat kiválasztásában. 

A budapesti Hypewriter pitchfórumra 6-10 epizódból álló, epizódonként kb. 40-50 perces sorozatok ötletét várják. Elsősorban kelet-közép-európai országokból érkező nevezésekre számítanak, de a világ minden részéről lehet jelentkezni. A pályázati anyagokat angol nyelven kell beadni. 

A pitchfórumra június 25-én kerül sor, ahol a jelentkezők közül a legjobbnak ítélt nyolc projekt mutatkozik majd be a döntőben az ötfős nemzetközi szakmai zsűri – elismert kulturális és filmelméleti szakértők és filmkészítők – és a közönség előtt. A kiválasztott projektek alkotói a pitchfórum előtt előkészítő pitchtrainingen vehetnek részt. 

A nevezés a https://filmfreeway.com/hypewriter felületén lehetséges. A nevezés feltételeiről, valamint a díjakról a  www.hypewriter.tv weboldalon található tájékoztatás.