Hollywood legpolitikusabb színésze felnőttnek tekinti a nézőt. Új filmjében egy demokrata elnökjelölési kampány apropóján feszeget morális kérdéseket.
Trey Parker gyilkos szatírája, az Amerika Kommandó: Világrendőrség szerint a politizáló liberális hollywoodi színészek legalább olyan kártékonyak, mint a patrióta lózungokkal támadó, militáns republikánusok. A film egyik jelenetében, Alec Baldwin és Matt Damon társaságában George Clooney marionett-bábuja is fegyvert ragad, hogy megvédelmezze az észak-koreai diktátort. Míg sok színész esetében akár meg is állhat az a vád, hogy közéleti aktivizmusuk pusztán divatos pótcselekvés, amely kimerül az amerikai külpolitika kritizálásában, eddigi munkássága alapján Clooney nemcsak imitálja a gondolkodó színész figuráját, de valóban gondol is valamit a világ dolgairól.
Már a filmes pályája első szakaszában is nagyfokú tudatossággal választott szerepeket. A rosszemlékű Batman és Robint leszámítva kerülte a tipikus hollywoodi stúdiófilmeket, helyette a nem szokványos műfaji produkciókat részesítette előnyben (Alkonyattól pirkadatig, Mint a kámfor, Sivatagi cápák, Az őrület határán, Ó, testvér, merre visz az utad?). A bevallottan megélhetési okokból elkészített Ocean's eleven-sorozat profitjából, a producertárs Steven Soderbergh-gel együtt közéleti-politikai témájú filmeket forgattak. A nemzetközi olajbizniszt feltérképező Sziriána, a mccarthyzmust vizsgáló Jó estét, jó szerencsét!, a nácizmus bukása után játszódó A jó német vagy a korporációs korrupcióról szóló Michael Clayton egyaránt figyelmen kívül hagyják az aktuális hollywoodi trendeket, miközben nézőiket intelligens, összetettebb gondolatok dekódolására is alkalmas felnőtteknek tekintik. Clooney ráadásul, a fajsúlyos drámák – és a darfuri népirtással foglalkozó dokumentumfilmek (Sand and Sorrow, Darfur Now) – mellett a komolytalanabb szerepeiben is tükröt tart a gazdasági és politikai elitnek, a szatíra eszközeivel (lásd: Égető bizonyíték, Kecskebűvölők; de ide sorolható a csak producerként jegyzett Az informátor! is).