Az iszlám és a Nyugat, a hazai bauxitbányászat, népi orvoslás és dinoszauruszvadászok - csak néhány azokból a témákból, amelyekkel az újrainduló tudományos ismeretterjesztő filmklubban találkozhatnak az érdeklődők a Magyar Tudományos Akadémia Székházában. A filmvetítések utáni beszélgetéseken szakértők segítenek eligazodni az adott kérdéskörben, s közelebb hozni a nézőkhöz az adott tudományterületet.

Idén ünnepli 150 éves jubileumát a Magyar Tudományos Akadémia Székháza. Az évforduló alkalmából megnyitja kapuit, és a szokásosnál több eseménynek ad otthont az épület.

2015. április 8-tól nyolc alkalommal, minden szerdán 17:30-tól az MTA épületében filmvetítés és kapcsolódó beszélgetés várja az érdeklődőket az MTA munkatársaival.

A sorozat célja, hogy egy-egy, tudományos ismeretterjesztő- vagy dokumentumfilmben felvetett témán keresztül a közönség megismerkedjen az adott tudományterülettel. Valamennyi vetítést beszélgetés követ a film rendezőjének, valamint az érintett szakterület egy-egy kutatójának részvételével.
A sorozat védnöke, valamint az első eseményt megnyitja: Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese.

Helyszín: MTA Székház (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.), II. emelet, Nagyterem

Program:

Bingo, zsebesnek áll a világ
Michael Corrente romantikus dramedy-je Peter Facinelli forgatókönyvéből és főszereplésével. További szereplők: Jaimie Alexander, Michael Madsen, Vincent Gallo, William Forsythe, Joe Pantoliano.
Vetítik: Story4 - 21:05

Barátok babával
Vígjáték Adam Scott, Megan Fox, Maya Rudolph, Jennifer Westfeldt (egyben író-rendező), Kristen Wiig és Jon Hamm főszereplésével.
Vetítik: Cool - 21:10

Rohanás
A vígjátékok és ifjúsági kalandfilmek után az egykori pankrátor, Dwayne "The Rock" Johnson visszatért az akciófilm műfajához. Egy börtönből szabadult férfit alakít, akinek csupán pár órája van, hogy megbosszulja testvére halálát, miközben egy rendőr (Billy Bob Thornton) és egy bérgyilkos is a nyomában van. A rendező, George Tillman Jr. eddig a Birkanyírás 2.-höz hasonló opuszokkal vétette észre magát, a Rohanás azonban meglepően jó kritikákat kapott. (BS)
Különös, még épp működőképes zsánerkísérlet a Rohanás,és meglehetősen koridegen, mintha csak a Száguldás a semmibe kultuszdarabját látnánk viszont magasabb fordulatszámon és több fordulattal – ha más nem is, kiváló ellenméreg a Crank-trendre. (Varró Attila kritikája a Filmvilág 2011/01. számában olvasható.)
Vetítik: Film+ - 23:30

Rövid és egészestés mozgóképes fikciók mellett dokumentumfilmek is helyet kapnak a március 26-29. között az Örökmozgóban megrendezett Skandináv Filmfesztiválon, ahol dán és svéd fesztiválsikerek mellett a csendesebb norvég filmipar várhatóan minőségi termékei is láthatóak lesznek. Az esemény nem feltétlenül a legfrissebb munkákra összpontosít, inkább a három nemzet filmgyártásának elmúlt egy-két évét, azon belül a már bizonyított, illetve a hazai közönség számára eddig kvázi elérhetetlen termést vonultatja fel a műfaji sokszínűségre is törekedve. A skandináv filmekre a közvélemény szerint leginkább jellemző sötét tónuson megpróbálnak egy kicsit világosítani a szervezők, így a programban természetesen helyet kapó dráma, krimi és thriller zsánere mellett egy-két könnyedebb darab is vászonra kerül.

A nagy fehérség
A Fargora hajazó, szerethető fekete komédia Robin Williams, Holly Hunter, Giovanni Ribisi, Tim Blake Nelson, Woody Harrelson és Alison Lohman főszereplésével.
Vetítik: Film Mánia - 21:00

Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája
Dárday István és Szalai Györgyi szatírája, benne Szőke, Badár és Szabó Győző még abból az időből, amikor el lehetett képzelni magyar filmet nélkülük.
Vetítik: Duna - 23:15

Óh, Dzsingisz!
A főleg zenészként ismert Alan Simon dokumentum-játékfilmje. Közreműködik: Jean Reno és Omar Sharif.
Vetítik: Duna - 01:35

Mike Judge munkahelyi szatírája a tehetséges senkik szemén keresztül láttatja a sikeres hülyék által felépített tech-birodalom esendő mohóságát.  

Elég csak egy pillantást vetni a Szilícium-völgy térképére ahhoz, hogy a rengeteg ikon- és logó közt felderengjen a Mike Judge rendezte Hülyék paradicsoma (más néven Idiokrácia) bevásárlóközpontokkal nevetségességig túltelített apokaliptikus víziója. A Szilícium-völgyben Judge fonákjára fordítja az Idiokrácia alaphelyzetét, a high tech völgyében ugyanis nincs helye az írás- és beszédképtelen mélygyökérségnek. A technológiai robbanás lökéshulláma a tehetségtelenebbeket visszafújja oda, ahonnan jöttek: a petákos hétköznapi rutinba. A Szilícium-völgy érdeme azonban épp abban rejlik, ahogy Judge pontosan olyan szánni- és nevetni valóan hülyének tudja ábrázolni korunk legnagyobb üzleti- és technikai elméit, mint ahogy azt az Idiokrácia lakosaival tette. A nyolcvanas években Judge – aki akkoriban sétáltatta meg fizikadiplomáját – a saját bőrén tapasztalta meg a völgy elitjének territoriális- és hódítási őrületét, épp ezért szatírája nem fukarkodik abszurd és kellemesen kellemetlen részletekben. A szociális kompetenciáiban két vállra fektetett Richard (Thomas Middleditch emlékezetes alakítása) is két ilyen vérszomjas – idiotizmusukban mégis elkülönülő – médiamogul kapzsiságának kereszttüzében találja magát, mikor kiderül, hogy zenei mintákat felismerő haszontalan programjának adattömörítő kódja képes forradalmasítani a technológia világát. Richard pedig választhat, hogy vagy eladja a kódot tíz millió dollárért a Google-szabatos bámulatosan képmutató üzleti- és fejlesztőzseninek (Matt Ross) vagy megtartja, és a Zuckerberg-sormintát követve birodalmat épít rá, egy finoman szólva is enigmatikus agytröszt segítségével (a forgatás során elhunyt Christopher Evan Welch). Judge szatírájának ereje a két infomágnás – és az általuk reprezentált valós személyek – eltérő megközelítésének kiforgatásában rejlik.

Az ember tragédiája
Jankovics Marcell 25 éven át készülő, 160 perces Madách-adaptációja (...)
Nem csak a történeti színek közti színeváltozás viszi előre a rajzfilmet (minden szín más képi szimbolikára, stílusra és rajztechnikára épül), hanem az egyes színek is folytonos mozgásban vannak: a Jankovics-snittekben a rajz nem az illusztráció eszköze, hanem a gondolaté, a jelenet mindig a motívumok folytonos metamorfózisában, a vonal örök hullámzásában nyeri el jelentését. Jankovics rajzfilmje, akár Madáché éppen ezért nagy mű, az alkotó egy pillanatra sem pihen meg a kétkedésben, nem csábul el az egyetlen igaz hitnek, dogmának vagy egyedül üdvözítő stílusnak. Madách – szerencsénkre – veszedelmes klasszikus. (Schubert Gusztáv kritikája a Filmvilág 2011/12. számában olvasható.)
Vetítik: Film Mánia - 12:10

Blöff
Guy Ritchie legjobb műve A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső mellett (és óta). Szereplők: Brad Pitt, Vinnie Jones, Jason Statham, Ewen Bremner, Benicio Del Toro, Dennis Farina, Alan Ford és Rade Šerbedžija.
Vetítik: TV2 - 21:40

I Love You
Marco Ferreri Arany Pálmára jelölt filmje Christopher Lambert, Eddy Mitchell, Flora Barillaro és Jean Reno főszereplésével egy férfiról, aki beleszeret egy női fejet ábrázoló kulcstartóba, amely füttyszóra "I love you!"-val válaszol.
Vetítik: Duna - 00:00

Az év eddigi legfontosabb filmes-zenés eseménye zajlott vasárnap este az A38 állóhajón. A megannyi klasszikus horrorfilm soundtrackjéért felelős Goblin adott vetítéssel egybekötött koncertet. A Filmvilág szerzői közül is többen ott voltak a közönségben, közülük most hárman számolnak be az élményeikről. Soós Tamás ortodox kritikában, Huber Zoltán szubjektív elemzésben, Szabó Ádám pedig rajongói szemszögből.

Mélyvöröstől túlvilágkékig húzott színörvények, geometriai formákba komponált holttestek, hideglelős hangfestmények. Vasárnap a Goblin (pontosabban annak Claudio Simonetti vezette utódzenekara) kísérte élőben a Sóhajokat az A38 Hajón – kiterjesztve Dario Argento klasszikusának delíriumos érzékiségét.

A Goblin a horrorfilmzene nagyhatású együttese volt a ’70-es években: bár pályájukat az akkoriban csúcsra tört brit progresszív rockzenekarok árnyékában kezdték, nevet és népszerűséget Dario Argento két korai klasszikusához, a Profondo Rossóhoz (Mélyvörös, 1975) és a Sóhajokhoz (Suspiria, 1977) írt filmzenéjük hozott nekik. Relatív újszerűségük abban állt, hogy jazzes rockzenéjüket klasszikus zenei hatásokkal (halld a Profondo Rosso baljóslatú templomi orgonáját), valamint szintetizátoralapú dallamokkal dolgozták egybe.