Filmvilág blog

Best of Goblin - Hangolj a koncertre!

2015. március 18. - filmvilág

Tegnap már beharangoztuk a Goblin vasárnap esti A38-as koncertjét, most pedig megmutatjuk, miért kerültünk erős izgalmi állapotba az olasz progrock-zenekar fellépésének hírére. A Goblin 5 legjobb számát választottuk ki. Jó szórakozást!

ROLLER

A Goblin neve végérvényesen összefonódott a filmzenével, a horrorral és az akcióval. Talán ezért ismerik kevesebben az együttes Roller című lemezét, ami leghíresebb munkáikkal ellentétben nem filmzene – ugyanakkor mégis. A Profondo Rosso sikere után ugyanis valamelyest érthető, hogy az 1976-os Rolleren a Goblin lényegében fiktív giallo-muzsikát kezdett el játszani. Sok nagyszerű dal kapott helyet ezen a lemezen – köztük a Goblin címre hallgató 11 perces epikus progresszív rock szólógyűjtemény – de most essen szó a lemez címadójáról. A felvezető zongoradallam szaggatott (de jó lenne a staccato kifejezést használni) ismétlésére ráúszó férfias gitár-riff egyből egy nem létező giallo dögös főcímét égeti bele a műfaj iránt lelkesülők retinájába. Általában színes, vastag, nagy feliratokat lehet tőle látni, és egy éjszakai nagyvárost madártávlatból, ahol a bűn, a rejtély, a sunyiság és a tiszta gonosz uralkodik. De kinek mi. A Roller mint lemez egyébként érezhetően kísérletező anyag, amin ugyan egyben vannak a Profondo Rosso dicsőségesen teátrális és jazzes progresszív rock elemei, de elszórva nagyon meredek és meglepő fordulatok is felbukkannak rajta (pl. édeskés, elsimult és lassú tételek váltakozása a bizarr funkyval), amik egyébként a Goblin későbbi lemezein már mint „goblinosodott” formulák vannak jelen. (Pernecker Dávid)

SUSPIRIA

Elcsépelt véleménynek tűnhet – és az is – de nincs patentabb Goblin-dal a Suspiria lemez címadójánál. Ahogy azok a rohadék boszorkányhangú rigmusok belesúgják a rettegést az ember fülébe, annál nincs hátborzongatóbb. Persze, ahhoz hogy ezt igazán átérezze a nyájas hallgató, látni kell a filmet. De tekintsünk el kicsit Argento örökbecsűjétől, és próbáljuk meg önálló zeneműként hallgatni a Suspiria lemezt, be fog válni. Az 1977-es anyag nyitószáma a felpörgő középrésztől kezdve erősen hasonlítani kezd a Roller evokatív akciószekvenciájához, ugyanakkor a hipnotikus, minimalista kompozíciókat idéző dallam keretezése már egy sokkal kifinomultabb Goblint sejtet. Ahogy pedig a progresszív rockot meghatározó szintihangszín felpörögve ismétli el a csengettyűk rémisztő nyitódallamát, azt a mai progresszív rock zenekarok is meg szokták irigyelni. Gondolom én. A fülbemászó Suspiria dal egyébként eléggé elüt a lemez további hangvételétől, főleg a két azt követő szerzeménytől (Witch és Sighs), amik talán a legijesztőbb, kakofónnal kacérkodó kaotikus jazzhibridek, amiket a zenekar valaha rögzített. (PD)


ZOMBI

Amikor Argento csatlakozott Romero Holtak hajnalának stábjához, vitte magával a Goblint is. Ők pedig írtak egy komplett filmzenét a zombihorror alapművéhez, amiből ugyan Romero csak néhány dalt használt fel. A filmet bemutatták Európában Zombi néven is, ehhez a verzióhoz pedig Romero eredeti változatától eltérően már a teljes Goblin filmzene társult. A teljes lemezzel nehéz mit kezdeni, nem annyira érezni a progresszív rock virtuozitásának, a horror ihlette szinti-témáknak, és a jazz-elemeknek a kohézióját, mint a Roller, vagy a Suspiria lemezeken, és jelen esetben a műfaji kikacsintások is inkább zavaróak és kellemetlenek (ember nem tudta még feldolgozni a Tirassegno furulyás country eposzát). Viszont, nagy érdeme a Zombinak, hogy tele van jobbnál-jobb akciódalokkal. Mint például a címadó dal, vagy a Zaratozom, melyek filmes kontextusukból kiragadva is könnyedén éreztetik azt az energikus, dinamikus, evokatív pulzálást, amit egy jó üldözésjelenet nyújt. Pumpáló, robotikus, zaklatott, de mégis monoton és kellemesen frusztráló zakatolásokkal, dögös és fülledt ritmusszekciók seggrázásával vegyes szerzemények ezek, melyeket hallgatva rendkívül izgalmassá tud válni a napvégi kisbevásárlás, vagy a szemét levitele is. (PD)


PROFONDO ROSSO

Érdemes összevetni a Halloween ikonikus minimalista felütését és a Mélyvörös (Profondo Rosso) három évvel korábban készült főtémáját. Carpenter hallhatóan nagyon sokat köszönhet a Goblinnak, de a jazz és a progresszív rock elemeiből kevert kísérőzenére nyugodt szívvel rábiggyeszthető akár a korszakalkotó jelző is. Az ideges szintit vibráló basszusgitár kíséri, a feszes futamot késként hasítják keresztül a sikolyszerűen feltörő hangok, míg végül berobban a gótikus orgona, lusta ritmusokkal fellazítva. E rövid etűd a feszültség-építés és ellenpontozás finom iskolapéldája, a vérvörös italohorror-hangulat esszenciális töménységbe sűrített zenei leképződése. A nyitószám mellett a teljes korong erősen ajánlott hallgatnivaló, nem csak a filmzenék rajongóinak. (Huber Zoltán)


ÁLMATLANUL

Finom atmoszférikus indítás után a kásás gitár mániákus kaszálásba kezd, melyet éteri zongorafutamok ellensúlyoznak. A csúcsponton bekúszik a főtéma, hogy aztán feszült ellenpontként felnyílhasson a baljós zenedoboz. A feszültség szépen épül, majd újra visszatérünk kezdéshez, és szinte észre sem vesszük, de gyorsan körbe is érünk. Az Álmatlanul (No ho sonno) kísérőzenéjét hosszú kihagyás után készítette a zenekar, ám ahogyan a mellékelt ábra mutatja, a klasszikus Goblin-hangzáson egyáltalán nem fog az idő. Az igazán nagy mázlisták azok a hallgatók, akik nem látták a szóban forgó Argento-mozit, mert ők teljesen szabadon, kizárólag a zenét követve rakhatják össze a saját fantázia-nyitószekvenciájukat. Én a sorozatgyilkosos thriller helyett sokkal inkább egy apokaliptikus road movie eső-utazós montázsát vizionálom e szomorkás melódia mellé. (HZ)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr137280835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2015.03.18. 14:07:48

"Amikor Argento csatlakozott Romero Holtak hajnalának stábjához"

Melyik Romero, George vagy David?

Egyébként pedig szánalmas, ahogy pedáloztok az ingyen koncertjegyeitekért. Goblin, mi?! Holnap mit fog dicsérni a Filmvilág, Fekete Pákót?? BÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! MONNYONLE!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2015.03.19. 13:40:34

@nagylaszlo971: Igazad lehet, kellett volna mögé egy gyenge lábakon álló, de bő lére eresztett fanyalgásroham...

nagylaszlo971 2015.03.19. 14:11:03

@Orosdy Dániel: ...fürtökben lógó jelzőkkel!
(Egyébként miért is ne fanyaloghatna az ember? Ez a Suspiria nóta is így, 38 év távlatából pont úgy néz ki, mintha mike oldfield ellopta volna Jeff wayne félkész világok harca albumát, bár persze ördög tudja, ki és mi volt előbb. De a Sighs az tényleg nagyszerű darab, kár, hogy hagyták ezt a terepet Blixa Bargeldéknek ;-) )

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2015.03.19. 14:38:19

@nagylaszlo971: Ki állított olyat, hogy ne fanyaloghatna az ember? Szíve joga fanyalogni.
süti beállítások módosítása