Az újságíró mindig is kedvelt karaktere volt a mozgóképnek, s bár az újságírófilm nem önálló műfaj, hanem tematika, a zsurnaliszták mégis már a filmgyártás kezdetétől rendszeres szereplői voltak az amerikai mozgókép történetének.
Kárpáti György filmkritikus az amerikai hangosfilm 90 évét áttekintve vizsgálta meg az újságírószerep változását, illetve az újságírókép alakulását. Az alábbiakban részletet közlünk a Címlapsztori című, frissen megjelent könyvéből, amely kilenc évig tartó munka eredménye. (Első részlet: itt, a második: itt.)
2.4. Haditudósítók fronton innen és túl
A screwball komédia éppúgy kezdett a háború előrehaladtával kikopni a divatból, mint ahogy az újságírók is eltűntek a műfaj filmjeiből. Bevonultak, ha lehet ilyet mondani, s így egyre gyakrabban tűntek fel háborús filmekben. A haditörténetek első reneszánsza értelemszerűen a második világháború végéig tartott, funkciójuk mindinkább és mind nyilvánvalóbban összefüggött a társadalom és közvélemény propagandisztikus irányításával. A háborús filmek egy részében ennek megfelelően a haditudósító csupán rezonőr, szemlélője, magyarázója a történéseknek. Rajta keresztül jut el a szükséges üzenet a háború fontosságáról, céljairól, a szükséges társadalmi áldozatok meghozataláról a nézőhöz. Ez a haditudósító karakter gyakran idősebb a harmincas évek harsány újságírójánál, vagy idősebbnek láttatják a fiatal sorkatonákhoz képest. A riportereket a haza hívó szava szólítja a frontra az íróasztal mellől haditudósítónak, és mivel civilek a fronton, a túléléshez szükséges „szakértelem" híján (vagyis hogy nem kiképzett katonák, s ennek a ténynek is van többrétegű üzenete) küldetésükbe nem ritkán belepusztulnak – érzékeltetve azokat az emberfeletti erőfeszítéseket, amelyeket a katonák a csillagos-sávos lobogóért és hazájukért tesznek.


Mozgókép Mindenkié Program