Amióta a filmművészet létezik, azóta dilemma, milyen mértékben ábrázolható a testiség a filmvásznon. A moziban elcsattanó csókok egyes társadalmi csoportok emancipációjának állomását jelentették. A Méltányosság Politikaelemző Központ sorozatának új részében a filmes csókok és a társadalomtörténet, illetve az emancipáció összefüggéseit mutatjuk be.

A filmtörténet első csókjelenetére meglehetősen korán, egy évvel a kinematográf feltalálása és a Lumière fivérek általi bemutatása után, 1896-ban sor került: ez a decens csók, vagyis inkább puszi William Heise A csók című alkotásában csattan el. Ez a 18 másodperc évtizedek forradalmával ért fel. A nézők felháborodtak az intimitás nyílt bemutatásán, és az alkotás jelentősen befolyásolta a római katolikus egyház elítélő álláspontját a mozival, mint az erkölcstelen tömegszórakoztatás intézményével kapcsolatban. Az egyház cenzúrát kiáltott. Holott ahogyan Bíró Yvette írta erről a csókjelenetről, „gyengéd, poétikus gesztus volt ez, ahol inkább a gesztus sziluettje érvényesült, mint maga a csók fizikai aktusa.” Senki nem tudhatta, hogy ez a csókjelenet, amely mából visszanézve visszafogottnak tekinthető, elindít egy karriert: a testi szerelem, az intimitás és a szexualitás ábrázolását.

A Saul fia után idén ismét magyar film fog versenyezni az Oscarért. Deák Kristóf Mindenki című alkotása bekerült az élőszereplős kisfilm kategóriájának 5 jelöltje közé. Korábban csak egy magyar film jutott el idáig: Szabó István Koncertje 1964-ben. Legközelebb március 4-én a Cinemax műsorán nézhető meg a film.

Szinopszis:
Budapest a múlt század kilencvenes éveinek elején. A tízéves Zsófi új iskolába kerül. Az új suliban kezdetben minden idegen és furcsa a kislány számára. Szerencsére Zsófi hamarosan összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban, és bekerül az iskola híres gyermekkórusába. A kórust Erika néni vezeti, akiről kiderül, nem is olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik, szereti megszégyeníteni a gyerekeket. A két lány összefog egymással, és szembeszáll Erika nénivel.

Február 8-12. között hatodik alkalommal jelentkezik a Finn Filmnapok a Toldi moziban. Az eseményen öt nemzetközileg is díjazott alkotást láthatnak a nézők.

A kísérőprogramokon olyan alkotók vesznek részt, mint Laura Birn színésznő, Petri Kotwica, Ville Jankeri, illetve Amir Escandari rendezők és Tuomas Klaavo hangmérnök. Kiemelt témák között található a nők helyzetével és a sound design szerepével foglalkozó kerekasztal-beszélgetések. A filmes mustra az első rendezvény 2017-ben, amely az idén 100 éves Finnország tiszteletére rendeznek.

Kiemelt témák:

Mi is a sound design?  - (Tuomas Klaavo, Petri Kotwica, Kalotás Csaba)

Nők szerepe a filmiparban. – (Laura Birn, Petri Kotwica, Láng Annamária)

A filmeket finn nyelven, magyar és angol felirattal vetítik. Jegyek a Toldi Mozi pénztárában vagy online, a www.toldimozi.hu-n kaphatók.

A FinnAgora Finnország 17 kulturális és tudományos intézetének egyike. A 2004-ben alapított intézmény fő célja, hogy elősegítse a finn művészek, tudósok, gazdasági- és társadalmi szereplők közép-európai megjelenését. A FinnAgora alapvetően közvetítőszervezet, melynek tevékenysége a finn kulturális, tudományos és gazdasági élet szereplőinek kiváló ismeretén, valamint a finn, a magyar és a nemzetközi szervezetekkel való szoros együttműködésen alapszik.

A program:

Ez nem egy menekültfilm! Talán az első és legfontosabb mondat, amit le kell írni Az állampolgárral kapcsolatban, a legnagyobb erőssége ugyanis pont ebben rejlik. Vranik Roland filmje egy különös háromszöget mutat be, ahol különböző figurák kénytelenek együttélni és valahogyan összehangolni a vágyaikat. A konfliktusok az eltérő célokból, megoldási utakból és jellemvonásokból fakadnak, melyeket a különféle kulturális beidegződések, az otthontalanság érzése és a közömbös hatalom packázásai tovább mélyítenek. Az állampolgár éppen ezért beszélhet érvényes módon egy aktuális helyzetről, mert a három főszereplő, Wilson, Mari és Shirin drámája bárhol, bármikor érdekes és hiteles.

Egy végletekig átpolitizált, fekete-fehér ellentétpárokra degradált, tudatosan hiszterizált közbeszédben igen könnyű elveszíteni a megfelelő fókuszpontokat. Az ember az egyik vagy másik oldal felé hajlik és minden újabb információt, véleményt, elemzést átszűrve fogad be, vagy elege lesz az egészből és szép lassan elzárkózik a kérdéstől. Ahhoz, hogy egyáltalán eljuthasson a nézőhöz, Vranik Roland filmjének ilyen falakat kell áttörnie és meggyőzni a közönséget, máshogyan is lehet beszélni arról, amivel más csatornákon nap mint nap bombázzák. Az állampolgár mindent megtesz a cél érdekében és ezt a nem éppen egyszerű feladatot rögtön az első pillanatban véghez is viszi.

Legújabb podcastünkben a magyar HBO-n futó Aranyélet második évadát beszéltük ki, természetesen spoileresen. Melyik karakter fejlődött a legtöbbet, melyik történetszál működött, és melyik kevésbé? Mennyire hiteles és valósághű, amit látunk? Kellenek-e bele a közéleti utalások? Többek közt ezeket a kérdéseket jártuk körbe, de fantáziáltunk is egy sort: az adás végén mindenki elmesélte, hogy mit szeretne látni a harmadik évadban. 

A visszajelzéseket, mint mindig, most is szívesen vesszük.

Aki nem szeretne a későbbi epizódokról sem lemaradni, az kövessen bennünket az iTunes-on, Soundcloudon, vagy a Mixcloudon. (Az összes korábbi epizód csak az utóbbi felületen érhető el.)

Ha jobban belegondolunk, a hangalámondás és a különféle események televíziós közvetítése egy tőről fakadnak: mindkét esetben egy-két ember szóban közvetíti/narrálja a képernyőn zajló történéseket. Egy rendezvény vagy meccs alatt persze a szó konkrét értelmében vett eredeti hangsávról nem beszélhetünk (csak természetes zajkulisszáról), ezért gond nélkül elfogadjuk a képek alá illeszkedő beszédet - míg egy idegen nyelvű film esetében a dolog különös hatást kelt, még akkor is, ha konkrétan egy sportesemény “közvetítése” történik hangalámondással.

Menahem Golan és Sylvester Stallone közös filmjét e hasábokon már méltattuk, ám névtelen narrátorunk fokozza a fokozhatatlant és a zárlat legendás szkander-döntőjét még az eredetinél is nagyobb élménnyé varázsolja. Csodálatos inzultálások, ragadós lelkesedés és mesterien épített feszültség, mi pedig nem spoilerezzük el a befejezést. Pontosan ott vágtuk el a videót, ahol a hangalámondás is komoly izgalmakat ígér!  

Hogy mi ez az új rovat? Katt és kiderül!

Január 26-án mutatják be a mozik Vranik Roland (Fekete Kefe, Adás) új filmjét, Az állampolgárt, főszerepben egykori menekültekkel.

Szinopszis: Az ötvenes évei végén járó afrikai Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo) politikai menekültként él Magyarországon. Évek óta biztonsági őrként dolgozik, és legfőbb célja, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot, ehhez azonban le kell tennie az alkotmányos alapismeretek vizsgát, melyen folyamatosan megbukik. Mari (Máhr Ágnes), a magyar-történelem szakos tanárnő segít felkészülni Wilsonnak az állampolgársági vizsgára, és tanulás közben egymásba szeretnek.

A harmadik főszereplő Shirin, a menekült perzsa lány, akinek egyetlen esélye a túlélésre, ha névházasságot köt egy magyar állampolgárral. Wilson szolidaritásból a Marival közös lakásukban bújtatja Shirint, de a helyzet tarthatatlanná válik: a férfi választás elé kerül, döntenie kell a menekülttárs iránt érzett felelősség és a szerelem között.

Dr. Cake-Baly Marcelo személyes története legalább olyan érdekes, mint a karakteréé. A tovább után ez olvasható.