Három szignálfilm népszerűsíti majd a Nemzetközi Tudományos Filmfesztivált. Az idén negyedik alkalommal meghirdetett pályázatra hazai, filmes képzésben résztvevő főiskolások és egyetemisták pályázhattak. A legjobb alkotásokat az RTL Klub és a TV2 is vetíti majd.

Immár hagyomány, hogy a Szolnokon rendezendő filmfesztiválokhoz – páros években képzőművészeti, páratlanban tudományos tematikájúak – kapcsolódóan szignálfilm-pályázatot is kiírnak a szervezők. A 2017-ben már kilencedik alkalommal sorra kerülő Nemzetközi Tudományos Filmfesztivált beharangozó és népszerűsítő, 25-30 másodperces kisfilmekkel bármely magyarországi, filmes képzésben résztvevő egyetemi vagy főiskolai hallgató pályázhatott.

A tomboló gasztronómiai forradalom közepette is van az úgy néha, hogy az ember szimpla kalandvágyból a Ráday utcában ebédel csak azért, hogy a hazai “vendéglátózás” legsötétebb bugyraiban gyönyörködjön. “Az év magyar zenés vígjátéka” ugyanezen okból eszményi választás a light katasztrófaturizmus értő rajongóinak, elvégre a honi filmgyártás örömteli felfutása idején is “kell egy kis őrültség”. Az agyonjátszott slágerek szisztematikus kizsákmányolása persze már önmagában is ígéretes vállalásnak tűnt, az igazi étvágyat mégis a választott cím hozta meg. A Pappa Pia pontosan olyan lett, amit ez borzongató szókapcsolat ígért, innen nézve tehát abszolút semmi okunk a panaszra.

Igaz, az első tíz perc inkubációs sokkján tényleg túl kell lendülni, ez a film ugyanis egy olyan különálló univerzum, amit kétségtelenül be kell lakni. A nyitókép rögtön bevisz egy izmos gyomrost: a bikinis Vajna Timi egy jet ski kormánya mögött suhan el a Parlament előtt, ami Korda Györgyöt arra készteti, hogy tövig nyomja a motorcsónak gázkarját, miközben az Állami áruház leghíresebb melódiáját dalolja. Csendes döbbenet - ez fejezi ki talán a legpontosabban a felütés hatását, ám az ismerkedés e korai perceiben a dadaista montázstechnika, a Wiseau-különdíjas párbeszédek és véletlenszerű történetvezetés is merőben szokatlanok. A tétova tapogatózás távolságtartó pillanatai után azonban igen gyorsan megtanuljunk szeretni ezt a bumfordi műfaji szörnyeteget és onnan aztán tényleg gőzerővel beindul a banzáj.

Ismét Zsámbék elhagyott katonai bázisán elevenedik meg Horváth Illés rendezésében Szálinger Balázs díjnyertes, Köztársaság című drámája. A Julius Caesar zsarnokká válását boncolgató, valós tényeken alapuló előadás augusztus 18-19-én látható újra a Színházi Bázison, ezúttal igazi kuriózum eseményekkel kiegészülve. Kiállítás nyílik az otthon témájáról, Magyarországon először vetítik le a Berlinben élő szíriai Liwaa Yazji Haunted című filmjét. A rendező a program kedvéért látogat hazánkba, 19-én pedig a többi alkotóval folytatott kerekasztal-beszélgetésen ismerhetjük meg őt és gondolatait a témáról.

A Köztársaság szuggesztív költőiséggel jelenít meg globális problémákat, egy egyre fenyegetőbb krízishelyzetet, majd pedig ebben a válságszituációban mutat meg több oldalról társadalmi viszonyrendszereket és a zsarnok emberi történetét. Azt, hogy hogyan sodorja el az ún. kisembert egy nagy volumenű történetformáló erő, milyen traumák és rajta kívül álló elemek határozzák meg életét. Hogyan kezd el mégis küzdeni, szeretni, végül pedig gyilkolni.  Az előadás mind a bemutatón, mind a Trafóban tartott budapesti előadásokon óriási sikert aratott a szakma és a közönség körében.

Én személy szerint azt hittem 2007-ben, hogy az Alien vs. Predator: Requiemnél mélyebbre már lehetetlen süllyedni. Szívesen írnám, hogy azért, mert az Alien vs. Predator: Requiemnél rosszabb filmet életemben nem láttam, de hazudnék: nem láttam azt a filmet, hasonlóan mindazokhoz, akik próbálták megnézni és önhibájukon kívül kudarcot vallottak. Annyira sötét ugyanis, méghozzá a szó legszorosabb értelmében, hogy gyakorlatilag nem sok minden látszik a cselekményből (még csak nem is szegény operatőrön múlott!), és akkor az átvitt értelemben vett sötétségről még szót sem ejtettem. Tehetségtelen nímandok által kizárólag anyagi haszonszerzés végett elkövetett hulladék, ez volt az Alien vs. Predator: Requiem, és okkal tette fokozottan óvatossá az Alien- és/vagy Predator-sorozat kedvelői.

Valamit a döntnökök is érezhettek a szerénynek nem mondható problémából, mert az Antal Nimród rendezte, „vissza a gyökerekhez”-hangulatú Ragadozók 2010-ben azért többé-kevésbé helyreállította kedvenc raszta űrszörnyünk renoméját, és okkal bízhattunk az Alien-sorozathoz visszatérő Ridley Scottban is. (Vagy legalább abban, hogy ezúttal nem rosszarcú senkik kezébe kerül az Idegen öröksége – végül is Scott mellett Sigourney Weaver neve is többször felmerült az évek folyamán!) Érkezik hát Prometheus 2012-ben, és bár az elégedetlenek szeretnek máshogy emlékezni, a fogadtatás jó volt (a Filmvilágban is). Nem kirobbanóan jó, nem csodálatos, nem eksztatikus, de összességében mindenképpen pozitív. Az Erich von Dänikenes okoskodások, és úgy általában a lapos filozofálás persze okkal zavart sokakat, ám a film – nagyon helyesen – képes volt távolságot tartani A nyolcadik utas: a Haláltól, és sci-fi-kalandként korrektül működött. „Ridley néha Nietzschének képzeli magát, de sci-fit rendezni azért még tud.” – gondolhattuk, és ez jó is volt így. Abban azért titokban bíztam, hogy az elkerülhetetlen folytatást már nem ő dirigálja, és ezt az isten-ember témakört leveszik a napirendről. Csalódnom kellett, az Alien: Covenant már a címével is jelzi, hogy a régi szép idők nem térnek vissza, de sebaj, a Mentőexpedíció nem volt rossz, hát legfeljebb kapunk a sorozat (egyik) atyjától egy újabb bölcselkedős űrhentelést – mi sülhet el rosszul?

MINDEN.

Szeptember 15-16-án workshopot tartanak a miskolci CineFesten fiatal forgatókönyvírók és egyetemi hallgatók számára. Cél a pályakezdő forgatókönyvíró-tehetségek felfedezése és szakmai támogatása. A résztvevők kiváló hazai és közép-európai mesterek segítségével mélyíthetik el ismereteiket a kreatív írásban és forgatókönyvírásban, az előadók esettanulmányain keresztül pedig megismerhetik néhány klasszikus és friss európai film születését.  Dobai Péter, Köbli Norbert, Hegedüs Bálint tart esettanulmányt, Kerékgyártó Yvonne, Maruszki Balázs, Nagy V. Gergő konzultációt. A program fókusza a jól hasznosítható, gyakorlati ismeretek átadása és a pályázati anyagban benyújtott filmtervek fejlesztése a mentorokkal való személyes konzultációkon keresztül.

Résztvevők száma: max. 10 fő

Jelentkezés:

• A jelentkezés feltétele a be nem töltött 30. életév.
• max. 1 oldalas szakmai önéletrajz
• a jelentkező által írt filmterv szinopszisa (max. 1 oldal) és treatmentje (max. 10 oldal)
• max. 1 oldalas összefoglaló a projekt státuszáról és fejlesztésének eddigi történetéről
• ha van a filmtervhez kapcsolódó egyéb vizuális anyag (mood board, stb) online linken
• ha van a jelentkezőnek korábbi mozgóképes munkája, annak online megtekintő linkje

Jelentkezés határideje: 2017. augusztus 11.

Jelentkezési cím: office@cinefest.hu 

A fesztivál a résztvevőknek a program ideje alatt szállást biztosít.

HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
Ötven évvel ezelőtt, 1967 augusztusában mutatták be Arthur Penn Bonnie és Clyde-ját, amely új korszakot nyitott Hollywoodban. Penn filmjében sok minden másképp volt, mint amit addig megszoktak: a hősök és mellékalakok kontúrjai, a történet közvetítette ideológia, a zene és a montázshasználat az amerikai szemnek, szívnek és fülnek egyaránt különösnek tűnt.

Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom (Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány)
Soós Tamás Dénes: „Vigyázz, Haskell, ez valódi!” (A kép mesterei: Haskell Wexler)

PIER PAOLO PASOLINI
Pasolini a gyakorlatban tanulta meg a filmkészítést, amatőrként tehát, ám mivel kezdettől fogva tudja, mit és miért akar, egyfajta „amatőrizmust” egész pályája során megőriz, sajátos filmstílussá teszi. A „szubjektív kamerának” speciális, csak Pasolinire jellemző használata, erősen összefügg a rendező szenvedélyes valósághitével.

Harmat György: A tökéletlen szemtanú (Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész)

EVOLÚCIÓ
A majom kezdettől kísérteties hasonmásként jelenik a filmképen, az ember határainak megkérdőjeleződését, antropológia és kulturális válságát jelzi. Darwin evolúcióelmélete és a „Nyugat alkonya” vízió óta a majom(ember) szupermetaforává vált, mely egyszerre testesíti meg a kifáradt Európával szembeni életerő ősi forrását, illetve a hanyatlás barbár hírnökeként, a polgári világ démonikus végzetét.

Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma (Majom/ember/evolúció)
Varró Attila: Szellem a hálóban (Mutáció és szuperhősök)
Sepsi László: Képvadászok (Kortárs természetfilmek)

MAGYAR ANIMÁCIÓ
Orosz Annaida: Álomszerű szemüvegen át (Dargay Attila 1927-2009)
Varga Zoltán: A piros gombolyag útja (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál)

HORROR/THRILLER
Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról (Ira Levin-adaptációk)
Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől (Új raj: Karyn Kusama)
Varga Zoltán: Félresikerült feltámadások (Stuart Gordon lázálmai)

TELEVÍZIÓ
Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén (Ryan Murphy: Viszály)
Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők (Bruce Miller: A szolgálólány meséje)

KÖNYV
Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok (Győrffy Iván: Az élet kísértése)
Kránicz Bence: Beavatottak (Fantasztikus világok)

FILM/REGÉNY
Bayer Antal: Bolygók és korok (Valérian-képregények)

KRITIKA
Kránicz Bence: Egyirányú utca (Autós filmek: Nyomd, bébi, nyomd!; Kipörgetve)

A címlapon: Luc Besson: Valerian és az ezer bolygó városa (Cara Delevingne) – A Big Bang Media bemutatója

Nagy Zsolt főszereplésével készül a 70-es évek Magyarországán játszódó romantikus vámpírtörténet, a Drakulics elvtárs. A Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága 449 millió forint támogatást szavazott meg az Isteni műszakkal feltűnt Bodzsár Márk mozifilmjének gyártására, a forgatás októberben kezdődik.

A Drakulics elvtárs egy 70-es években játszódó, romantikus vámpírtörténetet mesél el. A vámpír nyugatról látogat haza a kádár-kori Magyarországra, és rögtön az állambiztonság célkeresztjébe kerül. A titkosszolgálati megfigyelés során bontakozik ki a szerelem közte és a beszervezésével megbízott fiatal elvtársnő között. „A romantikus komédia kém- és vámpírfilmes elemeket vegyít, és olyan fénytörésben mutatja meg a Kádár-kort, amilyenben még soha nem láttuk” – vallják az alkotók.

A film rendezője Bodzsár Márk, akinek az Isteni műszak után a Drakulics elvtárs lesz a második mozifilmje. A forgatókönyv megírásában Jakab Juli és Tasnádi István dramaturgként segítették. A végleges forgatókönyv a Filmalap szakmai és anyagi támogatásával készült. A producerek Pék Csaba és Tőzsér Attila, az operatőr Reich Dániel, a látványtervező Ágh Márton, a vágó Kovács Zoltán.

Lugosi Béla, a harmincas évek hollywoodi sztárja után Nagy Zsolt lesz a következő magyar színész, aki vámpírt alakít a mozivásznon.

A forgatás októberben kezdődik, és a tervek szerint a Drakulics elvtárs jövő ősszel kerül a mozikba.