Premier előtti vetítésekkel és fesztiválkedvenc szerzői filmekkel érkezik október 15-én a 2. Európai Art Mozi Nap, amelyet 34 ország több mint ezer mozijában rendeznek meg. A nemzetközi kezdeményezéshez országszerte 26 magyar művészmozi is csatlakozott, a hazai kínálatot négy friss, díjnyertes európai film mellett három magyar alkotás színesíti. 

„Európa mozizni megy!” – szól az idén második alkalommal megrendezésre kerülő Európai Art Mozi Nap szlogenje, amely az európai film sokféleségét és a művészmozi, mint kulturális tér fontosságát hivatott népszerűsíteni. Az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége (CICAE) és az Europa Cinemas által október 15-ére meghirdetett nemzetközi eseményhez 34 ország több mint 1000 mozija csatlakozott, köztük az Art Mozi Egyesület tagságából 26 magyarországi művészmozi is. 

A Torontói Filmfesztivál legkülönösebb meglepetése idén kétségtelenül Louis C.K. új filmjének előre nem sejtett világpremierje volt. A dolog olyannyira friss és váratlan, hogy hősünk néhány héttel a TIFF előtt maga hívta fel a programigazgatót azzal, hogy épp vágja az általa írt-dirigált-főszerepelt művet, és ha esetleg akad még hely, szívesen bemutatná a kanadai közönségnek (nyilván azonnal akadt). A film legelső nyilvános vetítésekor egyébként maga a közönség sem tudta, kinek a filmjét fogja látni, ami azért is kiemelten fontos volt C.K. számára, mert a közönség ösztönös reakcióját figyelve még a fesztivál alatt is csiszolta a film ritmusát és két vetítés között vágta a jeleneteket.

Nem arról van egyébként szó, hogy C.K. valami különös szerzői ötlettől vezérelve hermetikusan elzárta magát a külvilágtól és saját elefántcsonttornyába zárkózva dolgozott volna a filmen. Saját bevallása szerint csupán annyi történt, hogy nem verte nagy dobra a produkciót és mivel a saját pénzét használta, totális kontrollt gyakorolt minden, így a marketing tudatos mellőzése felett is. C.K. nagyon szerette volna, ha a közönségnek nincsenek előre berögzült prekoncepciói, ami persze rögtön megdől, amint meglátjuk a nevét a stáblistán. Az I Love You, Daddy ugyanis organikus része és logikus folyatása az életműnek, így aki ismeri a vonatkozó fellépéseket vagy a Lucky Louie és Louie világát, az nagy vonalakban tudhatja, mire számíthat.

Amikor befutottak Ridley Scott überklasszikusának folytatásáról az első, nagyon lelkes kritikák, tartottunk tőle, hogy unalomba fullad majd a vonatkozó podcastunk. Ki kíváncsi arra, hogy egy órán keresztül egymás túllicitálva dicsérjük körbe Denis Villeneuve rendezőt és a filmjét? Aztán beültünk a moziba, és kiderült, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 jóval megosztóbb annál, mint amilyennek elsőre tűnt.

Lehet és érdemes-e egyáltalán egy ilyen kultklasszikust folytatni? Mennyire hű az eredetihez a folytatás? Elavultak-e azok a témák, amelyeket a 82-es verzió felvetett? És hogy jön ide a Twin Peaks?

Többek közt ezekről folytatott személyeskedésig fajuló vitát beszélgetett Baski Sándor, Huber Zoltán és Nagy V. Gergő. (Az első negyedóra spoilermentes, a többi nem.)

A podcast régebbi epizódjai a Mixcloudon érhetőek el, de az iTunes-on is fel lehet ránk iratkozni. (Ugyanitt köszönettel várjuk a szöveges értékeléseket.)    

Műfajilag sokszínű kínálattal és nagy fesztiválokon is sikerrel szerepelt filmekkel érkezik az Uránia Nemzeti Filmszínházba október 10-től 15-ig a 12. Román Filmhét. A Román Kulturális Intézet és a Filmszínház együttműködésében megvalósuló programban hat játék- és egy dokumentumfilm, valamint egy rövidfilm-blokk várja az érdeklődőket. A román új hullám alkotói közül Radu Jude és Calin Peter Netzer egy-egy alkotással, Adrian Sitaru pedig két filmmel képviselteti magát, de a legújabb generáció filmjei is vászonra kerülnek.

A filmhetet az idei Berlinale versenyprogramjában bemutatott és a vágói munkáért Ezüst Medvével jutalmazott Ana, mon amour egy-egy vetítése foglalja keretbe október 12-én és 15-én. Calin Peter Netzer rendező – aki Anyai szív című filmjével 2013-ban ugyanitt elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Medve-díjat – ismét a legmélyebb emberi érzések természetrajzát kutatja – ezúttal egy szokatlan szerelmi történetben, amelynek megtekintése elsősorban a felnőtt nézőknek ajánlott. Hősei Ana és Toma, akik az egyetemen ismerkednek meg, és azonnal egymásba szeretnek. Ám hamarosan kiderül, hogy Ana neurózisban szenved, ami komoly próbatétel elé állítja Tomát, és lassanként falat von kettejük köré. A keddi nyitóvetítésen, amely regisztrációval látogatható, a női főszereplő, Diana Cavallioti színésznő lesz az Uránia vendége. 

Ha nem magyarul ír, már régen világhírű lenne. Idehaza mindmáig nem kapta meg az esztétikai munkásságának kijáró elismerést. 

Sopronban születtél, édesapád orvos volt, akinek nevét ma köztér viseli a városban. Milyen útravalót hoztál a szülői házból?

Nehéz kérdés, nem is egy okból. Az ember többet tud másokról, a világról, mint magáról és az övéiről, mert a tudás a külsőre, az idegenre irányul, a belsőre, meghittre, rokonra inkább a hit. Bármely mű, könyv, kép, film, zenemű nemcsak kora korrekciója, de a szerző létének javított kiadása is (nem sikere, de sikerültsége mértékében). A szerző jobb, ha hallgat, rejtőzködik: valamelyik német író tiltakozott, amikor be szerették volna mutatni az utolsó cárnak. Nem akarta elveszíteni a nagy olvasó megbecsülését, félt, hogy a személy árt a művének.

FÁBRI 100
Körhinta, Hannibál tanár úr, Édes Anna, Két félidő a pokolban, Húsz óra, Utószezon, A Pál utcai fiúk , Isten hozta, őrnagy úr!, Az ötödik pecsét, Fábián Bálint találkozása Istennel. Fábri Zoltán életműve stilárisan nem rendeződik egyetlen szerzői ívbe. Világszemléletében annál inkább egységes. Fábrit a történelem által tragikus helyzetbe sodort kisember küzdelme érdekli a mindenkori önkénnyel szemben.

Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus (Fábri Zoltán 1917-1994)
Fábri és a cenzúra (Barabás Klára: A történelem körhintáján. Fábri 100)

PARANOIA THRILLER
Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek belpolitikai eseményei – mint Mccarthy ideológiai boszorkányüldözése, a Kennedy-gyilkosságok és a Watergate-botrány – alapjaiban ingatták meg az amerikai emberek államba vetett bizalmát és biztonságérzetét, amire Hollywood egy új műfaj kikísérletezésével reagált.

Benke Attila: Belső ellenségek (Kortárs amerikai politikai thrillerek)
Sepsi László: B-gyilkos (Michael Cuesta: Amerikai bérgyilkos)
Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig (A francia paranoiafilm )
Barkóczi Janka: Lázas város (Tarik Saleh: A kairói eset)
Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú (Koreai politikai thrillerek)

ÚJ RAJ
Ruben Östlund az első cannes-i Arany Pálmás, aki bevallottan az interneten megosztott videók alapján építi fel alkotói koncepcióját. A svéd rendező filmjei tükröt tartanak az ezredforduló óta radikálisan megváltozott társadalmi érzékenységnek és mozgóképfogyasztási szokásoknak.

Árva Márton: Megfontolt felforgató (Ruben Östlund)

A KÉP MESTEREI
Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere (Lee Ping-bin)

PIER PAOLO PASOLINI
Harmat György: A talált tárgy felmutatása (Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész)

MAGYAR MŰHELY
Morsányi Bernadett: Életem filmjei (Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész)
Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” (Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel)
Varga Zoltán: A király meséi (Újváry László 1945-2017)
Mészáros Márton: Humorra hangolva (Beszélgetés Vékes Csabával)
Vajda Judit: Színház az egész világ (Vékes Csaba: Hetedik alabárdos)

FESZTIVÁL
Várkonyi Benedek: A fény művészete (Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál)
Buglya Zsófia: Krízis és terápia (Szemrevaló/Sehenswert)

KÖNYV
Sághy Miklós: Át a labirintuson (Gelencsér Gábor Magyar film 1.0)
Murai András: Forradalmi kötet (Szűk Balázs szerk.: ’56, te suhanc)

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok (Stephen King: Az)
Sepsi László: Megmutatni Azt (Andy Muschietti: Az)

KRITIKA
Varró Attila: Anyasági vizsgálat (Darren Aronofsky: Anyám!)
Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés (Steven Soderbergh: Logan Lucky – A tuti balhé)
Baski Sándor: Ozon-réteg (François Ozon: Dupla szerető)

Helyszín: egy alsó-ausztriai kisváros a sok közül. Közelebbről: egy átlagos középiskola. Főszereplők: átlagos kamaszok. A történet és a bonyodalom: a kamaszvágyak szokásos melodrámája.

Mindebből akár még arra is következtethetnénk, hogy nincs itt semmi látnivaló, csak egy újabb közhelyes, unásig ismert felnövéstörténet. A Tizenhét ráadásul nem is úgy indul, mintha valami radikálisan új nézőpontot próbálna bevezetni; első blikkre az amerikai romantikus tinifilmek szimpla európai (= lassabb, realistább) mutációjának tűnik. Az író-rendező Mona Art azonban valami érzékenyebbet és átfogóbbat akar. Kiválaszt ugyan egy főszereplőt a 17 éves Paula személyében, de a szűkebb-tágabb környezetében mozgó embereknek, az iskolatársaknak és barátoknak is majdnem ugyanannyi játékidőt szentel. Némi túlzással egy altmani tablót vázol fel a kisvárosi kamaszok látszólag eseménytelen mindennapjairól. Ennek ellenére vagy éppen ezért jogos a kérdés: mégis, mitől olyan izgalmas ez a film? (Mert az.)