A szerdán kezdődött és szombatig látogatható  6. Primanima Nemzetközi Animációs Fesztiválra idén is készült egy beharangozófilm.

A Püsök Botond rendezte M. Kapitányban „egy fiatal lány az apjának szánt születésnapi tortával igyekszik egy szuperhősfilm castingjára. A meghallgatás azonban régi emlékeket idéz fel benne és lassan rájön, hogy valójában mi is számít igazán az életében, és szuperhőssé sem csak egy filmben válhat az ember.” 

Püsök Botond korábban többek közt a Kendeffy című fikciós rövidfilmet, valamint az Angéla című dokumentumfilmet rendezte. A forgatókönyvet Püsök Botond és Kertész Zsanett jegyzi, az operatőr pedig ismét Kürti István. A főszerepben Rainer-Micsinyei Nóra, akit többek közt Enyedi Ildikó Testről és lélekről, Cristina Grosan Éjszakai festés, valamint Badits Ákos Boglárka című filmjéből ismerhet a közönség. 

Öt, a Cannes-i, Velencei és Torontói Nemzetközi Filmfesztivál programjából válogatott vadiúj film – Eszeveszett esküvő, Szeretet nélkül, Megtorlás, Fortunata, Viszontlátásra odafönt – mellett 12 alkotás újra látható lesz a mozivásznon 2017. október 20-23. között Budapesten a Puskin moziban és országosan további 13 város art mozijában az immár 7. Mozinet Filmnapokon.  

A 7. Mozinet Filmnapok premier előtti filmjei között van minden idők legsikeresebb francia filmje, az Életrevalók rendezőinek új vígjátéka, az Eszeveszett esküvő, az Oscar-díjra jelölt Leviatán rendezője, Andrej Zvjagincev Cannes-ban a zsűri díját elnyert Szeretet nélkül című drámája, a Fortunata című olasz film, melynek főszereplőnője, Jasmine Trinca a legjobb színésznő díját nyerte el idén Cannes-ban az Un Certain Regard szekcióban, valamint Pierre Lemaitre világhírű regényének látványos adaptációja, a Viszontlátásra odafönt és a holland rendező, Martin Koolhoven részben Magyarországon forgatott filmje, a Megtorlás Guy Pearce-szel és Dakota Fanninggel a főszerepben. 

Emellett a 7. Mozinet Filmnapok keretében további 12 olyan alkotás is újra látható lesz a mozivásznon, amelyek többsége már nincs műsoron. Igazi ritkaság, hogy a mozik 35 mm-es kópiáról vetítsenek, így fel sem merült, hogy a Porto 35mm, ez a lenyűgöző és különleges szerelmesfilm kimaradjon a válogatásból. A távol-keleti filmeket Park Chan-wook kultfilmje A szobalány, az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű animéje, A fiú és a szörnyeteg és a Kecskeméti Animációs Filmstúdió közreműködésével, japán-francia koprodukcióban készült A vörös teknős képviseli. Közel-keletről az Oscar-díjas Az ügyfél érkezik, aki pedig egy hamisítatlan kelet-európai család történetére kíváncsi, az a lengyel Az utolsó családot választhatja. Stefan Zweig is a régióból indult, de a Stefan Zweig: Búcsú Európától az írónak az amerikai kontinenseken, emigrációban töltött éveit mutatja be, így a filmmel többek között Argentína és Brazília egzotikus tájaira is eljuthatunk. A hatvanas évekbe repít vissza két amerikai film is: az Amerikai pasztorál Ewan McGregor rendezése, Philip Roth Pulitzer-díjas regényének adaptációja, a Jackie pedig főleg Natalie Portman jutalomjátéka miatt emlékezetes. A 7. Mozinet Filmnapokon az idei év magyar filmterméséből is válogatnak: a menekültválság emberi oldalával foglalkozó Az állampolgár, az Arany Medve-díjjal kitüntetett és frissen Oscarra nevezett Testről és lélekről, illetve a Simonyi Balázs ultramaratonját bemutató Ultra szerepel a programban. 

Megjelent a Filmanatómia-sorozat negyedik kötete. Az akciófilm a címében hivatkozott műfajt járja körbe, válogatott tanulmányok mutatják be a zsáner történetét, alműfajait, beszélnek a franchise-rendszerről, az amerikai akcióhősről, szó esik benne a hongkongi és az európai akciófilmekről.  

Napjaink egyik legnépszerűbb, elpusztíthatatlannak tűnő sikersorozata a Halálos iramban, amely újabban gond nélkül képes filmenként egymilliárd dolláros bevételt elérni. James Bond 1962-es, első mozgóképes feltűnése óta talán sosem volt annyira népszerű, mint napjainkban, mozis bevétele szintén a tíz számjegyű régiókba repült. Ötvenen túl lett akciósztár Liam Neeson, Keanu Reeves pedig a Mátrix után szintén ötvenesként lett ismét trendi akcióhős a John Wickkel. Nagyköltségvetésű, látványos, trükkökkel telepakolt zsáner ma az akciófilm, s több rekord is a műfajhoz köthető. 

Az akciófilm hiánypótló tanulmánykötet ugyanakkor szeretne rámutatni arra, hogy az akciófilm közel sem csak az a faék egyszerűségű, kétdimenziós karaktereket és sok csihi-puhit ész nélkül felvonultató műfaj, aminek sokan látják, vagy láttatják. Társadalmi beágyazottsága nemcsak van, de legalább annyira érdekes, mint más műfajoké. 

A Filmanatómia-sorozat negyedik kötete áttekinti az akciófilm sokszínű és gazdag történetét, kitér alműfajaira, vizsgálja legnépszerűbb franchise-ait a James Bond-filmektől kezdve, Piszkos Harryn és Rambón át a Die Hard-mozikig. Az amerikai akcióhőst külön tanulmány tárgyalja, illetve a zsarufilmeket is közelebbről veszi szemügyre egy fejezet. Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni az akciófilm gazdag hongkongi és európai hagyományai mellett, ezekről egy-egy tanulmány erejéig külön is szó esik. Bár a zsánernek sajnálatos módon nincsenek magyar tradíciói, a kötetben interjú olvasható a sokak szerint par excellence akciófilm, a Dögkeselyű rendezőjével, András Ferenccel. Andrew G. Vajnával is készült egy interjú, aki producerként a három legnagyobb akciófilm-franchise-ban, a Rambóban, a Terminátorban és a Die Hardban is közreműködött. 

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált október 18. és 21. között Budaörsön. A négynapos fesztiválon diákok és a fiatal, pályakezdő alkotók filmjeit mutatják be. A friss nemzetközi rövidfilmek mellett egész estés animációs filmek, műhelyek, mesterkurzusok és szakmai fórumok is lesznek. 

A hatodik Primanimára 56 országból több mint 500 nevezés érkezett, amelyből az előzsűri végül 15 elsőfilmet, 21 diplomafilmet és 30 diákfilmet, azaz összesen 66 rövidfilmet, továbbá 34 gyerekfilmet választott ki, amelyek a Primanima díjaiért szállnak versenybe. 

Idén is markáns darabokkal jelentkeztek a fiatal alkotók, amelyek a témákat tekintve erős társadalmi érzékenységről tanúskodnak. Az elsőfilmek közt látható a francia Lucréce Andreae a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramját is megjárt Nagyapa, a rozmár (Grandpa Walrus) című filmje, amely egy család gyászát mutatja be groteszk módon, és itt versenyzik a svájci Anete Melece Analízis Paralízis (Analysis Paralysis) című filctollrajzokat idéző animációja is, amelyben egy kertész egy titokzatos bűnügyet próbál felgöngyölíteni. A diplomafilmek közt a magány elviselhetetlenségét jeleníti meg Wunder Judit Kötelék című animációja, amelyet beválogattak az Annecy-i Filmfesztivál versenyprogramjába is, illetve amely idén megnyerte a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál fődíját. Lovrity Anna Kata diplomafilmje idén a Berlinálén debütált: a stilizált látványvilágú Vulkánsziget egy fiatal tigrislány szimbolikus történtén keresztül a nemi zaklatás témájáról szól. Az elmúlt év egyik nagy közönségkedvence a lengyel Renata Gasiorowska Punci (Pussy) című alkotása, amely egyszerű látványvilággal, de annál több humorral mutatja be egy fiatal lány örömszerzését. 

Mundruczó Kornél filmrendező nyitja meg a 14. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, melynek nyitófilmje az egy Irakban élő ápoló életét bemutató Nincs hová bújnod (Nowhere to Hide) lesz. A nyitóesemény helyszíne idén először a Trafó.

November 14-én indul az egyetlen hazai emberi jogi tematikájú dokumentumfilmes fesztivál, melyet idén 14. alkalommal rendeznek meg. A Verzió november 14. és 19. között Budapesten, november 23. és 25. között Pécsett és Szegeden mutat be válogatást az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjeiből.

A 14. Verziót idén Mundruczó Kornél film– és színházrendező nyitja meg, aki a napokban nyert újabb három díjat a katalóniai Sitgesben. Mundruczót rendezői munkássága elismeréseként a „Time Machine” díjával tüntették ki, legutóbbi filmje, a Jupiter holdja pedig elnyerte a fesztivál fődíját és a legjobb effektekért járó trófeát is. Mundruczó Kornél a dokumentumfilmes műfajhoz és a Verzió Filmfesztiválhoz fűződő különleges kapcsolatáról az alábbi szpotban mesél.

Niobe Thompson Vital bonds – Létfontosságú kötelékek – című filmje nyerte a vasárnap zárult IX. Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál fődíját, illetve a diák zsűri egyik elismerését. Tasnádi István Memója is két elismerést kapott a szolnoki seregszemlén, ahol kilenc ország huszonhat filmje versengett. A díjakat idén is a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság támogatta.

A díjazott filmek vetítésével október 15-én véget ért a IX. Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál, amit 2001 óta minden páratlan évben rendeznek a szolnoki TISZApART moziban. Az idei megmérettetésre közel kettőszáz filmet neveztek, amiből végül nyolc európai ország és Kanada huszonhat alkotása került a versenyprogramba, míg további nyolc filmet az információs sávban tekinthetett meg a közönség. Az idei szemle egyik különlegessége volt, hogy a versenyfilmekről és a díjakról háromtagú, csak fiatal nőkből álló zsűri döntött. Az Aleksandra Jacków (PL), művészeti és médiaoktatási szakértő, Tereza Adámková (CS) dramaturg, vágó, rendező, illetve dr. Kóspál Ágnes (H) asztrofizikus alkotta testület nevében dr. Kóspál Ágnes zsűri elnök méltatta a fesztiválon bemutatott filmeket az október 14-én este rendezett díjátadón.

A skandináv krimiirodalom Steven Spielbergje, Jo Nesbø jelen állás szerint tizenegy kötetet szentelt már az általa teremtett Harry Hole (ejtsd: hú-le) kalandjainak. A norvég sikeríró húsz éve hívta életre a zseniális elméjű, állandó alkoholproblémákkal küzdő nyomozó karakterét, de igazán csak úgy a harmadik-negyedik történetre találta meg a saját stílusát. A legjobb Hole-nyomozásokban a tekervényes bűnügyek, a helyszínek és a karakterek organikus egységet alkotnak, az eset hajmeresztő fordulatai szappanoperás betétekkel (Hole és privát/szakmai környezete magánélete) és váltakozó intenzitású társadalmi áthallásokkal gazdagodnak. A növekvő színvonalú, majd az utóbbi években kínosan generikus unalomba fulladó széria vitathatatlanul a 2007-es Hóember fagyos műfaji bravúrjával ért a csúcsra, így nyilván nem véletlen, hogy a többi potenciális Nesbø-cím közül elsőként épp erre csapott le Hollywood.

Egy ennyire csavaros, számtalan mellékszállal megbolondított, több idősíkon zajló, brutális tempóban szánkázó történetet persze korántsem egyszerű megfilmesíteni. Már-már törvényszerű, hogy a Hóember is több évet vesztegelt az előkészítési fázis poklában és olyan nevek is kiszálltak a projektből, mint a nagy Martin Scorsese. Az első norvég sorozatgyilkos utáni hajszában ugyanis Nesbø csúcsra járatja a zsáner fontosabb hatásmechanizmusait és egy jó értelemben vett ponyvás hullámvasutazásra invitálja az olvasóit. Ahhoz viszont, hogy a standard hollywoodi történetmesélés keretei között is visszaadható legyen a hatásvadászat innenső oldalán táncoló szövevény, a forgatókönyv íróinak igen komolyan bele kellett nyúlniuk a forrásmű szerkezetébe. Nemcsak áthangszereltek és nyestek, számos kulcsfontosságú ponton is változtatni kényszerültek, ami érezhetően megborította a kényes egyensúlyt.