A vizsga című után újra együtt dolgozik Köbli Norbert író és Bergendy Péter rendező. Trezor című történelmi thrillerjük 1956 novemberében játszódik a belügyminisztérium földalatti trezorjában, napokkal a szabadságharc bukása után.

Szinopszis: A belügyminisztérium trezorkulcsai elvesznek az '56-os forradalom zűrzavarában. Ezért alig néhány nappal a szabadságharc vérbe fojtása utána a rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, hogy törje fel nekik saját feltörhetetlen trezorjukat. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított, és onnantól egy izgalmas, fordulatos játszma veszi kezdetét, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik.

Anger Zsolt (Aranyélet, A nyomozó, A martfűi rém) játssza az ártatlanul elítélt széftörőt, aki még egy esélyt kap a sorstól; Scherer Péter (Válótársak, Made in Hungária, A vizsga) pedig a korrupt zsarut, aki kihozza őt a börtönből. Kettejük évtizedes párharcába keveredik aztán bele az ifjú Tasnádi Bence (1945, Aranyélet) figurája. De feltűnik Hámori Gabriella és Elek Ferenc is (mindketten játszottak A vizsgában). Münnich Ferencet, az akkori belügyminisztert a veterán Bezerédi Zoltán (Te rongyos élet, Bizalom) alakítja.

Az idősebb Alexandre Dumas (1802-1870) úgy él a köztudatban, mint a „kard és köpeny” regények egyik atyja és mestere, a skót Walter Scott-tal, valamint Dumas ifjabb írótársaival, Paul Féval-lal és Michel Zévacóval együtt. A kosztümös filmek egyik alműfaja, az úgynevezett „kard és köpeny” filmek százával dolgozták fel D’Artagnan és a három testőr, a „Púpos”, azaz Lagardere lovag, a Kapitány, Rob Roy és a többi hős fordulatos történeteit az 1940-1960-as években. Ennek a műfajnak a jellegzetessége, hogy a 16-18. századi Európában játszódik, leginkább Franciaországban, de bárhol elképzelhető Skóciától Erdélyig, Svédországtól Korzikáig, a lényeg, hogy gáncstalan hősök, talpig lovagok szerepelnek benne, akik kiállnak a gyengék és az igazság mellett, és rendkívül sokat vívnak. Dumas tekinthető a műfaj megalapozójának, aki mintegy 300 művet tartalmazó opusában feldolgozta a francia történelmet a késő középkortól a Restauráció koráig. A három testőr című regénynek több száz különböző feldolgozása született, és a műfaji skála meg a produkciók modora igen széles, az eredeti kosztümös filmektől a paródián át a mindenfajta technikával készült, ember- vagy antropomorfizált állatszereplős animációs filmeken keresztül a western értelmezésig.

Mi okozta Dumas népszerűségét a filmrendezők körében? Kétségtelenül szerepet játszottak ebben azok az örök értékek, amelyekért a Dumas-hősök küzdenek: igazság, szerelem, becsület, hazafiság. De volt egy praktikus oka is. Mert bár Dumas-t, Scott-ot, és általában a 19. századi történelmi regényírókat „romantikus” jelzővel szoktuk illetni, ám a romantika igénye teremtette meg a realizmust, és ezek a regények éppen az egykori életmód, műveltség, mentalitás és tárgyi kultúra színes leírásainak realizmusa révén hatnak.

Tizenegy évvel a Boldog új élet után készült el Bogdán Árpád új filmje, a Genezis, amely a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panorama Special válogatásában debütál majd február közepén.

Szinopszis: A történet középpontjában egy roma kisfiú áll, akinek gyerekkora drasztikusan véget ér, amikor egy brutális támadásban elveszíti a családját. A munkájába temetkező sikeres ügyvédnő (Cseh Anna Marie) felettese nyomására elvállalja a rasszista gyilkosságsorozat egyik vádlottjának védelmét. A nyomozás során megismerkedik az ügyben tanúként résztvevő kisfiúval (Csordás Milán), és ez a találkozás mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja. Egy titokzatos kamaszlány (Illési Enikő Anna) is belekeveredik az ügybe, amikor sötét titkok derülnek ki a szerelméről. 

A film operatőre Dobos Tamás (Apaföld, Lágy eső), a zeneszerzője Víg Mihály, a vágó Politzer Péter (Before Dawn, Fehér tenyér).

A Genezis április 12-én kerül mozikba, a hazai díszbemutató a Titanic Filmfesztiválon lesz.

fotó: Molnár Ádám (Népszava)

A MÚOSZ Film- és Tévékritikus szakosztálya idén is díjazta 2017 kiemelkedő filmes teljesítményeit.

A legfontosabb elismerést, a Filmkritikusok B. Nagy László Díját Török Ferenc rendezése, az 1945 kapta. A legjobb rendező Enyedi Ildikó (Testről és lélekről) lett, az operatőri díjat Ragályi Elemér (1945) kapta.

További díjazottak:

Paul Thomas Anderson aktuális munkáit mindig csak egy aktuálisan szólva vékony cérnaszál választja el attól, hogy a szélesebb közönség (és az Oscar-döntnökök) is rájuk harapjon, ám épp ez az, ami a filmjeit annyira különlegessé teszi. A második filmjével midcult-kedvenccé váló író-rendező ünnepelt sztárszínészekkel dolgozik, izgalmas rejtélyeket boncolgat és nagyon látványos, mégis egyedi vizuális stílusban alkot, mégsem robbant úgy kasszát, mint az a Nolan, akire ugyanezek a megállapítások igazak. PTA viszonya a filmhez és a közönséghez homlokegyenest eltérő, ő nem játékos megfejtésekben, hanem enigmatikus kérdésekben gondolkozik. Lélegzetelállítóan kidolgozott filmjei ellenállhatatlan lassúsággal sodorják magukkal a nézőt, és mindig ott lüktet bennük valami zavarba ejtő titokzatosság, amire az arra fogékonyak kattannak, de a hollywoodi egyértelműségen trenírozott nézőt jótékony zavarba hozza. Ez alól a legfrissebb Fantomszál sem képez kivételt.

SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
A horror Lovecraft óta ellentérként tekint a tengermélyre, a tudomány által fel nem térképezett, meg nem hódított víz alatti világra, ahol nem a ráció az úr. A hibátlan, arányos, harmonikus Szépség és a torz volta miatt kitaszított, de pusztító erejű Szörnyeteg találkozása minden kultúrának archaikus élménye, mert a személyiség és a társadalom ősellentmondásait testesíti meg. 

Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok (Tengermélyi gótika)
Varró Attila: Varázslatos filmvilág (Csoda és fantasztikum)
Huber Zoltán: Idegenszeretet (Guillermo del Toro: A víz érintése)

A LUCAS-UNIVERZUM
Nincs még egy olyan rendező, akinek a neve ennyire szorosan összeforrt volna egyetlen filmcímmel: ha meglátjuk George Lucas nevét, reflexszerűen villannak elénk a Csillagok háborúja neonsárga betűi. Kevesen tudják, hogy a kortárs hollywoodi film gyártói/forgalmazói mechanizmusát meghatározó pop-történeti kolosszust egy olyan filmrendező alkotta meg, aki keményvonalas kísérleti filmesként indult.

Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes (Georges Lucas rövidfilmjei)
Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó (Brian Jay Jones: Georges Lucas – Galaxisokon innen és túl)
Andorka György: Ki a fészekből (Rian Johnson: Star Wars: Az utolsó Jedik)

ÚJ RAJ
Kétszer három nagyjátékfilm, hangos sikerek és apróbb botlások, tizenhét év alatt. John Michael McDonagh és nála három évvel fiatalabb Martin eddigi mozgóképes életművei nemcsak a számokat nézve egymás tükörképei. Filmjeik a morbid humor és játékosság ellenére is tragikus alaptónusúak, a törvényszerűen elkomoruló befejezéseket egyedül a feloldozás felvillanó lehetősége oldja.

Huber Zoltán: Két férfi, egy eset (John Michael és Martin McDonagh)

FILM/ZENE
Géczi Zoltán: A romlás virágai (A 70-es évek amerikai popkultúrája)

A KÉP MESTEREI
Gelencsér Gábor: Az objektív lírája (Miroslav Ondříček 1934-2015))

MAGYAR FILMTÖRTÉNET
Hirsch Tibor: Száguldani szép (Kádár-kori álmok: Autósmesék)
Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos (Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész)

KÍSÉRLETI MOZI
Beke László: „Ő maga a csap” (Maurer Dóra)

ANIMÁCIÓ
Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész (Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel)
Barkóczi Janka: Dühös körök (Ali Soozandeh: Teheráni tabuk)
Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak (Anilogue 2017)

FESZTIVÁL
Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon (Gdynia)

HATÁRSÁV
Kolozsi László: Ikonosztáz (Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre)

TELEVÍZIÓ
Kovács Gellért: Manna Mia (Madarász Isti: Egy szerelem gasztronómiája)

KRITIKA
Soós Tamás Dénes: Minden eladó (Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű)
Baski Sándor: Eltűnik hirtelen (Andrej Zvjagincev: Szeretet nélkül)
Kolozsi László: Határhelyzetek (Samuel Maoz: Foxtrott)
Vincze Teréz: Női hangok kórusa (Julian Rosefeldt: Manifesztum)
Pethő Réka: Csábító olasz nyár (Luca Guadagnino: Szólíts a neveden)

A címlapon: Samuel Maoz: Foxtrott (Itay Exlroad) – A Cirko Film februári bemutatója.

Az igazi horror nem ajtók mögül előugró szörnyekkel és visongató vonósokkal ijesztget, hanem a tudatalattink homályából gyúr rémeket. Az alaktalan félelmek alakot öltenek és a borzongató történeteken keresztül megmutatkoznak előttünk, tematizálva, kibeszélve és oldva a kollektív szorongásainkat. Az efféle alkotásokhoz persze komoly alkotói invenció és nagyfokú műfaji tudatosság szükséges, a katarzis az olcsó ijesztgetés és a trancsír-sokk helyett a dráma, a feszültség és a látvány pontos arányával érhető csak el. Az ausztrál The Babadook a műfaj legnemesebb hagyományaihoz nyúl és kétségtelenül az utóbbi évek egyik legkiválóbb pszichológiai horrorja. Még az sem kizárt, hogy idővel klasszikusként hivatkozunk majd rá.