Levegőtlen tárgyalóterem, a morózus szülők helyett az ügyvédek beszélnek. Kapjon láthatási jogot az apa? Van alapja a vádaknak, miszerint erőszakos a családfő, vagy csak a házasságából menekülő anya nevelte olyan hatásosan ellene a gyerekeit, hogy már ők sem akarnak találkozni vele?

A Láthatás eleinte hatásosan bizonytalanít el afelől, hogy ki a rosszfiú – ha van egyáltalán – ebben a válásban, mert Xavier Legrand épp ezen a kerülőúton haladva tudja felfejteni a családon belüli erőszak valódi természetét, és figyelmeztetni rá, hogy ami kívülről eldönthetetlen patthelyzetnek tűnik, azt belülről lázas, fojtogató szorongásként éli meg az áldozat. Legrand már-már elviselhetetlenül feszült jelenetekben forgatja le a Kramer Kramer ellen antitézisét, amikor szép lassan felfedi az antagonistáját, majd fel is vázolja a magát áldozatnak látó és láttató, érzelmekkel és az erőszak ígéretével egyaránt zsaroló ember karakterrajzát.

MAGYAR MŰHELY
A Kádár-kor harmincnégy évében folyamatosan fennáll lakhatási probléma, viszont ebből legalább harminc esztendőben ez a társadalmi és kulturális közbeszéd engedélyezett tárgya is. Vagyis egyáltalán nem szerepel a cenzurális tabuk között. Neve is van, úgy hívják: „lakáskérdés”. Ha pedig úgyis hivatalos a dolog, filmet is lehet róla 

Hirsch Tibor: Vágytárgyak és enteriőrök (Kádár-kori álmok: lakásmesék)
Gelencsér Gábor: Isten szemével (Beszélgetés Jeles Andrással)
Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma (Beszélgetés Máthé Tiborral)
Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” (Beszélgetés Sándor Pállal)
Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer (Beszélgetés Tóth Barnabással)
Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia (Cseh András és Mata János animációi) 

ÚJ RAJ
Vajda Judit: Egyedül nem megy (Laurent Cantet)

A ZSÁNER MESTEREI
A 70 éves John Carpentert bármennyire is a horrorműfaj mestereként könyvelik el – a Halloween, A köd, A Dolog vagy Az őrület torkában alapján joggal –, az életműben mégis legalább ennyire meghatározó, ha ugyan nem jelentősebb a western zsánerének  rendszeres megidézése, valamint a kötődés a sci-fi műfajához.

Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák (Takeshi Miike-jubileum)
Varga Zoltán: A látszat világai (John Carpenter víziói) 

SZERELMI ÁTKOK
Szabó Ádám: Szenvedélybűn (Sokszorosított sztárok)
Baski Sándor: Beépített anyaghiba (Paul Thomas Anderson: Fantomszál)

NET/PAPÍR/OLLÓ
Alig néhány éve még úgy hittük, az internet fejlődésével és a közösségi platformok robbanásszerű terjedésével végre valóban közvetlenül formálhatjuk a demokráciát. A világháló alulról építkező struktúrája és a heterogén információk sokasága törvényszerűen kizárják a tudatos torzítás, az elhallgatás vagy a manipuláció lehetőségét. A kezdeti hurráoptimizmus mára sötét depresszióba váltott.

Huber Zoltán: Hasadó valóságok (Az álhírek és a közösségi média)
Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt (Rajongói elméletek)
Szíjártó Imre: Filmmániások (Jelentés a blogoszférából)
Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei (Steven Spielberg: A Pentagon titkai)

KÖNYV
Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság (Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés)  

FILMTÖRTÉNET
Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj (A Heimat-film)

FESZTIVÁL
Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi (BIDF)

KÍSÉRLETI MOZI
Varga Balázs: Enyészet (Lichter Péter: The Rub)

KRITIKA
Schreiber András: Germán anya (Fatih Akin: Sötétben)
Tóth Klára: A kultúra folytonosság (Zsigmond Dezső: A Sátán fattya)
Huber Zoltán: Célközönséges (Herendi Gábor: Valami Amerika 3.)
Kolozsi László: A félfülű Getty (Ridley Scott: A világ összes pénze)
Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok (Greta Gerwig: Lady Bird)

Címlapon: Fatih Akin: Sötétben (Diane Kruger) – A Cirko Film márciusi bemutatója

Aki ismeri és imádja a kommersznek csúfolt olasz műfaji filmek zsenialitását, Hélène Cattet és Bruno Forzani nevét most rögtön jegyezze meg magának! A Brüsszelben élő francia házaspár négy éve eminensként jegyzetelte ki a klasszikus giallók legjobb pillanatait, hogy egy csodálatos őrülettel (L'étrange couleur des larmes de ton corps) ajándékozzák meg az efféle ínyencségekre fogékony közönséget. A kényeztetés most tovább folytatódik, a páros ugyanis az elszállt szürreáliát és a filmtörténeti hullámvasutazást megtartva ezúttal a spagettiwesternek értő rajongóit dédelgeti. A Hullák a napon (Laissez bronzer les cadavres) úgy hozza vissza a poros almeríai vidék hangulatait, hogy közben az edzettebb nézőket is garantáltan zavarba hozza.

Cattet és Forzani egy francia bűnügyi ponyvaregényből varázsol csodálatosan öntörvényű látomást, ahol a feszes alaphelyzet és az átverésekre épülő történet csak ürügyként szolgál a filmnyelvi tűzijátékhoz. A sztori dióhéjban annyi, hogy néhány fickó elrabol egy csomó aranyat és a mediterrán tengerpart egy omladozó szegletében éldegélő fura házaspárnál húzzák meg magukat, míg be nem toppan két motoros rendőr. Innen aztán a Kereszttűz (Free fire) jóval izgalmasabb és érdekfeszítőbb testvérét követhetjük, ahol tényleg mindenki mindenkire lő, vagy legalább megereszt egy kósza gépfegyver-sorozatot.

Április 4-13. között Budapesten 7 helyszínen rendezik meg a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált, mely 2005 óta versenyfesztiválként is működik. A jubileumi születésnapját ünneplő Titanic Wes Anderson Ezüst Medve-díjas Kutyák szigete című filmjével nyit, de itt lesz majd először látható hazánkban Bogdán Árpád Genezis című alkotása is. A fesztivál idei vendége Izland.

Idén előreláthatólag 45 filmet láthat majd a közönség, köztük befutott rendezők új filmjeit, elsőfilmesek debütáló alkotásait, illetve kevésbé ismert régiók filmművészetének izgalmas darabjait. A fesztivál idei vendége Izland lesz, de láthatunk majd iráni, indonéz, lengyel, szerb, kazah és brazil alkotásokat egyaránt, valamint a Hullák a napon (Let the Corpses Tan) című belga thrillert vagy Andrus Kivirähk: Ördöngös idők című regényének filmfeldolgozását is (amolyan észt Indul a bakterház). Olyan filmeket nézhetnek majd premier előtt a nézők, mint a Veszett vidék című ausztrál dráma vagy A bosszú című francia női thriller. Csak az idei Titanicon lesz látható többek között az A Ghost Story az Oscar-díjas Casey Affleckkel a főszerepben vagy Chloé Zhao a világ számos filmfesztiválján – többek között Cannes-ban is – díjat nyert The Rider című alkotása.

Márciusban újra mozivásznon látható AZ ÉN XX. SZÁZADOM, Enyedi Ildikó 1989-ben készült és a cannes-i filmfesztiválon Arany Kamerával díjazott első játékfilmje. A díszelőadás március 3-án lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban. 

A Filmalap digitalizálási és filmfelújítási programja évről évre egyre több alkotást tesz újra elérhetővé a magyar filmtörténet klasszikusaiból. A Filmarchívum szakmai irányításával a Magyar Filmlabor szakemberei és neves operatőrök közreműködésével zajló restaurációs program célja, hogy a filmművészet hazai kincsei kiváló képi és hangminőségben kerülhessenek ismét a közönség elé. A mozibemutatók sorozatának első epizódja a Pannonia Entertainment által tavaly nyáron országosan bemutatott Vuk volt, amelyet ősszel Fábri Zoltán egyik legismertebb alkotása, A Pál utcai fiúk követett. 

A felújítási program egyik kiemelkedő eseménye a Testről és lélekről című filmjével tavaly Arany Medve-díjat nyert Enyedi Ildikó első játékfilmje, Az én XX. századom digitálisan restaurált változatának teltházas bemutatója volt a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A felújított változatot a Magyar Filmlaborban készítették el a film operatőre, Máthé Tibor közreműködésével az eredeti kameranegatív és hangszalag felhasználásával. 

Az Eric Toledano-Olivier Nakache rendezőpáros a 2011-es Életrevalókkal vált világsztárrá (melyből 2017-ben A-listás hollywoodi remake készült The Upside címmel), elsősorban talán azért, mert a profizmuson túl eddigi filmográfiájuk kulcsszava az életigenlés, fő témáik pedig a tolerancia és az esendőség, mindegy, hogy épp ifjúsági tábor lakóiról (Volt egyszer egy nyár), lebénult, idősödő milliomosról (Életrevalók), vagy egy szenegáli bevándorlóról (Samba) legyen szó.

Az Eszeveszett esküvővel a Volt egyszer egy nyár könnyed, helyzet- és jellemkomikumra építő világához térnek vissza, a központban pedig itt sem egy karakterpáros, mint inkább egy miliő katalógusa áll, rengeteg gyorsan, de gondosan kidolgozott szereplővel és mellékszállal, valamint feszes időkerettel. Max a rendezvényszervezés veteránja, hatalmas stábjával egy patinás kastélyban tartott vidéki lakodalmat visznek, és az esemény során természetesen minden megesik, ami egy esküvőszervező (hát még az ifjú pár) rémálma.

„Szerelmes film középhaladó boldogtalanoknak”. 

Aki az itthon egyre gyakrabban alkalmazott gerillamódszerrel, kisköltségvetésből készít filmet, tudhatja, hogy nehéz dolga lesz, ha olyan minőségi alkotást akar, amely valóban meghódítja a közönséget. Vámos Zoltán első egészestés mozifilmje, az általa rendezett és – kezdetben Verebes Istvánnal, majd Schultz Sándorral – írt Parázs a szívnek kevés pénzből, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatása nélkül készült. A film rendezője, a mentőorvosként, aneszteziológusként és egyetemi oktatóként dolgozó Vámos korábbi, amatőr filmes időszakában több ismert színész (köztük Reviczky Gábor, Tahi Tóth László, Tóth Enikő, Csomós Mari) bevonásával már készített rövidfilmeket. Egész estét filmje, amely eredetileg az Izzik a galagonya címet viselte addig, amíg Weöres Sándor örökösei meg nem tagadták a névhasználatra vonatkozó jogot, jórészt a Pécsi Tudományegyetem és a kisebb cégektől összekalapozott kevesebb, mint húszmillió forintos összköltségvetésből, alaposan kicentizett forgatási idő alatt valósult meg.