Bár a jó öreg nyári kasszafilmszezon az évesre széthúzott bemutatósdival gyakorlatilag megszűnt, a kánikulás-klímás mozizásnak még mindig sajátos hangulata van. Sajnos az idei kínálat eddig finoman szólva elég lanyha volt, ám a Cruise-művek leszállították nekünk a definitív multiplexes attrakciót. A küldetés előzetesen már csak azért is lehetetlennek tűnhetett, mert hősünknek hatodjára, a hatodik X felé közeledve kellett ismét elhitetnie velünk, hogy komolyan aggódnunk kell érte. Cruise újabb produkcióját elsősorban azért koronázza siker, mert ismét remekül egyensúlyoz a kőkemény fokozáskényszer és az oldschool kémes-kalandos akciózás között.

Huszonkét éve valószínűleg maga Cruise sem gondolta volna, hogy az alapvetően csapatjátékon alapuló tévésorozatból olyan személyre szabott Bond-franchise lehet, ami mára gyakorlatilag a karrierje gerincét jelenti. Bár a legjobb vitathatatlanul a De Palma-féle első felvonás, a széria a harmadik résznél, az eminens J. J. Abrams dirigálásával találta a formulát, amit a mai napig sikerrel újráz. A minél hajmeresztőbb akciószekvenciák köré magát csavarosnak mutató, de alapvetően nyílegyenes hajsza-logikájú cselekmény íródik, amit némi románc és faék egyszerűségű erkölcsi mázga egészít ki. A hű társak a humorért felelnek és folyamatosan csodálják a főhőst, a másik oldalon pedig elvetemült bűnözők támadnak a fennálló világrendre. Cruise közben meg csinál néhány brutális, a lehető legkevesebb CGI-csalással élethűvé varázsolt kaszkadőrmutatványt. Mi megvesszük a jegyet, ő lóg meg ugrál, bennünk meg felmegy az adrenalin és elégedetten távozunk. Fair trade.

Ma indul a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, ahol Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje az Arany Leopádért versenyezhet. 

A Marokkóban forgatott napsütéses film noir felvételeikor az alkotók a természetességre törekedtek. „A műfaj miatt és egy ilyen közegben adnák magukat a vizuális klisék, a romanticizálás, de abban biztos voltam, hogy ezt nem akarom, hogy se teve nem lesz a filmben, se narancssárga dűnék a naplementében. Semmi nincs az árnyékban, semmi nincs a sötétben, minden kint van a tűző napon. A rejtély nem valamilyen külső entitásból fakad, hanem magából a főhősből. Nem a hosszú árnyakban és a sötét sarkokban kell keresni a megoldást, hanem abban, ahogy a megbízhatatlan elbeszélőnkön keresztül megismerjük ezt a történetet ” – emelte ki a rendező, Kenyeres Bálint.

Bármelyik véleménybuborékban éljünk, a hisztérikus negativizmus, a “szarul mennek a dolgok” világmagyarázó narratívája összeköt minket. Mindegy, hogy kihez vagy mihez kapcsoljuk, a neopopulizmust vagy Sorost okoljuk, egyértelműen a kollektív rossz közérzet korszakát éljük. A gyakran leegyszerűsítően Trump nevével fémjelzett éra nyilván nem a 2016-os elnökválasztás egyenes következménye, a milliárdos médiahekker megválasztása csak napvilágra hozta a mélyben zajló komplexebb folyamatokat. Azokat az érzeteket és szorongásokat, melyekre a tömegkultúra is érzékenyen reagál.

A makro- és mikroközösségek látványos atomizálódása, a virtuális tereket elsivatagosító trollszellem, a paranoiával kevert kiválasztottság-tudat, a “mi versus ti” szociopatologikus kiélezése, mindenki kiválaszthatja a számára releváns irritációt. A félelem kultúrája látványosan ott kísért a horror friss reneszánszában, az amerikai álmot sirató drámákban, a sokkolóan kiábrándult állapotrajzokban. Az olcsóbb, rugalmasabb műfajok felől szép lassan a fősodorba szivárgó trend igen árulkodó vonása, hogy számos írói és/vagy rendezői bemutatkozás simul bele, erőteljesen jelezve a deprimált légkör egyetemes aktualitását. A kőgazdag tinibarátnők ijesztően torz világát feltérképező Thoroughbreds (Telivérek) e vonulat különösen cinikus és gonosz darabja, a domináns közhangulat újabb figyelemreméltó lenyomata.

Schwechtje Mihály első játékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) mozibemutatója szeptember 13-án lesz. A filmhez készült animációs teaser, és film teaser után most elkészült az első magyar tini thriller előzetese is.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) főszereplője, Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj.  Muszáj szembenéznie tinédzser korosztályával, azok hiúságával és saját csapongó érzelmeivel. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-) az első magyar tini thriller, egy online zaklatásba forduló szerelem története. 

A mozibemutató szeptember 13-án lesz, a film soundtrackje itt hallgatható meg. 

Magyarországra jön Claudia Cardinale (Volt egyszer egy vadnyugat, 8 és fél, A párduc), Klaus Maria Brandauer (Mephisto, Redl Ezredes, Távol Afrikától) és Jean-Marc Barr, A nagy kékség főszereplője, itt lesz Ingmar Bergman legendás – magyar származású – munkatársa, Katinka Faragó. Bemutatásra kerülnek a Filmarchívum és a Filmlabor által restaurált magyar filmek, más európai archívumok által restaurált remekművek. Először lesz látható a gyönyörűen restaurált, Oscar-díjas Mephisto, portré- és dokumentumfilmek a filmtörténet olyan meghatározó női karaktereiről, mint Hedy Lamarr, bemutatkozik a Cannes-i Fesztivál filmtörténeti programjának legjava, és azt is megtudhatjuk, mi inspirálta Wes Andersont A Grand Budapest Hotel készítésekor – a szeptember 4-én kezdődő II. Budapesti Klasszikus Film Maratonon.

Az első Filmmaratont 2017 novemberében rendezte meg a Magyar Nemzeti Filmalap égisze alatt működő Filmarchívum. Akkor 3 nap alatt több mint ötezren voltak kíváncsiak a restaurált klasszikus remekművekre, a szakmai programokon pedig több százan vettek részt. A Filmalap 2017-ben indult Nemzeti Digitalizálási és Filmfelújítási Programjának keretében eddig 32 film újult meg a Magyar Filmlaborban a Magyar Nemzeti Filmarchívum szakmai irányításával. Többek között Fábri Zoltán 13 filmje, Radványi Géza örökzöld klasszikusa a Valahol Európában, Enyedi Ildikó Arany kamera díjas Az én XX. századom című filmje, Szabó István 9 filmje, Sára Sándor 4 filmje, Jankovics Marcell 2 egész estés animációs filmje, továbbá Ternovszky Béla Macskafogója és Koltai Róbert idén 25 éve bemutatott filmje, a Sose halunk meg kapott új digitálisan restaurált kópiát.

Kíméletlen naturalizmusa és gondosan kimunkált drámai szerkezete minden idők legjobb westernsorozatává tették a Deadwoodot.

Ami a dramaturgiai invenciót, a forgatókönyvírás minőségét illeti, a 2000-es években a televíziós sorozatok jelentették az amerikai filmgyártás legizgalmasabb területét. E sorozatok általában létező műfajok szabályrendszerét vették alapul, hogy azokat variálva új és megdöbbentő felfedezésekre vezessék a nézőt az emberi természet és a társadalom működésének témakörében. Ahogy például a Maffiózók a gengszterfilm vagy a Drót a zsarufilm/politikai krimi műfajára támaszkodtak, úgy a szintén az HBO műhelyében készült Deadwood a western világát idézte fel, de jóval merészebben szakítva a zsánerkonvenciókkal, mint a műfaj késői korszakának revizionista darabjai.

Az első évad első epizódjának már első tízperce letaglózóan jelzi a naturalizmusnak és a drámai erőnek azt a fokát, ami a Deadwoodot különlegessé tette. Egy montanai kisváros seriffjeként ismerjük meg a sorozat egyik főhősét, Seth Bullockot, aki épp távozni készül posztjáról, hogy a határvidéki Deadwoodban próbáljon szerencsét, amikor lincselő tömeg jelenik meg az utcán, hogy egyetlen őrizetesének kiadatását követelje. A nyilvánvaló túlerővel szemben Bullock egy megoldást talál a törvény tekintélyének megőrzésére: kivégzést rögtönöz, amit az első rémület elmúlta után a halálra szánt rab sem ellenez. Bullock emberségből egy darab papírra felírja a fogoly végakaratát, majd saját kezűleg töri ki a rövid zuhanás miatt fuldokló ember nyakát. Az egymásra szegezett fegyverek feszültségében pergő jelenetnek az erőszak borzalmán túl legalább olyan fontos része az a futó, de az emberi méltóság mellett pálcát törő mozzanat, amikor a lincselők vezérének tiltásával dacolva az egyik férfi vállalja, hogy a seriff távozása után az utolsó szavakat tartalmazó papírost átadja az elhunyt fiának.