November 30-ig meghosszabbították a nevezési határidőt a jövőre hetedik alkalommal megrendezett Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra. Az eseménysorozat 2019. március 25. és 31. között lesz Budapesten, a Toldi moziban. A szervezők 2017. január 1. után készült külföldi és magyar rövidfilmekből válogatják ki a fesztivál filmjeit. Idén is várják a nevezéseket az LMBTQ- és horrorszekcióba is. 

A Friss Hús pár év alatt Budapest egyik legmeghatározóbb filmes eseménysorozatává vált. A fesztivál bebizonyította, hogy a friss és mindig újító rövidfilmes formátum különösen érdekes a filmszerető közönség számára: a Toldi moziban szervezett programsorozat látogatottsága évről évre nő, vetítései rendre telt házasak, és jelentős szakmai és sajtóvisszhangot keltenek. A vetítések mellett szakmai programok is várják az érdeklődőket, és pitchfórum is lesz, ahol filmterveket, rövidfilmes ötleteket mutatnak be az alkotók.

A Friss Húson mutatkozik be minden év elején a magyar rövidfilmes termés legjava, és innen indulnak nemzetközi fesztiválkörútra a tehetséges magyar rendezők filmjei. A 2016-os Friss Hús különdíjának nyertese például Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje volt, amely később sorra halmozta a nemzetközi fesztiválsikereket, majd Oscar-díjat is nyert. A rendező azóta legújabb rövidfilmjével, A legjobb játékkal (2018) is visszatért a budapesti fesztiválra. 

A hazai közönségnek a Friss Húson bemutatkozó filmek gyakran kerülnek be Cannes, Szarajevó, illetve egyéb A kategóriás nemzetközi fesztiválok versenyprogramjába.

Nevezni itt lehet: https://filmfreeway.com/festival/FrissHus

A 3. évaddal véget ért minden idők talán legsikeresebb magyar sorozata (már ami a kritikai visszhangot illeti), és ha annak idején a 2. évadot is alaposan kibeszéltük, akkor most sem tehettünk mást. Vendégként csatlakozott hozzánk a Geekz főszerkesztője, Rusznyák Csaba, aki velünk ellentétben eddig sem rajongott a szériáért, és – spoiler – az utolsó évad sem győzte meg. Volt tehát vita is bőven. Az adás végén, epilógus gyanánt foglalkoztunk Ujj Mészáros Károly az X - A rendszerből törölve című magyar skandináv krimijével is. (Ez a rész 1:02:10-nél kezdődik.)

Ami szóba került:

• tényleg annyira politikus a sorozat, mint amennyire annak tűnik,
• és ha igen, mennyire hiteles,
• 7. rész: az évad csúcspontja vagy mellélövése,
• melyik karakter útja volt a leginkább, és melyik a legkevésbé hiteles,
• hozzáadott-e valamit az élményhez, hogy egyszerre vált elérhetővé a teljes évad,
• és túl vagyunk-e az „ahhoz képest, hogy magyar”-mércén?

Budapesten november 11-én vasárnap ért véget a 15. VERZIÓ Filmfesztivál. Az eseménynek idén is a Toldi mozi, a Művész Mozi, a Kino Café Mozi, a Blinken OSA Archívum, a Közép-európai Egyetem, valamint a Trafó Kortárs Művészetek Háza adott otthont. 

Az emberi jogi dokumentumfilm fesztiválon 59 filmet vetítettek 35 országból. Közel 10 ezren vettek részt a Fesztiválon, 42 telt házas vetítést produkálva. A filmek után összesen 43 közönségtalálkozót szerveztek, ebből 30 beszélgetés volt az alkotókkal, 13 pedig kerekasztalbeszélgetés szakértőkkel. A Fesztiválon 20 országból 45 vendég vett részt a szakmai programokon. 

A 15. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál díjazott filmjei:

• Magyar Közönségdíj: EGY NŐ FOGSÁGBAN
• Nemzetközi Közönségdíj: ERDŐK IDEJE
• Legjobb Emberi Jogi Film díja: SRBENKA
• A Diákzsűri különdíja: SEMMI SEM MUTATJA
• Legjobb Diák- és elsőfilm díja: A SZIGET
• A Nemzetközi zsűri különdíja: AZ Ő HANGJUK és CARLOS FILMJE
• Gyerekzsűri díja: NAGYI PROJEKT

A vidéki VERZIÓ programjai november 15-én indulnak Pécsen. Idén először Kecskemét is vetít válogatást, Szegeden pedig két helyszínen is láthatnak emberi jogi dokumentumfilmeket az érdeklődők.

A II. latin-amerikai dokumentumfilm-fesztivál (október 16–21.) legfontosabb témája a szülő-gyerek viszony volt.

A Déli-Doku, a kortárs latin-amerikai dokumentumfilm-fesztivál azzal a céllal szervezte vetítéseit, hogy közelebb hozza hozzánk Latin-Amerika kultúráját. Az Amazona című film (rendező: Clare Weiskopf) ennek ellenére egy olyan témát vitt a mozivászonra, amely sem helytől, sem időtől nem függ – az anyaság felelősségét firtatja egy anya és a szülés előtt álló lánya kapcsolatán keresztül. Ebben az őszinte és ítélkezéstől mentes filmben minden benne van, ami egy asszony és a gyerekei közötti kapcsolatok legmélyén húzódik. Az anya és az apa életét meghatározó önmegvalósítás és a szabadság iránti igény, és annak következményei, ahogy gyerekeik megélik ezt a szabadságot, bizonytalanságot a hétköznapokban.

Hol a határa az önzésnek, és hol a határa a szülői felelősségnek? Meddig nem árt az önmegvalósító életmód a gyerekek fejlődésének, és mikortól okozza személyiségük lerombolását? Ki és miért vállalja a felelősséget a válás után a gyerekekért? Rendezhető-e egy ilyen kapcsolat valaha az életben? Ezek a kemény kérdések mind megfogalmazódnak Clare Weiskopf rendezőnő filmjében.

Alice a felkelő nap országában. Kísértet-anime Miyazakitól.

A kereskedelmi televíziók jól álcázott hiánygazdálkodása nyomán a japán rajzfilm a negéd vagy a brutalitás szinonimája nálunk is, épérzékű felnőttnek, s még nem pokémonizált gyereknek eszébe sem jut beülni egy japán mozgóképregényre. Nem tudja miről marad le, mert magyar képernyőn Miyazaki filmet még soha nem láthatott, a mozikba ugyan eljutott kettő e mesterművekből, A szél harcosai (1984) és A vadon hercegnője (1998), de reklám és kritikák híján nyomtalanul eltűntek a hollywoodi kommersz-özönben.

Pedig Miyazaki – zseni. Miből lehet tudni? Ától cettig ismeri a szakmát, azon nagy mesterek közé tartozik, akik még minden fázisrajzot maguk ellenőriznek; a Chihiro szellemországbanhoz 40%-kal több cell készült, mint egy átlagos, mai Disney-produkcióhoz, vagyis minden rajz egyedi, a figyelmünkre számítanak, nem a renyheségünkre. Ez nem használat után, vagy inkább már használat közben eldobható rajzfilm-bóvli, hanem újra és újra elővehető, és előveendő kirakós játék, amelyben gyerek és felnőtt egyaránt boldogan téved el. A mesterségbeli tudás persze csak alapja a teremtő géniusznak, Miyazaki mindenekelőtt demiurgoszi képességének köszönheti népszerűségét (a 20 millió dollárból forgatott Chihiro 230 millió dolláros hazai bevételével minden japán rekordot megdöntött, s ebből tényleg nem a profit az érdekes, hanem a közönség lelkesedése), minden filmjében fantasztikus univerzumokat teremt. Ha nem is a semmiből, mert a japán manga és a francia képregény, a honi folklór és a viktoriánus mesevilág (mindenekelőtt az Alice Csodaországban) mind nyomot hagyott a Miyazaki rajzfilmeken, az eklektikából azonban összetéveszthetetlen Miyazaki-stílus kerekedik ki, amelyet nem kevésbé átgondolt világkép animál.

Szembesítés

Az úgy nevezett nyugatiak többsége valószínűleg tudja, de legalábbis sejti, hogy nem csak a cipőjét, a pólóját, de a mobiltelefonját is Kínában gyártják, a konkrét számok ezzel együtt is mellbevágóak. Az elektronikai eszközök 90%-a az ázsiai országban készül, ezen belül a kamerák 50, a mobiltelefonok 70, és a számítógépek 90%-át szerelik össze ott. Lehet a munkakörülményekről is sejtésünk, néha egy-egy hír átüti a nyugati média ingerküszöbét is – például, amikor a Foxconn gyárban biztonsági hálókat szereltek fel az öngyilkossági hullám miatt –, de az csak a jéghegy csúcsa. A többek közt az Apple-nek is szállító gyárakban a gépsorok mellett, ablaktalan, szellőzés nélküli helységekben ülő humán robotok sokszor szabadnap nélkül dolgoznak 12 órákat. A munka része az okoseszközök tesztelése és a kijelzők megtisztítása, amihez olyan vegyszereket használnak, amelyeket nyugaton már legalább 40 éve betiltottak. A Foxconn vezetősége tagadja a vádakat, de tény, hogy a dolgozók közül rengetegen szenvednek a mérgezéshez kapcsolható leukémiás vagy rákos megbetegedésben.

Intimitás és kreativitás, dráma és terápia egészen eredeti kombinációja születik meg Zurbó Dorottya önálló rendezésében, a Filmalap Inkubátor programjában készült Könnyű leckékben, amely egy teljes tanéven át kíséri a tizenöt évesen Szomáliából egyedül elmenekülő, és végül Magyarországon maradó Kafiya sorsát. A magyart már érthetően törő karcsú, fekete lány egy budapesti gyerekotthonban lakik, és a nyelvtanulás mellett az érettségire készül bámulatos kitartással, olyan tantárgyakból, melyek némelyikébe a magyar diákok bicskája is gyakran beletörik. A másságát külsejében is megtestesítő Kafiya egyszerre közvetlen és megközelíthetetlen, éteri jelenség; Zurbó filmje arra vállalkozik, hogy a magas, kecses, szupermodell külső, a problémákhoz való pozitív hozzáállás és látszólagos kiegyensúlyozottság mögötti mély, kibeszéletlen traumák és koravén komolyság nyomába ered. Azért lesz kiemelkedően jó munka, mert tisztában van vele, hogy dokumentumfilmesként nem elég a szereplőt és a történetet megtalálni, ha nem sikerül az ehhez leginkább illő hangütést, attitűdöt és dramaturgiát hozzáilleszteni.