Ha úgy tűnt pár héttel ezelőttig, hogy MINDENKI a Trónok harca utolsó évadát nézi, az azért volt, mert tényleg majdnem mindenki azt nézte, és erről a nézők/rajongók be is számoltak a különféle on- és offline fórumokon. (Voltak, akik podcastet is készítettek róla.)
Az HBO sorozatának óriási népszerűségét lehet azzal magyarázni, hogy a „sárkányos Dallas” valóban tévétörténelmet írt, ötvözve a klasszikus kosztümös műfajok dogmáinak kiforgatását a korhatáros kalandfilmek és királydrámák izgalmaival, de a tömegvonzás aspektusát sem lehet zárójelbe tenni. Indulásakor a sorozatot George R. R. Martin regényének rajongói és a fantasy műfaj kedvelői követték, és persze azok, akik a csatorna évtizedek alatt kiépített reputációjának köszönhetően minden nagyobb szabású HBO-produkciónak bizalmat szavaznak. Amint szép lassan kiderült, hogy a regényekhez hasonlóan a Trónok harca tévés változata sem egy ortodox fantasy, illetve a hagyományos és a közösségi médiában is egyre nagyobb visszhangot kaptak a széria nézői elvárásokat kicselező sokkpillanatai (Ned Stark kivégzése vagy a „vörös nász”), úgy csatlakozott be a szélesebb közönségréteg is – olyanok is, akik a műfajt amúgy nem kedvelik különösebben, és korhatáros tartalmakat sem szoktak fogyasztani.