Filmvilág blog

#135 - Francia kapcsolat, Lidérces órák, Mesterdetektív

2023. augusztus 29. - filmvilág

francia_kapcs2.jpg

 
Új adásunkban folytatunk egy sorozatot, befejezünk egy másikat, és elindítunk egy harmadikat. A Scorsese-életműben elértünk a Lidérces órákig (1985), a 90 éves Michael Caine pályájának ünneplését az 1972-es A mesterdetektívvel és 2007-es remake-jével zárjuk le, az augusztusban elhunyt William Friedkin tiszteletére pedig a Francia kapcsolatot elemezzük ki.

Az adásból kiderül többek közt, hogy

  • miért döntött úgy Scorsese, hogy „hozott anyagból” dolgozik,
  • mit szimbolizálhat a Lidérces órák főszereplőjének kálváriája,
  • az eredeti Mesterdetektívben vagy az újrában alakít-e nagyobbat Michael Caine,
  • hol volt a helye Friedkinnek Új-Hollywoodban,
  • kik bújtak elő a köpönyegéből,
  • és miért (nem?) a Francia kapcsolat a fő műve?

Menetrend:

00:40 - Scorsese-sorozat: Lidérces órák
41:00 - Michael Caine-sorozat: A mesterdetektív (1972) + Mesterdetektív (2007)
1:00:10 - William Friedkin (1939-2023)
1:13:15 - A francia kapcsolat
2:00:35 - Dénes és a medve

podcast epizódjai minden fontosabb podcast applikációban elérhetőek, de a Spotify-on, az Anchoron és az iTuneson is fel lehet ránk iratkozni. (Ugyanitt köszönettel várjuk a szöveges értékeléseket.) A podcast saját Facebook-oldala itt érhető el.  Az adás korlátozott ideig innen le is tölthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3218196055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó G. Ádám 2023.08.29. 11:21:35

Egészen káprázatos, hogyan aknázza vagy nem aknázza ki a '70-es Shaffer-színdarab tartalékait a két angolszász feldolgozás. Míg a Joseph Mankiewicz-féle adaptáció tetrális háttere dacára nemcsak fordulatos, hanem dinamikus, élő-lélegző, tényleg filmszerű krimi, addig a Branagh-változat (nem remake, újabb adaptáció, van brit-pakisztáni is) piszkosul fáradt, létidegen és homofób. Előbbinél óriási súllyal bír, ahogy az alulról felkapaszkodott (vö: Caine valódi előélete) Tindolini képes valóban túljárni az őt lekicsinylő Wyke (vö: Olivier respektusa) eszén, de szintén nem elhanyagolható, hogy a krimiíró is belebukik a saját önhittségébe, de a folyamatosan megalázott, státusza, olasz gyökerei, családi öröksége miatt névleg stigmatizált színész bizonyítási kényszere is délibáb, hiszen az életével fizet a fals győzelméért. Vagyis Mankiewicz első adaptációja a játékelméletből bontja ki a hatalom, a háború természetét, mely szerint csatában, játszódjon le nemzetek vagy egyének között, senki nem kerülhet ki győztesen, hiszen nép és személy is gyakran pitiáner okokból mennek egymásnak, így ügyes stratégák sem tudnak lenni, csak szánalmas figurák. Érdekes megfigyelni, hogy a krimikre vagy a whodunitokre máig mennyire jól tapad a játéknarratíva, ld.: Nyom, Bodies Bodies Bodies, Az üveghagyma, plusz maga a nyomozásszál is tökéletesen a kicsinyes hatalmi játszmák metaforájává avatható.

Hát igen... Branagh-nek alig jutott hely, a homoszexuális vonulat teljesen kidolgozatlan, semmiért ráerőltetett fordulat az egészre, csak a végig egyértelmű alá-fölérendeltséget illusztrálja, semmiféle szívfájdalom nincs itt, csak egy sértő, zéró kifutású ötlet az egész, amitől valóban még nagyobb katyvasz a megoldás. Maguk a színészek is fáradtan, fix kamerák előtt, színpadiasan, tévéjátékba illően beszélnek, mozognak, semmi cinematikus nincs bennük, holott ezt a látványvilág, Caine karizmája (Law-é sajnos nem), Pinter szkriptje, pláne egy modernizált generációs konfliktus vagy gender-analízis az előnyére fordíthatta volna.

Szabó G. Ádám 2023.08.29. 11:31:04

@Szabó G. Ádám: Ui. Caine-t jobbnak tartom a '72-es szeretőszerepben (Olivier persze zseniális), hiszen az ottani cselekmény átgondoltsága miatt a játéka is belesimul az összképbe, míg a 2007-es adaptációban az ő és Jude Law alakítása is lelóg a kidolgozatlan nagy egészről.

Helyén van-e a krimiíró esze? Mivel egyik film sem elsősorban a nyomozásra összpontosít, hanem a jellemekre, ezért a suspension of disbelief megengedhetőbb a kirakósdarabok összeillesztésénél.
süti beállítások módosítása