Filmvilág blog

Legjobb szándék - Utoya, július 22.

2018. október 03. - filmvilág

utoya.jpg

2011. július 22-én egy terrorista brutálisan megölt 69 tinédzsert és további 200 társukat megsebesítette a szocialista fiatalok nyári táborában a norvégiai Utøya szigetén.  Az  Utøya  július  22.  (Utøya  22. juli)  nehéz  dolgot  kér  a  nézőtől:  élje  át milyen volt ott lenni a szigeten a terrortámadás bekövetkeztekor.

A  néhány  kritikus  által  csak  „kínzáspornónak”   bélyegzett,   megosztó   film kétségkívül jó szándékkal született. Erik Poppe rendező hangsúlyozta, figyelmeztetésnek szánják ezt a filmet egy olyan Európa felé, amely „elvesztette a fókuszpontját” és ahol jobboldali extrémizmus egyre általánosabbá válik. Az utøyai merénylőt szélsőséges politikai eszmék motiválták, a készítők arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a gyűlöletet szító ideológia mindig szörnyű tragédiákhoz vezet.

A film lenyűgöző teljesítmény eredménye. Teljes 90 percét egyetlen beállításban vették fel, vágás nélkül. A történet a támadást  megelőző  húsz  perccel  indul, amikor  a  szigeten  lévő  fiatalok  értesülnek egy kormányépület felrobbantásáról Oslóban.  A  vágás  nélküli  90  perc  nem csak a fiatal színészek – különösen a főszereplő,  tizenkilenc  éves  Kaját  alakító Andrea  Berntzen  –  tehetségét  dicséri, hanem az őket körülvevő stáb munkáját is. A Kaját folyamatosan, közelről követő kamera azt az érzetet kelti, mintha a néző is egy lenne a szigeten rekedt, hatalmas veszélyben  lévő  fiatalok  közül.  A  film  a valós  idő  múlásával  érzékelteti  a  valós idő  múlását.  A  rendező  számára  fontos volt,  hogy  valósághűen  rekonstruáljon minden  részletet,  így  a  filmet  valóban Utøya  szigetén  vették  fel,  a  történet  a támadás tényleges 72 percét mutatja be 72 percben, valamint a filmben elhangzó lövések  száma  is  pontosan  annyi,  amit a merénylő ez alatt az idő alatt leadott. 

Az Utøya mindvégig az áldozatok szemszögéből  fogalmaz.  A  merénylőt  a  film nem nevezi meg, arctalan támadó marad, azzal az egyértelmű célzattal, hogy ne a terroristára,  hanem  az  áldozatokra  és  a túlélőkre emlékezzünk.

Poppe nyíltan állást foglal nem csak az áldozatok és a túlélők mellett, de a politikailag hatalmon lévők ellen is; a film végén megjelenő feliratban elmarasztalja a kormányt és a rendőrséget, akik nem reagáltak elég gyorsan a kialakult vészhelyzetre, lehetőséget adva ezzel a merénylőnek, hogy 72 percen át lövöldözzön és gyilkoljon. Talán ez volt az egyik oka annak, amiért a filmet a jó szándék és a hatalmas teljesítmény ellenére nem jutalmazták díjjal.

Három  valódi  túlélő  jelen  volt  a világpremier után Berlinben, a  film sajtótájékoztatóján. Egyikük, aki csak tizenhét éves volt a terrortámadás idején, rávilágított a film médiumának szerepére.  Arról  beszélt,  hogy  a  film  elkészülte azért  volt  fontos  számára,  mert  az,  ami a  szigeten  történt,  szavakkal  elmondhatatlan,  a  film  viszont  testamentuma lehet  a  tragédiának.  Ők,  a  túlélők,  csak bizonyos távolságból tudnak beszélni a mészárlásról, a film viszont képes megmutatni azt, amit átéltek. Az Utøya július 22.  fikciós  film,  mégis  „valóságosabb” lehet, mint egy dokumentumfilm. A film pótolhatja  a  kimondhatatlan  szavakat, megmutathatja a kimondhatatlant. A fikciónak erről az erejéről ír Gilles Deleuze The Powers of the False (A hamisban rejlő erő) című írásában. Nyilvánvaló, hogy a  fikció  úgymond  „hamis”,  mivel  nem úgy  reprodukálja  a  valóságot,  mint  egy dokumentumfilm, de mégis rejtőzik benne egy olyan képesség, amivel a valódi igazságra  világíthat  rá.  Egy  fikciós  film ebben  az  értelemben  a  dokumentumnál  még  igazabb  is  lehet,  hiszen  nem akarja a valóság látszatát kelteni. A film írói   Siv   Rajendram   Eliassen   és   Anna Bache-Wiig  azt  is  hangsúlyozták,  hogy a  forgatókönyvet  a  túlélőkkel  folytatott személyes beszélgetések és a forgatást megelőző   komoly  kutatómunka  alapján írták. Attól, hogy a túlélők történetei alapján  kreáltak  egy  főszereplőt,  a  film még nem vált kizárólag egyetlen ember történetévé,  Kaja  nézőpontja  a  többiek sorsát is átélhetővé teszi.

Az Utøya komoly kihívás a közönségnek.  Felmerül  a  kérdés,  hogy  nézőként miért  kell  átélnem  ezt  a  borzasztó  élményt, amelyet a film formailag megpróbál  minél  valóságosabbá  tenni  a  vágás nélküli  egyetlen  beállítás  és  a  mozgó kamera  segítségével.  A  határ  elmosása fikció  és  dokumentumfilm  között  ennyiben problematikus lehet. A film mint fikció  egy  kitalált  forgatókönyv  alapján, a  valódi  esemény  részleteinek  megtartásával a merénylet átélésre kéri a nézőt olyan, a fikciós filmre jellemző eszközök használatával mint például a feszültség állandó fenntartása. Ezt felismerve a film írói  komoly  problémával  szembesültek: egyrészt  valóságosan   kellett   rekonstruálniuk a tragédiát, másrészt létre kellett  hozniuk  egy  fikciós  történetet,  ami olyan  befogadói  élményre  épít,  mint  a suspense  érzése.  Megtalálni  az  egyensúlyt az izgalmakkal teli fikciós film és a tragédia szörnyűségének hiteles ábrázolása között talán lehetetlen feladat. 

Az íróknak ki kellett találniuk egy befejezést is. Boldog befejezés helyett, olyan tragikus véget választottak, amely azért némi reményt is ad a nézőnek. A megtörtént tragédiákat bemutató filmeknél általában el kell telnie valamennyi időnek ahhoz, hogy higgadtan lehessen az eseményre visszatekinteni. Arra a kérdésre, hogy nem túl korai-e ez a film, az alkotók azt  válaszolták,  remélik,  hogy  ennek  a traumatizáló  élménynek  a  megmutatása a gyógyulási folyamatot segítheti elő. Bármennyire fájdalmas is, a szembenézés segíthet abban, hogy ez a borzalmas tett ne történhessen meg még egyszer.

Simor Eszter


(A szöveg eredetileg a Filmvilág 2018/4. számában jelent meg a berlini filmfesztiválról szóló tudósítás részeként.) 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1014273913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása