A hangalámondás nehéz kenyér, különösen ha valós időben történik. E különös műfaj abszolút csúcsa a kvázi szinkrontolmácsolt film, ahol a szemünk előtt, pontosabban a fülünk hallatára szüleik meg a magyar fordítás. Egy ilyen kalózkópia tulajdonképp egy élő koncertfelvételhez hasonlít, hamis hangokkal, tévesztésekkel, kisebb-nagyobb hibákkal. Itt nincs lehetőség a nyelvi finomságokra, a korrekcióra, sőt, gyakran még az értelmezésre sem, a fordító permanens harcot vív a kíméletlenül záporozó dialógokkal. Ez pedig nemcsak egy egészen sajátos (mai közhellyel kézműves) bájt kölcsönöz a felvételnek, de különálló alkotássá, afféle performansszá nemesíti a szöveget. Tessék megfigyelni, milyen csodálatosan zavaros „nyelvi ortopédiák” születnek egy egyébként nem túl bonyolult angol párbeszédből. Az Oroszlánszív ráadásul különféle verziókban került be a VHS-másoldák titokzatos világába, így abban a hatalmas szerencsében van részünk, hogy az ominózus jelenet hangalámondásait akár össze is hasonlíthatjuk. Először lássuk az eredeti angol hangsávra impovizált szöveget:

Most pedig következzen a német szinkronra készült verzió. Érezhetően sokkal összeszedettebb és energikusabb volt a magyar fordító. 

Hogy mi ez az új rovat? Katt és kiderül!