Magányos férfi érkezik a vadnyugati kisvárosba. Szemébe húzott cowboykalapja alól csak borostás arca és vakító kék szemei látszanak ki. Koporsót húz maga után, amelybe a gépfegyverét rejtette… Talán mondani sem kell, hogy a Django című film bevezető jelenetét idéztük fel, minden idők legsikeresebb olasz westernjéből.
A főszereplő, Franco Nero ezzel a filmmel írta be a nevét a mozi aranykönyvébe. Noha évekig makaróni-westernekben tündökölt, a sokoldalú művész más műfajokban is sikert sikerre halmozott. Leginkább torokszorítóan izgalmas maffia-történetekben bizonyította született színészi tehetségét, de történelmi és bűnügyi filmekben is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez. Minden idők egyik legnépszerűbb olasz filmsztárja több mint 3 évtizeden keresztül a Cinecittá talán legnagyobb csillagaként tündökölt. Fénykora a hetvenes évekre tehető. Nekünk, magyaroknak különösen kedves, hiszen ő játszotta Árpád fejedelmet a Honfoglalás című filmben. Az utóbbi időben összesen négy (!) magyar alkotásban szerepelt – filmográfiája közel 100 filmet számlál.
Ez a nagyszerű művész, aki emberként és színészként egyaránt kiváló 1941. november 23-án, Pármában született. Eredeti neve: Francesco Sparanero. Milánóban járt esti egyetemre, nappal az Elektromos Műveknél dolgozott. 1964-ben Rómába költözött, ahol egy amatőrfilmes stábhoz csatlakozott. Írt egy forgatókönyvet, amelyet elvitt a Cinecittá-ba. A producer nem fogadta el az írást, viszont azonnal szerződtette: színésznek.
1964-től filmezett. Kisebb szerepek után, John Huston rendező Ábel szerepét bízta rá A Biblia (1966) című szuperprodukciójában, amelyet az olasz filmfővárosban forgatott. Ezzel elindította a kivételesen jóképű fiatalember káprázatos karrierjét, amely töretlenül, évtizedeken át ívelt felfelé.
Hetedik szerepe, a Django (1966) egycsapásra világsztárrá tette. Sergio Corbucci mítoszromboló westernje óriási kritikai és közönségsikert aratott, valósággal megújította a műfajt. A film abban a kivételes megtiszteltetésben részesült, hogy tantárgy lett a Los Angeles-i Színművészeti Akadémián.
Több western-szerep után, a Camelot (1967) című amerikai filmmusicalben játszott főszerepet, Richard Harris és Vanessa Redgrave partnereként. A film döntő hatást gyakorolt a magánéletére: beleszeretett partnernőjébe, Vanessa Redgrave-be, akivel hosszú évekre összekötötte az életét. Kapcsolatukból 1969-ben egy fiú született, Carlos, de később ő sem tudta megakadályozni szülei válását. Apa és fia azonban szoros baráti viszonyban maradt, mind a mai napig rendszeresen találkoznak.
A zenés műfajban tett kirándulása után a vakító kék szemű sztár visszatért a magányos revolverhős figurájához és spagetti-westernek sorában vált egyre kedveltebbé. A döntő fordulatot Damiano Damiani rendező maffia-filmje, a Mint a bagoly nappal (1968) hozta az életébe. A maffiával szembekerülő, rokonszenves karabinieri kapitány alakja az olasz film első számú csillagává tette. A siker hatására sorozatban forgatta – Damiano Damiani irányításával – a hasonló stílusú, jobbnál jobb maffia-történeteket – valamennyi óriási visszhangot váltott ki, és világsikert aratott. A csúcsot az 1971-es Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek jelentette. Ez a sokkoló, nagyhatású dráma sikeresen ötvözte az akciófilmek mozgalmasságát a társadalombíráló mondanivalóval. Traiani államügyész megformálása a színész karrierjének meghatározó állomása lett.
A maffia-sorozat sikere újabb és újabb politikai-társadalmi töltetű krimik sokaságát eredményezte. Damianival további két, torokszorítóan izgalmas filmet forgatott: A vizsgálat lezárult, felejtse el! (1971) és a Miért ölnek meg egy bírót? (1975) egyaránt hatalmas visszhangot váltott ki.
Maffia sorozata záró darabjának a Tisztes honpolgárok (1975) tekinthető. Luigi Zampa izgalmas alkotása sikerében nagy szerepet játszott Ennio Morricone emlékezetes kísérőzenéje is. 1981-ben még egyszer visszatért testhezálló műfajához A Szalamandra című filmmel, de a valóságos sztárparádét felvonultató amerikai-olasz produkció sikere koránt sem volt mérhető nagy elődeiéhez.
Közben Franco Nero az európai közönség egyik legnagyobb kedvencévé vált. Olyan filmekkel, amelyekre minden idősebb mozirajongó ma is rajongással és nosztalgiával emlékezik: Fehér Agyar visszatér (1973), Keoma (1976) – minden idők egyik legsikeresebb és legsikerültebb olasz westernje –, A Kobra napja (1980), kedvenc mestere, a Keoma alkotója, Enzo G. Castellari rendezésében.
A rokonszenves, csendes, sztárallűröktől mentes színész a világ minden részén filmezett: Amerikában épp úgy, mint az akkori Szovjetunióban. Kétszer játszott együtt nagy példaképével, „pótapjával”, Anthony Quinn-nel, de szerepelt Harrison Forddal és Bruce Willis-szel is. Szergej Bondarcsuk orosz rendezővel még A neretvai csata (1969) című jugoszláv szuperprodukció forgatása alatt kötött barátságot – a háborús drámában mindketten színészként szerepeltek. A lenyűgözően látványos eposz világsikert aratott és a „Legjobb külföldi film” Oscar-díjára jelölték. Kapcsolatuknak köszönhetően Bondarcsuk meghívta a Mexikó lángokban (1982) és a Láttam az új világ születését (1983) című monumentális történelmi tablójának főszerepére, Ursula Andress partnereként.
Franco Nero western,- és maffiafilmjei mellett a leggyakrabban történelmi filmekben volt látható, de kalandfilmekben ugyanolyan szívesen játszott, mint művészfilmekben, Bunuel vagy Fassbinder alkotásaiban.
Ez a sokoldalú, tehetséges színész az utóbbi időben legtöbbször nálunk, Magyarországon forgatott. Koltay Gábor rendezővel kötött barátságának köszönhetően született meg a Julianus barát (1992), a Honfoglalás (1996), – amelyben Árpád fejedelmet formálta meg – és a Sacra Corona (2001) történelmi trilógiája. Koltay Gábor így nyilatkozott róla: „Hihetetlenül tehetséges és ízig-vérig profi színész. A kisujjában van, amit egy színésznek tudnia kell. A Honfoglalásban élete legnagyobb teljesítményét nyújtotta.”
Legutóbbi magyar filmje a Márió, a varázsló (2008) volt, Almási Tamás rendezésében. 2009-ben a budapesti Operabál díszvendégeként járt nálunk. Ajándékként 1941-es évjáratú Tokaji Aszút kapott, mivel ő maga is ebben az évben született. Franco Nero szinte már-már magyarnak számít: gyakran fordul meg Budapesten, magyar barátai is vannak. Egyébként a Róma melletti kis birtokán, visszavonultan él. Kertészkedik, rajong a falusi életért és szeme fényével, Carlos fiával tölti minden szabadidejét.
Lányi János
