Filmvilág blog

Vasárnap a Magyar Filmhéten

Programajánló

2014. október 19. - Baski Sándor

Ma ér véget az első alkalommal megrendezett Magyar Filmhét. Villámajánló következik a mai programokból a későn ébredőknek. (A vetítések helyszíne: Cinema City MOM Park.)

berosalt_a_rezesbanda_1.jpg

15:30 – Berosált a rezesbanda (Mátyássy Áron, 2012)

A jópofáskodó cím ne riasszon el senkit, a Csukás István forgatókönyvéből készített ifjúsági film az idősebbeknek is tartogat jó pár vizuális és verbális poént. A történet szerint egy vidéki kisváros iskolájának kísérleti osztálya megunja az osztályfőnöki szigort és közösen megszöknek. Az erdőben, egy volt szovjet laktanyában húzzák meg magukat, miközben a rendőrség, a szülők és a média is a nyomukban van. Mátyássy Áron filmjének anakronisztikus stílusa Wes Anderson munkáit (de különösen a Holdfény királyságot), a humora és a képi gegek pedig Tímár Péter jobban sikerült vígjátékait idézik. A Berosált a rezesbanda külföldiül szólva igazi feel-good movie. (A tévében ugyan már leadták, de ez a moziverzió 22 perccel hosszabb.)

17:45 – KJ03

A hármas számú kisjátékfilmes blokkban több izgalmas produkció található, de elsősorban Declan Hannigan rendezését ajánlanák. 2000-ben egy ír üzletember halálra gázolt két kisgyereket Leányfaluban, majd pár hónappal később visszautazott Írországba. Távollétében három év börtönt kapott, de egészen 2014 januárjáig a magyar hatóságok nem tudták végrehajtani ezt az ítéletet. Ez a történet ihlette meg Declan Hannigan Magyarországon élő ír filmest. Az Útitársban a Czukor Balázs által alakított Feri egy lerobbant autóval elindul Írország irányába, hogy bosszút álljon a gázolón, aki azóta már a jogosítványát is visszakapta. A film legfőbb erőssége – Lukács Dávid operatőr képei mellett –, hogy indulatoktól mentesen, de mély empátiával nyúl ehhez az érzékeny témához; a fájdalmat, a gyászt és a bűntudatot túláradó szentimentalizmus nélkül, finom eszközökkel mutatja be.

21:00 – VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor, 2014)

Reisz Gábor diplomafilmje Karlovy Varyban debütált, majd pár hete megkapta a CineFest nagydíját – megérdemelten. Nem lehet egy filmről már a bemutatója előtt kijelenteni, hogy nemzedéki kultfilm, de a VAN…-nak minden esély megvan rá, hogy ebbe a státuszba kerüljön. A történet főszereplője a 29 éves Áron, aki szerelmi bánatában eszméletlenre issza le magát és közben vesz egy repülőjegyet Lisszabonba, majd úgy dönt, ha már úgy alakult, el is utazik oda.

Reisz a tipikus elsőfilmes buktatókat – a túlgondolást és a túlzsúfolást –, úgy kerülte el, hogy a kötött formák helyett a kísérletezés és a spontaneitás szabadságát választotta. Részletes forgatókönyv helyett vázlatos, menet közben alakuló szinopszisból dolgozott, bátorította a színészek – köztük a baráti körből verbuvált amatőrök – improvizációit, és korábbi operatőre, Rév Marcell helyett maga állt a kamera mögé a gerilla jellegű forgatás alatt. Ez a felszabadultság köszön vissza a kész film szövetéből is; a cselekmény klipszerű epizódok, játékos etűdök és szürreális pillanatok sorozatából áll össze, a történet mégis koherens és átélhető marad. (A teljes kritika a Filmvilág novemberi számában lesz olvasható.)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr386807443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása