Doktor Zsivágó. Egy név, egy legenda. Egyike a világ leghíresebb regényeinek. A belőle készült film világsikert aratott, 5 Oscar-díjat nyert. A címszerepet alakító Omar Sharif ezzel az alakításával írta be a nevét a mozi aranykönyvébe. A vakító mosolyú, gondosan nyírt bajuszú, ébenfekete hajú egyiptomi színész a mozinézők millióinak volt a kedvence évtizedeken át. Az addig jószerivel ismeretlen művész, a Doktor Zsivágó után egycsapásra a hollywoodi sztárok élvonalába emelkedett. Közel 100 filmben bizonyította színészi tehetségét, a legkülönbözőbb műfajú produkciókat vitte világsikerre. Hősszerelmesként kezdte pályafutását, később több tucat kalandos történet után igazi jellemábrázoló képességről adott bizonyságot.

1932. április 10-én született, Alexandriában. Eredeti neve: Michel Demitri Shalhoub volt. Kairóban angol iskolákban tanult. A kairói Victoria College elvégzése után 5 évig apja vegyesboltjában dolgozott, de közben már színészi álmokat dédelgetett. A család egy barátja segítségével sikerült szerepet kapnia a Mennyei pokol (1954) című filmben. Ekkor vette fel az Omar El Chérif művésznevet. A női főszerepet Faten Hamama, a legnagyobb egyiptomi filmcsillag alakította. A fiatal, kezdő színész és a nagy sztár a forgatás alatt egymásba szeretett. 1955-ben összeházasodtak és rövidesen gyermekük született: egy bűbájos kisfiú, Tarek. A boldog apa Omar Cherifre rövidítette le művésznevét és rövidesen, minden színészi végzettség nélkül, hazája egyik legnépszerűbb sztárja lett. A színészházaspár ontotta a sikeresnél sikeresebb egyiptomi szerelmesfilmeket, összesen hét alkalommal álltak közösen a kamerák elé. Saját filmgyártó céget hoztak létre és családi vállalkozásuk évekig sikeresen működött. Az ötvenes évek végére mindketten az egyiptomi közönség első számú kedvencei lettek, minden filmjük zsúfolásig telt házakat vonzott az arab nyelvterület mozijaiba.

Rövidesen a külföldi filmesek is felfigyeltek a jó kiállású férfire, aki első idegennyelvű megbízatását a Goha (1958) című francia-tuniszi filmben kapta. A siker után az angolszász filmvilág is felfigyelt rá: szerepet kapott az Arábiai Lawrence-ben (1962). David Lean rendező szuperprodukciója világsikert aratott, Oscar-esőben fürdött. Omar Sharifot (ekkoriban már így írta alá a nevét) a „Legjobb férfi mellékszereplő” aranyszobrocskájára jelölték, és a siker szélesre tárta előtte az Álomgyár kapuit.

Karrierje a továbbiakban töretlenül szárnyalt felfelé: jobbnál jobb szerepajánlatokkal halmozták el. Élete legjelentősebb feladatát ismét David Lean rendezőtől kapta, aki rábízta Borisz Paszternak híres regényének, a Doktor Zsivágó filmváltozatának címszerepét. Az 1965-ös örökzöld klasszikus egycsapásra világsztárrá varázsolta az egyiptomi színészt. Zsivágó doktor alakja eggyévált Sharif nevével, az emberek megállították, megszólították az utcán, mindenki Zsivágó doktornak szólította.

Ugyanebben az évben forgatta a Dzsingisz kán (1965) című szuperprodukciót, amelyben a mongolok rettegett hírű vezérét alakította.

1967 filmslágere a Több, mint csoda című olasz-amerikai mesefilm volt. A cím egyértelműen a főszereplő, Sophia Lorenre vonatkozott, aki Hamupipőkét játszotta. Omar Sharif a herceget alakította, a forgatás végén pedig gyönyörű, hófehér arabs telivérrel lepte meg partnernőjét. A film zenéje, a Doktor Zsivágóéhoz hasonlóan, hanglemezen is megjelent és ugyancsak nagy sikert aratott.

A következő évben a világhírű rendező, William Wyler kérte fel a Funny Girl (1968) című filmmusicalje férfi főszerepére. A film világsikert aratott és a címszereplő, Barbra Streisand mennybemenetelét jelentette. A forgatás alatt már nyílt titok volt, hogy Sharifot gyengéd szálak fűzik az énekesnőhöz.

A kölcsönös nagy szerelem után sikeresnél sikeresebb filmek következtek. Az „Örök férfi”, ahogy önmagát nevezte 1976-os önéletrajzában, nemzetközi playboy hírében állt, hódításairól legendák keringtek. Ennek ellenére mindig szerényen nyilatkozott: „-Sohasem nézek a tükörbe, csak ha borotválkozom. A bajuszom? Nos, a bajuszomat az egyik rendező kívánságára növesztettem, az egyik filmemhez. Azután annyira hozzászoktam, hogy meghagytam…”

1969-ben mutatták be az amerikai mozik a Mackenna aranya című kétrészes, panoráma-szélesvásznú (Super-Panavision –technikával fényképezett) westernt. A Films and filming című angol szaklap így vélekedett a filmről: „Egy igazi szuperprodukció, mind méreteiben, mind kivitelezésében. Végig lebilincselően izgalmas, nincsenek üresjáratok benne… Hihetetlenül látványos… Quincy Jones remek kísérőzenéjével, csodálatos fényképezéssel, nagyszerű színészi alakításokkal. Gregory Peck nemes és hősies a címszerepben, de a film messzemenően legjobb alakítását Omar Sharif nyújtja Colorado, a mexikói bandavezér szerepében. Sziporkázóan sokszínű, magával ragadó.”

A nagy kasszasikert arató western után egy újabb szuperprodukció következett, Az utolsó völgy (1970). A harmincéves háború borzalmait bemutató alkotás sikeresen ötvözte a látványosságot az emberi mondanivalóval. Omar Sharif ezúttal is remekelt a tanító szerepében, partnere, Michael Caine ugyancsak emlékezetes teljesítményt nyújtott a zsoldoskapitány szerepében.

A hetvenes évek elején Párizsban is házat vásárolt és előszeretettel vállalt francia filmekben feladatokat. Ezek közül a legsikeresebb Henri Verneuil rendező pergő akciófilmje, A betörés (1971) lett. A főszerepet Jean-Paul Belmondo alakította, a gonosz és korrupt rendőrfelügyelő szerepében pedig Omar Sharif remekelt. A két sztár között a forgatás alatt jó barátság szövődött. Egy év különbséggel, ugyanabban a hónapban, csaknem ugyanazon a napon születtek, ráadásul közös szenvedélyük, az ökölvívás is szorosan összekapcsolta őket. Egy alkalommal közösen megszöktek a forgatásról, hogy Rómában megnézzenek, a RAI TV-n, egy bajnoki ökölvívó mérkőzést.

Ezután egymás után következtek az újabb és újabb európai filmsikerek: Az asszony és az elítélt (1972) című megrázó dráma, majd a Rejtelmes sziget (1973) című Verne regény filmváltozatában, Nemo kapitány szerepében nyújtott emlékezetes alakítást.

1966-ban elvált feleségétől és európai vendégszereplése alatt Romy Schneiderrel és Florinda Bolkannal mutatkozott a leggyakrabban. 1974-ben újra megnősült, Sohair Ramzi egyiptomi szépséget vette feleségül.

1974-ben a Funny Girl halványabb folytatásában, a Funny Lady-ben vállalt szerepet, majd egy szolid katasztrófafilm, a Pénzt vagy életet! (1974) főszerepét játszotta el.

Hollywoodba visszatérve filmek hosszú sorában játszott, említést érdemel a Vérvonal (1979) című krimi, amelyben óriási sztárparádé részese lehetett.

1992-ben Magyarországon forgatott egy koprodukciós TV-filmet.

A civil életben megszállott szerencsejátékosként került az érdeklődés középpontjába: hihetetlen összegeket nyert és veszített bajnoki bridzspartikon. Mind a mai napig aktívan dolgozik. Az ezüsthajú, hófehér bajuszú mozilegenda ma ünnepli a 82. születésnapját